Hát a 2-ben a mágusok erejét kicist túlzásba vitték.Már bánom,hogy warriort indítottam,így "csak" 2 mágus van a csapatomban jelenleg.Elképesztő mekkora pusztításra képesek,főleg összehangolva a támadásaikat,hozzájuk képest Hawke szart sem ér a bazinagy kardjával.

Hát a 2-ben a mágusok erejét kicist túlzásba vitték.Már bánom,hogy warriort indítottam,így "csak" 2 mágus van a csapatomban jelenleg.Elképesztő mekkora pusztításra képesek,főleg összehangolva a támadásaikat,hozzájuk képest Hawke szart sem ér a bazinagy kardjával.

<sigh> Ennek mégis mi köze van a harcrendszerhez szerinted? Amire azt mondod, hogy zavart az animáció semmi más. Ami mellesleg szerintem tök korrekt volt a DA:O-ban.

Nah én is befejeztem be a játékot! Na lássuk: 1) Nekem nagyon tetszett (csak kár hogy rövid) hozta a szokásos Bioware színvonalat! 2) Engem kimondottan nem zavart hogy nem választhatunk fajt helyette meg ismerünk egy érdekes embert (mondjuk én minden szerepjátékban ember vagyok ) 3) A látvány engem lenyűgözött (na jó a közelebben sincs mondjuk egy Crysisnek vagy az Originsnak) a grafika tökéletesen illik a játék hangulatához. 4) A párbeszéd rendszer egy az egyben a Mass Effect-ből van (ami nem olyan nagy probléma) annak minden tökéletességével és hibájával. Nekem kicsit frusztráló volt hogy a karakterem nem tud sokféle képen reagálni bizonyos helyzetekre. 5) A társak úgyszintén tökéletesek. Mindegyik érdekes jellemmel és küldetésekkel szolgál. 6) Az újítót harcrendszernek nagyon örültem! Az előző részben engem zavart ahogy a karakterem szerencsétlenül lóbálta a kardját vagy hogy a mágusok úgy futottak harc közben mint ha félnének hogy megizzadnak. 7) Na és persze nem utolsó sorban a szinkronok, hangok, zene: A szinkron nagyon jó lett akár csak a hangok. A zenével Inon Zur ismét csodát művelt (egy jó pont hogy miért volt érdemes a Bioware Signature Edition-t megvenni). Nálam a Dragon Age 2 egy-két dologban nem tetszett de a Bioware megint a gép elé szegezett! Hiszem hogy a Witcher 2 (nem biztos majd hiszem ha látom ) vagy a Skyrim nagyobb esélyel pályázik majd az év RPG-re címre de a Dragon Age 2 méltó modon lehet ott minden RPG rajongó polcán. Értékelés: 89%

Pár órája tettem fel a Dragon Age 2-t,és egyelőre engem meggyőzött.A harcrendszer valóban teljesen más mint az első részé,de nem rosszabb.MÁS.Persze akik kihívást keresnek benne,azoknak nem elég nehéz,de ettől eltekintve nekem tökéletesen megfelel.A történet eddig nagyon tetszik,noha az első rész klisés története azért jobb volt,legalábbis szerintem.A sokak áltat szídott párbeszédrendszer szerintem tökéletes,a röviden összefoglalt választási lehetőségek tényleg fedik azt,amit a karakter később mondani fog,így teljesen rendben van a dolog,még áttekinthetőbb is így egy beszélgetés.Egyelőre a karakterek is tetszenek ,bár azt hiányolom,hogy nem tudok velük hosszasan beszélgetni útközben. Ezek csak a kezdeti tapasztalatok,még alig 2 és fél órát játszottam a játékkal.Ugyan gyengébb mint az első rész,teljességgel élvezhető játék,ez is örök szerelmem lesz.

Akkor a kérdés fennáll: melyik a legrosszabb Bioware játék? (I started the flame war ) NWN alapjáték félelmetesen fapados. A Dio 2 játékmenete mérföldekkel összetettebb (najó nem, de az is kemény, hogy egy lapon lehet őket említeni...) A Dragon Age világát sokan fikkantják, és tény, hogy nem épp a legeredetibb, de engem a könyvekkel együtt megfogott. Az egy Witcher kivételével nem találkoztam még sehol azzal a depresszív érzéssel, ami az egész világot áthatja: mégpedig hogy semmi sincs ingyen. Én úgy látom, hogy az 1000szer látott klisékből építkezve tudtak újat mutatni a Bioware-es srácok, és ez igen dicséretes (a teljes élményhez viszont muszáj ismerni a Stolen Throne-t, amit szvsz kötelező olvasmánnyá tennék a DA:O előtt). Alapvetően semmi égbekiáltó faszság nincs Thedas világán, sőt, értékelem a belefektetett munkamennyiséget, mert ez bizony látszik rajta. Innentől elég szubjektív a dolog, de nekem a hangulat végett bejön. Ez bizony nem csilli-villi high fantasy, és nekem emiatt egyedi és emlékezetes tud maradni.

