Péntek óta Magyarországon is látható a Disney+ kínálatában a nagy várakozások közepette bemutatott új Predator epizód, a Préda (Prey). Az már előzeteseiben érződött, hogy lehet elvárásokat támasztani a filmmel szemben. A legfőbb kétely a nézőben ugyanakkor továbbra is az maradt, hogy mi értelme folytatni egy olyan kiáltványszerű fantáziakísérletet, önmagában kerek történetet, amilyen az 1987-es klasszikus. Látva a Prédát egyfelől leszögezhetjük, hogy igényes munkát kaptunk, ami bevezet egy jellegzetes karaktert a Ragadozó szériába. Amber Midthunder több mint tökéletes választás a szerepre – a Légió és a Narcos: Mexikó révén megismert színésznő karrierjére remélhetően jótékony hatást gyakorol jelen mű. Másrészt a produkció szemére vethetjük, hogy nincs kifejezett mondanivalója és újat sem hoz, sőt fináléjában az eredeti opuszt idézi meg. Ha választ nem is tudunk adni a fenti kérdésre, a Préda színvonalát látva nyugodtan üdvözölhetjük Dan Trachtenberg rendezését.
(A képek forrása: IMDB)
Émelyítő hangulat
A hulu produkciója a különböző érzékszervi hiányosságokon alapuló horrorfilmek manapság divatos ciklusába – például a Madarak a dobozban, a Vaksötét és különösen a Hang nélkül sorába – illik. Az indián vadásztechnikák felelevenítése és a ragadozó többnyire láthatatlan külseje szervezi a legtöbb jelenetet. A film az 1700-as évek hideg észak-amerikai erdőségeit, néhol kalandos, a cselekmény javában inkább szürke hangulatát idézi. A Karl May regényein és Cseh Tamásék indián kultuszán edződött hazai közönség a korábban ismerttől eltérő világot láthat, ugyanakkor nem lesz ellenére a Préda közegábrázolása. Az alkotók a csekély költségvetés ellenére igazán émelyítő snitteket varázsoltak a képernyőre. Az álomszerű képi stílus mellett az antagonista bújtatása is sokáig emeli a suspense mértékét, igaz, a cselekmény második felére illúzióromboló módon kerülünk közel az agresszorhoz. A Préda báját az a hangulat adja, ami a történet több pontján magával ragadja a nézőt. Kritikát inkább a foghíjas forgatókönyv kapcsán fogalmazhatunk meg.
Hiányzik a mondanivaló
A 80-as években világos üzenete volt a Ragadozónak: John McTiernan a fegyverkezési verseny és a maszkulinitás kultuszának lehetséges veszélyeire hívta fel a figyelmet, illetve letaglózó formában tárta a közönség elé, hogy technológiai csúcstermékei ellenére milyen apró és gyenge is az ember. A Préda üzenete ezzel szemben zavaros. Mintha felvillanna a gyarmatosítás kritikája, máskor pedig megrendítő képen látjuk az erdő szörnyeteg által letarolt élővilágát, állatok hulláit. Ám ezek kontextus nélküli gondolatok, csupán sejtetések. Az indián szellemiségnek pusztán a testi-fizikai oldalát villantja meg a mű, mintha az őslakosok civilizációjának egyetlen ismertető jegye a vadászat és a vajákosság volna. Az egyetlen világos hajtóerő, ami motiválja a történetet, az az erős női karakter. Ezestben érdemes kiemelni, hogy nem ideologikus vagy propagandisztikus a karakterábrázolás, mint a legtöbb mai filmben (legyen szó bármilyen nézőpontú alkotásról is), hanem igényes filmben szerepel egyébként erős hősnő.
Leginkább azok számára ajánljuk a Prédát, akik nagyra értékelik a kortárs horrorok minimalista esztétikáját, illetve akiket lázba hoz az akciószekvenciák videójátékokból inspirálódott képi ábrázolása. Vagyis a „remegő kamerás” és alternatív nézőpontokat felvillantó vizuális építkezés. Igaz, a harcjelenetek hiába dinamikusak, általában kevés feszültséget hordoznak. Másfelől a rendező ügyesen él a késleltetés eszközével, de a csúcspontok fináléig húzott szisztematikus kerülése már túlzás. A film nagy részében inkább festői hangulatképekkel vagy a produkció színvonalát erőteljesen lefelé húzó gore snittekkel próbál horrorisztikus hangulatot teremteni. Összességében a Préda közel sem olyan megdöbbentő és lehengerlő, mint John McTiernan 1987-es klasszikusa, a műfaj kedvelőinek mégis érdemes megnézni. Különösen azért emelhetünk kalapot az alkotók előtt, mert megközelítőleg moziélményt teremtettek érezhetően csekély költségvetésből. Biztosan kijelenthetjük, hogy Dan Trachtenbergnek új Predator epizód helyett eredeti forgatókönyvön alapuló horror rendezői széke dukál.
