Ha valamiért szeretni lehet a francia vígjátékokat, hát felszabadultságuk miatt. A gall komédiákra jellemző dilinyós humor és az erőltetett, túlbeszélt viccek elég fárasztónak hatnak, ugyanakkor tűpontosan karikírozzák a francia hétköznapokat, minden mondatuk és snittjük a hazai közönséghez szól. Nem lóg ki ebből a sorból A hónap dolgozója sem. A rendező-főszereplő Jérôme Commandeur mozikban jövő csütörtökön debütáló munkája a francia államapparátus naplopóját követi, miközben a rendszer könnyedén korrumpálható és politikailag cseppet sem korrekt fogaskerekeit mutatja be. Még ha nem is könnyű csatlakozni a harsány Louis de Funès-i humorhoz, felszabadító látni, hogy egy társadalom ilyen mélységekig tisztában van saját erényeivel és hibáival. A magyar film kifejezetten sokat tanulhatna a francia vígjátékokból. A hazaihoz hasonló háborúskodó közvéleményről és nyughatatlan politikai életről tanúskodnak ezek a filmek, a franciák mégis meg tudnak békélni saját hiányosságaikkal és büszkén romantizálják jellegzetes vonásaikat. Végül pedig világos morális határt húznak a termékeny és az elpazarolt sorsok, illetve a csibészség és a bűn között. Utóbbira a rendre roncskarakteret felfestő és morálisan teljesen ingoványos értékvilágot hordozó posztkádári magyar vígjáték sajnos nem képes.
(A kép forrása: Vertigo Média)
Közelebbről nézve: A hónap dolgozója rendkívül intenzív filmélmény, legalábbis kifejezetten pörgős cselekménnyel és pazar módon megírt forgatókönyvvel van dolgunk. Csattognak az élcelődő párbeszédek és az önkritikus monológok. Szürke, hétköznapi, kifejezetten lusta figurát követünk, aki szélsőségesen túlzó és örkényi groteszk szituációkba keveredik. Rendkívül ötletes a film, egyértelmű, de könnyed társadalmi utalásokkal. Sőt az önkritikus pillanatok közé ékelnek egy kifejezetten megható és szép hazafias idézetet is Gérard Depardieu-től. Jérôme Commandeur rendezése kerek, a tömör másfél órás játékidő alatt végig nevetésre sarkall és fenntartja a nézők figyelmét. A film megosztó pontja a humor, a kéretlenül sziporkázó bornírt poénok. Ezek nem elég szellemesek és élesek az angol understatementek viszonylatában, de nem is olyan intenzívek és nyersek, mint a szövegre ugyancsak kiemelt hangsúlyt fektető Tarantino vagy Guy Ritchie ikonikus jelenetei. Aki kedveli a francia komédiákat, a műfaj kiemelkedő alkotásával találkozhat. Mások számára aligha kihagyhatatlan darab A hónap dolgozója, jóllehet unatkozni senki sem fog a vetítés alatt.