Pl. én. Szerintem teljesen jó játék az NWN, Nem mondom, hogy felveheti a versenyt a Bg-kkel (elég nagy faszság is lenne). De pl sztoriban sem sokkal marad el a DA:O-tól, holott azt azért elsősorban multira csinálták (meg azt sem értem egyébként, hogy egyesek moért vannak elájulva a Da:O történetétől, mikor sablon világ sablon történettel). Az nwn-t legalább a világ megmentette, még ha nem is a BioWare saját terméke.. Egyébként ha ma jönne ki az NWN ilyen BioWare sztároltság mellett, sztem az lenne a zisten simán.

> magyar > patch nevettem.jpg Amúgy várni várhatsz magyarításra, hivatalosat nem valószínű, hogy fogsz kapni. Persze sokszor a fan-ok által összedobott fordítások sokkal jobban sikerülnek, mint a hivatalosak, melyeket sokszor olyanok fordítanak, akiknek gőze nincs az adott műhöz.

Ehez lessz majdan egy magyar patch, vagy várunk magyarításra ??

Faszom a szerkesztési időbe!!! Ez teljesen így van.gyakorlatilag olyan jól implementálták a rendszert, amennyire csak lehet. És először én is így voltam az AD&D-ről 3-as kiadásra váltással. Aztán megszerettem. A 4.-et viszont még mindig trágyának gondolom, és ez már valószínűleg nem is fog változni.

Azért komolyan érdekelne, hogy ki az, aki erre nem a NWN-ot vágja rá kapásból...

Azért komolyan érdekelne, hogy ki az, aki erre nem a NWN-ot vágja rá kapásból...

Azért komolyan érdekelne, hogy ki az, aki erre nem a NWN-ot vágja rá kapásból...

