Nálam is felajálja a magyar nyelvet telepitéskor most néztem.

Nálam sincs magyar nyelv,de így legalább jó a program angolozni! :) (szótár az asztalomon)

Innen töltsd le a magyar fájlokat Ez a Ultimate verzióhoz van elsősorban,minden plugin dlc lefordításra került.

Sziasztok! Most hogy az Origin nem támogatja többet a magyar nyelvet, sajnos ez által a Dragon Age Origins is angol nyelvűvé vált! Látom a könyvtárban a magyar nyelvet, de nem tudom config utilityben sem átállítani a program nyelvét, sem a játékon belül. Esetleg tudna valaki ezzel kapcsolatban segítséget nyújtani?

Az Inquisition importálja a gépen levő mentéseinket(döntéseinket) a korábbi játékokból vagy csak azon oldalon lőhetjük be, ahol magunknak kell kalibrálni?

Nincs fent, így pontosan meg nem mondom, hogy mi a neve, de a beállításoknál kell az egyik 'Shader'-t Highra állítani.Azt követően éltűnek a csillámlóbajszok, hajak, stb. Nekem Hawke után az Inquisitor karaktere túlságosan sablonos, és sótlan figura lett (kb. mint Shepard), így hiába van meg sosem jutottam el vele a stáblistáig, csak Youtubeon.

Jut eszembe: annyira dicsérték mindenhol az Inquisition grafikáját, lehet, egyedül vagyok azzal, hogy nekem kicsit túlságosan is „fényes”? Azok a ragyogó páncélok, „viaszolt” bajszok... még Doriané rendben van, de Stroud... áááááááá, mint a Salamon töke... egyszerűen képtelen voltam komoly karaktert létrehozni ebben a csillogó világban, így született meg Karl, az Igazán Szőke Herceg... Nos, hozzá illik a suvickolt páncél, bár bajusza nincs. A szőke hercegek nem hordanak olyasmit. ;) Tényleg minden olyan szép, a tájak, az épületek hangulatosak, de hogy a borostás fej csillogjon, a rövid hajak meg mintha olajfestékkel lennének rákenve a fejre (lásd Felix pl., az elején), nekem elég nagy csalódás volt. Egy ilyen „mesevilágban” nem árt némi csillogás, de amit kaptunk, az kiégette a szemem :) (nem beszélve Josephine-ről... a napra lehet, de rá... Vagy a videokártyámmal lehet baj?

Én a seggfej Hawke híve voltam, így a 'negatív' döntésekről nem tudok nyilatkozni. A rivalizálás se ment nekem, valahogy sikerült mindenkivel jól kijönnöm. Egyedül Sebastian utált meg a legvégén, mert nem öltem meg Anderst.

