Sokan elveszettnek hitték már a King’s Man univerzumot, a széria atyja, Matthew Vaughn azonban végre új epizóddal jelentkezik. A titkosszolgálat kalandos születését láthatjuk az I. világháború eseményeinek hátterében. A filmben sajátos értelmezéseket kapunk a múltról. Többfélét is, hiszen A kezdetek valahol a Dunkirk, a Kelly hősei, a Becstelen brigantyk és a James Bond stílusa között mozog. Ebből kifolyólag adódik egy látványos hátulütője a műnek: annyi koncepciót és árnyalatot próbál összegyúrni, amik legkésőbb a játékidő felére inkoherenssé teszik a cselekményt. Mivel hirtelen ugrunk a véresen kegyetlen lövészárkos jelenetekről az epikus pillanatokra, majd a tarantinós történelmi paródia műfaját villantja meg a rendező, legalább három különböző koncepcióval távozunk a moziból. Ennek ellenére mégis végig szórakoztató és tartalmas a film, még ha nem is áll össze egységes egésszé. Megvan benne a Matthew Vaughn-féle mozi valamennyi megszokott, közkedvelt eleme: jó sok erőszakot látunk, kommersz párbajok helyett vagány akciójelenetek süvítenek a vásznon, valamint esetenként előkerül egy kis csúnya beszéd és egy adag explicit tartalom.
Természetesen nem kell elvárni egy történelmi témájú alkotástól, hogy konszenzuális tudományos álláspontot képviseljen. Parodisztikus jelenetek sora üvölti a vászonról, hogy meg se próbáljon eszerint hozzáállni a látottakhoz a néző. Néhol még szándékolt tarantinós történelemhamisítás és igazságtétel is zajlik. Ez a film inkább azt mutatja be, hogyan látja a brit szigetről a kontinens eseményeit az ember. A szélsőségesen pragmatikus nézőpont persze zavaró lehet. Különösen a „távoli” közép- és a kelet-európai történések okainak meg nem értése érződik – az egyébként játékos és intellektuális – párbeszédek vagy „történelemmagyarázó” betétek során. Úgy tűnik, hogy a Rajnától keletre zajlott történelem nem érdemli meg azt a revizionista nézőpontot, amit a búr népirtás kapcsán tanúsít – hangsúlyosan birodalomkritikus hangnemben – a film. Ezen megsértődni mégis kár, hiszen nem más népek megvetése sugárzik mögüle. Csupán arra ébred rá az ember, hogy földrajzilag mennyire determinált valamennyi nemzet látásmódja. A kezdetek végtelenül szórakoztató történeti gondolatmenet, játékos film, ami csupa fontos felvetést ültet el a néző fejében. Arra pedig különösen alkalmas, hogy a magyar néző megértse általa a nemzetközi horizont ismeretének jelentőségét. Olyan ez a mű, mint egy izgalmas fejtágító beszélgetés a globális hatalmi politika viszonyairól.
Amint fentebb említettük, az alkotók többféle konklúzióval engedik haza a közönséget. Egyszerre kapjuk meg a nemzeti hősöknek járó tiszteletadást, a háború szörnyűségének és értelmetlenségének kispolgári olvasatát, a hatalmak összeugrasztásán ügyködő háttérhatalom képzetét, valamint a világ történései mögött rejlő kibogozhatatlan folyamatok felett élcelődő rendező szatirikus képzelgéseit. Kissé zavaró a film egyes részei közti váltások hirtelensége vagy épp az átvezető részek felületessége. Aki azonban túlteszi magát a nyilvánvaló ellentmondásokon, rengeteg gondolatot kap, míg audiovizuális ingereit is ínycsiklandó módon elégíti ki a produkció. Lehetne néhol precízebb, máskor viccesebb vagy határsértőbb, de főként letisztultabb és átgondoltabb Matthew Vaughn rendezése. Összességében azonban sikerül 2021-ben érvényes gondolatokat közölnie a modern kori világpolitikáról – drámai és/vagy látványos és/vagy szórakoztató módon.
(A képek forrása: Port)
