Elég sok elem kell ahhoz, hogy egy videójáték igazán élvezetes legyen, elég csak az irányításra, a prezentációra, a történetre és a játékmenetre gondolni. Van azonban egy olyan összetevő, ami könnyedén elfedheti a sorjás éleket, ez pedig a hangulat, hiszen több olyan alkotás is létezik, ami ugyan nem minden téren állja meg a helyét, ám a kiváló atmoszférának köszönhetően így is remek szórakozást nyújthat. A S.T.A.L.K.E.R.-széria mondjuk pont nem ebbe a kategóriába esik, a bugokat leszámítva ugyanis minden szempontból remek munkát végzett a GSC Game World csapata, és mivel az eddig látottak alapján eléggé úgy fest, hogy a Heart of Chornobyl lesz a sorozat legjobb darabja, most hoztunk nektek hat kiváló nyílt (vagy részben nyílt) világú címet, amik másodpercek alatt képesek beszippantani az embert.
A kép forrása: Steam
The Elder Scrolls 5: Skyrim
Mit is érne egy ilyen lista a méltán híres The Elder Scrolls-játékok egyik felvonása nélkül, nemde? Nekem ugyan a Morrowind a személyes kedvencem, ám kizárólag a világ felépítését és megvalósítását nézve bizony a Skyrim a franchise abszolút csúcspontja, mivel nem elég, hogy kellően változatos tájakat kínál (a havas hegycsúcsoktól kezdve a tundrákon át az őszi színekben pompázó erdőkig minden megtalálható), a kazamaták is az eddigi utolsó fejezetben lettek a legérdekesebbek. Mindehhez vegyük még hozzá az egymástól merőben eltérő városokat és kisebb településeket, a rengeteg mellékküldetést és extra felfedeznivalót, valamint a remekbeszabott szintlépést és voilá, meg is kapjuk minden idők egyik legjobb open world fantasy RPG-jét, aminek csak egy igazi ellenfele van a vidéken.
A kép forrása: Steam
The Witcher 3: Wild Hunt
Mégpedig a műfaj egyik legjobb produkciójának tartott The Witcher 3: Wild Hunt képében, Geralt utolsó kalandja ugyanis nemcsak a CD Projekt RED, de a zsáner számára is valódi szintlépést jelentett, hiszen bebizonyosodott, hogy egy óriási, tonnányi mellékes feladatot kínáló opuszban is lehetséges a lineáris(abb) alkotásokra jellemző történetmesélés. A szerepjáték sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy hibátlanul megírt karakterek tolják előre a cselekmény szekerét, a sztori során meghozott döntések pedig mázsás súlyként nyomják a vállunkat, így tényleg érződik, hogy mi ássuk ki az események nyomvonalát. A The Wild Hunt legnagyobb erősége azonban így is a hangulatban rejlik, mivel elképesztő élmény bejárni Velen háború által átformált erdőit és mocsarait, Novigrad folyton pezsgő városát, Skellige fenyvesekkel borított szigeteit, vagy épp Toussaint festői tájait, ha a fantasztikus Blood and Wine-t is belevesszük az egyenletbe. A trilógia harmadik részében még a szimpla lovaglás és városnézés is valódi szórakozást kínál, és akkor még szóba sem hoztam a tapsot érdemlő mellékküldetéseket, melyek megvalósítását azóta sem nagyon sikerült felülmúlni – maximum csak házon belül, erre hamarosan vissza is térünk.
Grand Theft Auto: Vice City
Következzék egy személyes favorit, a GTA: Vice City ugyanis máig ott csücsül a kedvenc videójátékaim között, ami leginkább annak köszönhető, hogy a Need for Speed: Underground 2 mellett ez volt az első program a saját PC-men. Persze ez még nem feltétlenül lett volna elegendő ahhoz, hogy ennyire megszeressem a Tommy Vercetti bosszúsztoriját, itt jön a képbe A sebhelyesarcút és a Miami Vice-t idéző miliő, ami pillanatok alatt levett a lábamról – méghozzá oly mértékben, hogy San Andreas, GTA 4 és GTA 5 ide vagy oda, nálam továbbra is a Vice City áll az első helyen a szériát rangsoroló listámon.
Egész egyszerűen van valami utánozhatatlan abban, amikor a kocsiba pattanva felcsendül Laura Branigantől a Self Control (ide amúgy Michael Jackson Billie Jeanjét akartam írni, de az már ugye kikerült a repertoárból), majd elkezdünk Ocean Beach-től furikázni Vice Point felé, a naplemente által narancssárgára festett várost pedig felváltják a neonfényben fürdőző utcák. Ilyen jelenetből bizonyára minden rajongó fel tud sorolni vagy tízet, miközben nemcsak az atmoszféra verte le a csillárt a plafonról, de emellett a történet, a szereplők és a szinkron is csillagos ötösre sikeredett. Ha valaki esetleg modernebb köntösben is át szeretné élni a varázslatot, annak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani a definitív kiadást, a legújabb tapasznak köszönhetően ugyanis végre olyan élményt nyújt a csomag, amilyet három éve kellett volna.