1. Anders nem Hawke biztatására nyerte vissza a hitét (le is lehet hervasztani), hanem Igazság/Bosszú hatására. Nincs arra opció, hogy anderst lebeszéld a forradalomról, még akkor sem, ha bákés, nyugodt öregséget biztosítanál neki a Hawke-ok kedvenc családi karosszékében, öt macskával körülvéve. 2. Kirkwall és Starkhaven háborújához az én legtöbb Hawke-omnak semmi köze, hiszen pont a békés megoldás miatt áldozta fel Anderst. (Egyet kivéve.) Tehát: a háború is bőven megtörténhet, akár ellenzi Hawke, akár nem. 3. A pecsét egy idő után meggyengül, Corypheus kiszabadul, akár él Hawke, akár nem, és akár véradó, akár nem. Egyébként ez utóbbi tényleg igaz: ebben van szerepe, de nem neki, CSAK a vérének. Ráadásul ez sem Hawke döntésén múlik: ő meg akarja ölni. Nem tudja. Így járt :) 3/a) Expedíció: más is megtalálhatta volna az utat. Summa summarum: Hawke csak sodródik. A végén is mindössze egy talánt ad annak Varric, hogy Hawke elmérgesítette volna háborút... (de nem: a lovagparancsnok ügyesen megőrült a saját fontosságától meg a vörös liriumtól [utóbbi az egyetlen momentum, ami miatt Hawke benne lehetett volna, ha elfogadjuk, hogy az ő útkeresése nélkül nincs bálvány], Anders-Igazság/Bosszú viszont teljesen önjáró volt, Orsíno meg szegény a végére gőzölt be, szintén megállíthatatlanul.) Ha már a mágus–templárius-háború elmérgesedése: Cullen meg Elthina keze sokkal jobban benne volt, ha leváltatják az idiótát, illetve új bárót adnak a városnak, akkor nem történik semmi... persze Anders+Igazság/Bosszú még forronghatott-furkálódhatott volna, de egyedül nem sokra megy, neki kellett egy-két föld alatti kapcsolat. Az egészet arra írtam egyébként, hogy mennyire felháborodtak sokan, hogy bármi a döntésük, a végkifejlet ugyanaz. De épp ez benne a szép. Erőlködünk-erőlködünk, aztán semmi :) A saját és társainak ügyeit viszont egész jól elintézte. Kivéve Merrillét, Merrillét a megtartó intézte el, bár a tükör sorsa... Apropó, neked volt „gonosz” Hawke-od? (Olyan például, aki visszaadja Fenrist Denariusnak, vagy hajlandó rabszolga-kereskedéssel foglalkozni, stb.) Ezek híján például nem tudom, hogy hogy lehetne Fenrissel rivalizálást kialakítani? Én Anderssel együtt vittem mindenhová, és Anders mindig 100%-osan rajongott, Fenris legrosszabb rátája pedig 80%-os volt, de akkor elfelejtettem odaadni neki a könyvet pl,) Egyedül Merrillel sikerült eddig rivális viszonyba kerülni, meg a lökött Carverrel. A többivel szerintem egyszerűen lehetetlen ha „jó” döntéseket hoz az ember. Vagy nem?

1. Anders több ponton is elvesztette hitét a 'szabadságot a mágusoknak' ügyben, de az esetek többségében mi, azaz a játékosok mint jó barátok támogattuk az ügyét (akkor még nem tudván, hogy egy nagy BUMM-ot akar). 2. Ezt nem értem. Egy háború Kirkwall és Starkhaven között, csak akkor lehetséges, ha Sebastiant besoroztuk, és Anderst nem öltük meg a végén, de persze is egy vagy meg történik, vagy nem mese. Mindenesetre az Inquisitionban jönni fog majd egy segélykérés mind Starkhaventől, mind Kirkwalltól, hogy segítsünk valamelyiküknek (Starkhavennek támadni, Kirkwallnak védekezni). Szóval ha gonoszok akarunk lenni, akkor ez is egy - pont Hawkenak. 3. Én szigorúan csak Corypheusra gondolok, de hozzá kell tennem, hogy az expedíció se sikerült volna Hawke nélkül, elvégre ő találta meg a 'kincshez vezető utat'. Visszatérve Corypheusra: nem, a kamarások nem tudták volna kiszabadítani Corypheust a börtönből, valamelyik Hawke nélkül, mivel az apjuk, Malcolm Hawke vérével zárták le azt. Így ha Hawke nem ment volna oda, nem bízott volna meg valamelyik dilis kamarásban, és nem szabadította volna ki Corypheust, akkor az Inkvizícióban történt borzalmak nem történtek volna meg.

