A magyar film Andy Vajna nevével fémjelzett, korábbiakhoz viszonyítva kifejezetten sikeres és népszerű korszakának szimbolikus nyitánya volt A vizsga című politikai thriller 2011-ben. A feszült, kiszámíthatatlan és fordulatos film hasonló szerepet töltött be, mint Németországban A mások élete. Sajnos nálunk a rendszerváltozás után elmaradtak a múltat feldolgozó alkotások – igazából még a jelenről sem tudtunk nívósan beszélni –, a rossz hagyományt azonban Köbli Norbert forgatókönyvei megakasztották. A vizsga után A berni követ, az Örök tél, a Trezor és az Apró mesék révén állított tükröt a társadalom számára. Mától látható új filmje a tizenegy évvel ezelőtt készült thriller folytatása, ami a kádári konszolidáció enyhülő hétköznapjai mögé, egy mocskos gépezet működésébe enged betekintést.
(A képek forrása: Port)
Tényleg szép volt?
A második rész ugyan sokkal inkább szól személyes emberi sorsokról, mint a kifejezetten történelmi-politikai szemléletű nyitány, de segít lebontani a Kádár-korszakot övező nosztalgiát. Szépen körvonalazódik egy romlott rendszer képe, ami kőkemény eszközöket alkalmazott még a ’63-as amnesztiát követően is. A világos beszédnek lényegében nincsen helye, a rendszer működtetői kiábrándultak, az emberek kizárólag saját maguknak, jobb esetben a szűk családnak kaparnak, magasabb rendű idea nem létezik, míg a munkahelyeken általánosan eluralkodik a „felfelé nyal, lefelé tapos” gyakorlata. Sokat elárul a korabeli magyar közállapotokról az is, hogy az egyik főhős tetteit kizárólag az útlevél megszerzésének vágya motiválja, akkoriban ugyanis nem lehetett csak úgy elhagyni az országot. Ezeket a jelenségeket magyar filmektől szokatlanul éles suspense-jelenetekben ábrázolják az alkotók, jóllehet ebben a tekintetben A játszma nem érhet A vizsga nyomába. Ugyanakkor Fazakas Péter rendezése – A besúgó mellett – a kádári időkkel való szembenézés fontos állomása. Jelen történet nem a változás előzményeiről, hanem a rendszer „mézes heteiről” árulkodik.
Második rész
Szokatlan dolog politikai thrillernek folytatást adni, ezúttal viszont érdemes volt elkészíteni a második részt. A kémjátszma önmagában izgalmas történetívet vázol, amire a film mondanivalója teszi fel a koronát. Manapság is gyakran tárgyalt témák kerülnek elő a vásznon, a társadalom korrumpálhatóságáról és titkosszolgálati személyek hátteréről beszélnek az alkotók. Árnyalt karaktereket festenek, nem fekete-fehér sztorit látunk jókról és gonoszokról. Sikerült új motivációt adni a visszatérő hősöknek és több nagy csavar vár a nézőkre a fináléban. Nem lehet minden színészt kiemelni, pedig teljesítményük alapján mindannyian megérdemelnék a dicséretet. Szóljunk csak röviden Kulka Jánosról, aki a kínálkozó zsákutcát megkerülve, nem játszotta túl szerepét, illetve a független színházi múltjából átütő dinamikát öröklő Nagy Zsoltról. Végül érdemes kiemelni a stábhoz újonnan csatlakozott Staub Viktóriát, aki hosszú karakterfejlődést tár elénk Abigél szerepében.
A játszma nem jobb, mint A vizsga volt, de egyértelműen megérte elkészíteni. Jó lenne még több hasonlóan fordulatos és kiélezett jelenetekkel fűtött politikai thrillert látni a magyar mozikban. Friss rendezésével Fazakas Péter visszatért a nagyjátékfilmek világába, Köbli Norbertet pedig nyugodtan nevezhetjük a kortárs magyar kultúra egyik legfontosabb szereplőjének és talán az egyetlen nemzetközi szintű hazai forgatókönyvírónak. Érdeklődve várjuk következő produkciója, a taxisblokád eseményeit feldolgozó film bemutatóját.