A kép forrása: Wallspic
Cyberpunk 2077
Pontosabban Cyberpunk 2077 2.0, mivel jól tudjuk, hogy milyen katasztrofális állapotban jelent meg a CDPR legutóbbi nagy dobása – főleg az előző generációs masinákon, melyeken eléggé belerondított az immerzióba a 15-20fps és a PS3-as érát idéző látvány. Derék lengyel felebarátaink szerencsére nem hagyták magára a keserű sztori színpadául szolgáló Night Cityt, így mostanra minden idők (egyik) legjobban felépített, nem mellesleg leghangulatosabb videójátékos metropoliszával állunk szemben, amiben legalább olyan könnyű elveszni, mint egy gondosan megírt regényben vagy egy darálásra alkalmas sorozatban. A Cyberpunk 2077-ben már maga a fősodor is úgy viszi előre az embert, mint egy megáradt folyó, ám ebben a soha nem alvó városban a puszta kocsikázás és egy random belvárosi séta is órákra lekötheti az embert, hiszen elég nehéz betelni az utcákon hömpölygő tömeg, a mindenféle élvezeteket ígérő reklámok és a kiemelkedően jó zenei paletta alkotta kavalkáddal, ami garantálja, hogy ne tegyük le egyhamar az egeret vagy a kontrollert.
Red Dead Redemption 2
Viszonylag sokat elmond egy játékról, ha még hat évvel a megjelenése után is a választott műfaja csúcsát képviseli, márpedig a 2018-ban debütált Red Dead Redemption 2 esetében pontosan ez a helyzet. A Rockstar Games vadnyugati homokozója ugyanis olyan részletgazdagságot kínál, amihez fogható azóta sem nagyon született, legyen szó a grafikáról, az animációkról és az élő, lélegző világ megteremtéséről – leginkább egyébként ez utóbbi miatt lett annyira piedesztálra emelve az opusz. Számtalan olyan videót találni YouTube-on, ami bemutatja, milyen alapossággal álmodta pixelekbe a stúdió a híres-neves Vadnyugat végnapjait, a párját ritkító prezentáció mellett pedig forgatókönyv és színészi alakítások terén is brillírozik a program – persze a Rockstartól nem is érnénk be kevesebbel, igaz? Abból kiindulva, hogy a Red Dead Redemption 2-nek máig nemigen akadt érdemi kihívója open world berkekben, elképzelni sem tudjuk, milyen minőséget képvisel majd a jövő ősszel érkező GTA 6, ám az szinte biztos, hogy valódi szintlépésre számíthatunk tőle.
A kép forrása: Rockstar Games
S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl
Ha pedig már a Heart of Chornobyl miatt született meg ez a cikk, természetesen a legendás széria első epizódja sem maradhat ki a szórásból, ami ugyan nem teljesen open world, de így is kellőképpen nyitottak a zónák ahhoz, hogy belevehessük a csokorba. A meglehetősen nehezen elkészült S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl már a kezdő területen (Cordon) érezteti a felhasználókkal, hogy valami egészen különleges élményben lesz részük, a program pedig be is váltja ezt az ígéretet, hiszen atmoszféra és játékmenet terén is egy valódi ínyencséget rakott le az asztalra a GSC Game World csapata.
Listánk extra érkezője rendkívül jól vegyíti az RPG és az FPS elemeket, a gunplay pedig máig bőven megállja a helyét (főként a jól szuperáló mesterséges intelligencia miatt), ám ennél sokkalta többet nyom a latba a nagybetűs hangulat, ami nélkül nem került volna be a produkció a halhatatlanok csarnokába. A Zóna anomáliákkal, banditákkal és mutánsokkal szegélyezett útvesztői lépten-nyomon emlékeztetnek minket arra, hogy mennyire jelentéktelen az általunk terelgetett karakter, a puszta közepén és az elhagyatott lakóépületek között bolyongva pedig olyan elemi erővel törhet ránk a magány, hogy az szinte maga alá temet minket. Kevés dolog fogható ahhoz, amikor egy mezőn álldogálva ér minket utol az éjszaka, a távolban villámok cikáznak, a szél pedig megvadult kutyák ugatását fújja felénk, majd hirtelen elered az eső – ilyen életképek után lehet nem imádni ezt a játékot?
A kép forrása: X/Video Games Cityscapes
Mivel az elmúlt években egymásnak adták a kilincset a jobbnál-jobb nyílt világú címek, természetesen bőven lett volna még mivel kibővíteni ezt a listát, ám ezzel a hat alkotással egészen biztosan nem lőhetnek mellé azok, akik szeretnének hosszú időre elmerülni egy gondosan felépített univerzumban – ti miket vennétek még bele a felsorolásba?
A borítóképek forrása: Steam, Rockstar Games