De jó, hogy itt (is) mindenki felette áll a kényszeres nyáladzó átlag Pistikének, (szegénykém mindig előkerül akármi van) és madártávlatból nézi eme elkorcsosult emberi példányokat, akiket nyilvánvalóan csak a romlott kapitalista társadalmunk hatásai miatt nem vitt még el a természetes szelekció. (Ennyit kívántam a 2 oldala folyó vitához hozzátenni, remélem van már aki öltözködik, másoknak meg tényleg nem inge, mert voltak jó kis gondolatok elhintve itt-ott). Jelentem kb. fél órája végeztem a játékkal, az élmények frissek, és szeretnék már pár sort a képernyőre vetni, mert az emlegetett előző két oldalnyi masszív fikatengerben nagyon kevés in-game alapú megnyilvánulást véltem felfedezni. Nos kezdjük azzal, amit szegény, csökevényes már-már "fanboy" szerű - ahogy itt megállapították nálam nyilvánvalóan okosabb egyének - agyam jónak talált a Dragon Age 2-ben. Nyilvánvalóan első végigjátszásra nem tudtam minden beállítottság-orientált választási lehetőséget végigzongorázni a párbeszédrendszerben, akit érdekel többnyire az ironikus, humoros válaszokat (jobb középső), illetve "jó" (Mass Effectben mondhatnánk rá, hogy Paragon, egyébként jobb felső) válaszokat preferáltam. Igyekeztem odafigyelni, hogy logikátlan, rossz felépítésű párbeszédeket, halmozott tőmondatokat találok-e, de - nyilvánvalóan agyi diszfunkcionalitásom miatt - elenyésző számú "bakit" találtam, a Mass Effectből megismert rendszer nálam itt is 5-ösre is vizsgázott, habár öt-hat soros tirádákra sem kell számítani nagyon. A szinkronszínészek munkája is kiváló, legfeljebb egy-két olyan pont volt amikor összevontam a szemen egy-egy erőltetettebb mondat, vagy durva tájszólás után. Mint a Mass Effectben, itt is a főhős (bár bővebben csak a női főhős szinkronjáról tudok nyilatkozni - hogy miért csaj karakterrel vittem végig először azt ne is kérdezzétek én sem tudom ) és a társak szinkronja a leglényegesebb, ezzel vitán felül kiváló munkát végeztek, főleg Varric esetén, de hát gáz is lenne, hiszen ő a történet narrátora . Itt talán áttérnék a történetre, én ezt tekintem a játék legfontosabb részének, és hajlamos vagyok elnézni egyéb hibákat ha a történet megfelelően beszippant. A beszippantás stimmelt, ha egyszer hozzákezdtem nem igazán tudtam abbahagyni (e sorok leírása után talán még útjára küldöm második Hawke-om). A Rise to Power lényege, hogy hősünk felemelkedését követjük végig, ennek megfelelően a történet sem a szokásos világmegmentős, hanem kis volumennel indít, hogy a végére igencsak belelendüljön. Ez kifejezetten tetszett, és tényleg sajátos hangulatot ad, hogy hősünk és közeli hozzátartozóink sorsát befolyásoljuk, visszük előre, a sztori pedig egyértelműen rájátszik erre a tényezőre a későbbiekben. A játék körülbelül 10 év történetét öleli fel, ennek megfelelően lesznek néha ugrások Varric történetmesélésében, de ezt mindenki maga megtapasztalja majd. Itt viszont vannak hibák, különösen gondolok arra, hogy van amire indokolatlanul kevés időt hagy a játék, nem lehet tovább bontogatni a sztorit, a társaink történetét, máshol pedig végtelenbe nyúló küldetéseket kell megcsinálni, hogy továbbmozduljon a történet. Nagyon fontos részei a sztorinak a társak, ennek is más a megközelítése, mint megszokhattuk. Mivel itt konkrét lakhelyünk van a városon belül, társaink is rendelkeznek ilyennel: ki saját kis lakást vásárol, ki a fogadóban száll meg, de ez is hozzájárul az eredetiség érzéséhez. Az ő életük nem függ főhősünk tetteitől (legalábbis kezdetben semmiképp), azonban az idő során a feléjük mutatott hozzáállásunk határozza meg azt, hogy barátaink lesznek-e vagy riválisaink. Mivel elsőre egy többé-kevésbé jólelkű mágust irányítottam így egyelőre csak barátokat szereztem. Nagyon tetszett még, hogy nem csak egy küldetést kell megcsinálnunk nekik, hanem mindőjük el akar érni valamit, amihez segítségre lesz szüksége. Itt is tapasztaltam némi bosszantó hiányosságot, ezt azoknak mondom, illetve azoktól kérdezem akik szintén végigvitték már: A harc így sokadik ránézésre valóban érezhetően konzolos lett, és valóban kevesebb lett a taktikai lehetőség benne (azért hál istennek nem veszett ki belőle teljesen), valamint a sokadik ugyanolyan encounternél már unalmas. A képességfákról gondolkodtam elég sokat, végül arra jutottam, hogy bár számszerűleg talán nem olyan kevés, de hiányzik belőle a fejlődés érzése, kicsit olyan benyomása van az embernek, hogy egy rakás spell meg egy-két erősítés van behányva egy fára és ennyi. Az is érezhető, hogy több lett a harc arányaiban benne, mint az első részben, ráadásul sokszor több hullámos csetepaték vannak, amit könnyen megun az ember a végére. A pályák felépítése is sokszor önismétlő, de a városon belül ez nem annyira zavaró, annál inkább az kint, ahol 4-5x kell végigmenni ugyanazon a kinézetű ösvényen csak egyik alkalommal banditákat, máskor Qunarikat kell kergetni rajta. Tudnék még mit írni de mára ennyi lassan elég lesz. Összességében ez nem egy rossz játék, hogy a Bioware legrosszabbja-e azt mindenki eldönti maga, de engem őszintén szólva a(z egyébként elképesztően zavaró történeti hiányosságok, és) egyéb hibák ellenére levett a lábamról.

Üdv! A Dragon Age II sztorija mennyire kapcsolódik az első részhez? Nem játszottam az első résszel, és nem tudom, hogy meg kell-e vennem az első részt is ahhoz, hogy értsem teljesen a 2. rész sztoriját is.

összesen 6 karakter tér vissza a DA 2-ben: -Flemeth -Merrill(Dalish origin) -Anders -Nathaniel(Ő vele csak találkozni fogunk) -Isabela(Említést tesz Zevran-ról és lehet is vele találkozni az Origins-ben) -Alistair

Onnan lehet tudni , hogy például már akkor jó páran nyáladzottak a Dragon Age II-re(vegyük ezt a konkrét példát) amikor még se demo semmi nem volt belőle, de ,,biztos susulyka jó lesz ,mert a Bioware az ISTEEEEEEEEEN" Vagy, amikor egy már megjelent játéknál ömlengenek, hogy ilyen jó, olyan jó, annyira de nagyon jó, és mindenkit azonnal leugatnak aki bármiféle negatív kritikát ki mer mondani. Pedig tökéletes játék nincs, és legyen valami akármilyen jó, azért lehetnek benne hiányosságok. Csak épp az elvakult nyáladzó rajongó ezeket képtelen belátni és személyes sértésnek veszi ha valaki nem ért vele egyet. Az ilyeneket innen lehet felismerni.