Nem mérgesítette el... egyszerűen még csak nem is volt hozzá köze, ez az egészben a legjobb: bármit tett, az eseményeken nem tudott változtatni. Ha nem vette volna fel Anderst, akkor is fölrobbantja Anders a káptalant, hogy felvette, és segített neki kristályosodott vizeletet meg sárkányszart keresni, csak megkönnyítette a dolgát. Egyetlen, amit elindíthatott (volna), egy háború Kirkwall és Starkhaven között, de még ez sem biztos, mivel a forró fejű Sebastiant ezren lebeszélhették volna, ha nem akarnak háborút nem is beszélve arról, hogy ahhoz meg aztán végképp semmi köze nem lehetett, hogy Sebastiannak sikerül-e trónra kerülnie... Szóval az egész részben az a nagyszerű, hogy annyira jelentéktelen. Az egyetlen, amire rászolgált, az a címe... már ha kivívta Arishok tiszteletét, és elintézte a kunárik végső soron békés távozását. Minden más történt, ahogy történt. Vagy a red liriumra gondolsz? Bertrand megszervezte volna az expedíciót Hawke nélkül is. Az ősi gonoszt a kamarások is kiengedték volna, az Orlaisiának meg szintén semmi szüksége nem volt a Hawke szította apró ürügyre, hogy bárkivel rossz viszonyba kerüljön... Ez a rész egészen egyszerűen briliáns! Ui.: Az ismétlődő pályákban igazad van, de számomra nincs jelentősége, ami zavart: senki egy büdös rohadt szót nem szólt, hogy vérmágiát használ, és annyira cukin rá tudott csodálkozni a vérmágiára, hogy az ember elsírhatta magát gyönyörűségében. ;)

Hawke karaktere - legyen szó akár diplomatikus, szarkasztikus, vagy erőszakos jellemről - távol áll a hősiestől. Tettei következtében kitört egy polgárháború Orléziában (Inquisition); kiszabadított egy Ősi gonoszt, aki nem is volt rest megpróbálni elpusztítani a világot (Inquisition); és sikeresen eltudta mérgesíteni a Mage - Templar viszonyt is. Egyedül az Arishok lázadását nem lehet _teljesen_ a számlájára írni, legalábbis a legtöbb játékosnál. Ezzel a ténnyel a BioWare olyannyira tisztában volt a karakter megalkotásakor, hogy mind a 2. részben: - "Even so, had the Champion not been there..." - "It might never have even gone that far." Mind az Inquisitionban tisztában volt: - "Did you think mattered, Hawke? Did you think anything you ever did mattered?" Én a magam részéről mind a mai napig imádom Hawke-ot, bár számomra csak a szarkasztikus jellemmel van létjogosultsága. Ettől függetlenül a DA2-t ért kritikák jogosak, hiszen mind a ismétlődő pályák, mint a modolhatóság hiánya, mind az önismétlő küldetések nem keltették egy kész játék érzetét. Nálam mindenesetre évente legalább egyszer végigjátszós cím lett.

A másik ilyen sarkalatos pont Anders karaktere, mármint hogy megváltozott. Hát mégis mitől NE változott volna meg? Benne van egy másik személy! Aki szintén megváltozott. Ja, hogy nem is ez a baj, hanem hanem az „érdeklődése”. Szóval: az elsőben ez nem volt tisztázva. Beszélt szép nőről, DE: sosem mondta, hogy mit érez a férfiak iránt. ÉS: még valami. Akik azon sírtak, hogy rájuk mászik: NEM mászik rájuk, ha nem választják a romantikus választ... de választják...

Mielőtt elkezdtem volna az Inquisitiont, újra elővettem az Avekeninget és a DAII-t. Utóbbin, mivel még nem volt meg hozzá a fordítás, kissé átrohantam előzőleg, de rossznak akkor sem tartottam, viszont most egész érdekesnek látom. Sőt: abszolúte érdekesnek: nem úgy kell nézni, mint a másik két részt: A 2-es egy menekült története, aki egyszerűen magát és a családját akarja életben tartani, a többi dolog csak a nyakába szakad. Mégis mit várhatunk tőle? Az összes válaszából kiderül, hogy az enyészetbe kíván minden *****öt aki tőle várja a megváltást. Ennek fényében a második rész kifejezetten izgalmas, és kifejezetten eredeti próbálkozás: ez kb olyan, mint egyes Star Trek-részek: minden egyes kakiba gyakorlatilag saját maga keveri/keverteti bele magát, és a legfőbb cél, hogy ha már belekerült, ki is kerüljön belőle, minél kevesebb veszteséggel. Sokan azért rinyálnak, hogy minden rohadt klisészerepjáték *****nagy hőse a világot menti meg, amikor pedig kapunk végre egy olyat, amelyik csak magát szeretné, mindenki fel van háborodva. Az ilyenek meg sem érdemlik Kirkwall bajnokát! ;)