Nem rajongói túlzás vagy kritikusi tévképzet, amikor a Jurassic Park kistestvérének nevezzük az Idris Elba nevével fémjelzett, a hazai mozikban minap debütáló Fenevadat. A várakozásoknak aligha felel meg Baltasar Kormákur rendezése, ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy kidobott idő volna a moziban töltött jó másfél óra. Inkább az átlagos vagy a középerős jelző, amivel illethetjük a produkciót. Pedig nem sok hiányzott volna, hogy akár különleges alternatív film, akár nagyszabású túszhorror szülessen belőle. Végül is az indie szcéna mércéjével felszínes, hollywoodi blockbusterekhez viszonyítva szegényes alkotást kaptunk.
(A kép forrása: IMDB)
Érzelmi sík
Rosszmájúan titulálhatnánk fapados szörnyfilmnek is a Fenevadat, ugyanakkor a koncepció mögött meghúzódó mondanivaló és az igényes külalak valamelyest kárpótolja a nézőt a fentebb vázolt hiányosságokért. Biztosan nem távozik elégedetlenül, aki pusztán a kalandfilmes elemekkel átszőtt túszhorror élmény miatt látogat a moziba, illetve egy csonka család drámájába is valamelyest betekintést nyerünk. Az érzelmi szál, a főhősökkel teremtett azonosulási lehetőség a produkció szíve, amit kissé sekélyes, de a kortárs moziban egyre kevésbé fellelhető igényes dialógusok és hagyományos karakteralkotás biztosít.
(A kép forrása: IMDB)
A szavannán innen és túl
A készítők részéről egyértelmű szándék érződik az egzotikus helyszín hangulatának, szépségének vagy feszültségének vizuális ábrázolására. Üdítő látni, hogy viszonylag kevés effekttel is lehet hangulatos képeket vagy akár feszült akciójeleneteket teremteni. Ugyanakkor ha már megfogalmazódott a stábban ez a törekvés, lényegesen jobban kiaknázhatták volna a helyszín adottságait. A szavanna fülledt hőmérséklete és szaga biztosan nem ebben a filmből árad a leginkább átélhető módon, pedig az ilyen típusú snittek olcsó és hatékony módon emelhettek volna a mű színvonalán.
A szörny
Mivel a történet mögé valószerű konfliktusokat fektettek, sokáig kevésbé tűnik fel, a fináléra viszont egyenesen megmosolyogtatóvá válnak az „szörny” ábrázolásának aránytalanságai. Nyersen fogalmazva: egyszerű oroszlántól nem fog megretteni a XXI. századi mozinéző, hacsak nincs felruházva valamilyen misztikus képességgel. Hőseink túl egyszerűen szabadulnak a vadállat markából, a fináléban pedig olyan hihetetlen párviadalra kerül sora, mit hasonló műben, például egy Jurassic World epizódban sosem látnánk. Hiába az átélhető drámai szál, illetve a társadalomkritikus, orrvadászokkal és a környezeti válsággal kapcsolatos mondanivaló, a végjáték kifejezetten nevetséges és illúzióromboló. Nem a Fenevad lesz a nyári meglepetésfilm, ami Idris Elba vezetésével felrázza a filmszínházakat. Se nem túl látványos vagy különleges, se nem igénytelen – közepes.
