Sajnálatos módon vonult vissza a kontinentális terjeszkedéstől az újratervezett Warner alá tartozó HBO Max. Az elmúlt években egyre több regionális, köztük magyar produkció tűnt fel a friss streamingszolgáltató kínálatában. A jövőben viszont csak független gyártású helyi filmeket és sorozatokat emel át a platform, saját készítésű művekkel biztosan nem jelentkezik jó ideig. A besúgót érzékenyen érintette a váltás, de így is maradt magyar nyelvű tartalom, A Karantén Zóna pedig maximálisan megérdemli a figyelmet. Zsótér Indi Dániel (aki többek között a Borzongás magazinban is publikált) közösségi finanszírozásban született szkeccsfilmje öt lakásba kalauzol minket a lezárások idején. Ugyan sok idő eltelt a szigorú karantén óta, de következményei máig velünk élnek. Főleg a négy fal közé szorult gyerekek lelkében, a párok hektikus kapcsolataiban és a családok emlékezetében hagyott mély nyomot a 2020-as év. Másfelől egyre elterjedtebbé vált a home office-típusú munkakör, így Zsótér rendezése ma is frissnek és aktuálisnak hat.
(A képek forrása: HBO)
Látnod kell
A Karantén Zónát egész egyszerűen jó nézni. Szkeccsfilmről lévén szó, hamar lepörög az amúgy másfél óránál is szűkösebb játékidő. Különböző élethelyzetekbe és eltérő stílusban tálalt történetecskékbe csöppenünk. A legendás Alkonyzóna dramaturgiájából inspirálódott film bájos, egyéni hangot üt meg. Mivel van átfogó koncepciója, a zenehasználat és a narráció erősítik az egész művet. Lehetett volna kiélezettebb egyes szkeccsek forgatókönyve és erőteljesebben a horror irányába terelhették volna a látottakat. Ugyanakkor találó szituációkat látunk, amikhez rendkívül erős vizuális tartalom párosul. Lenyűgöző, hogy a függetlenfilmes jellegből fakadó hiányosságokat milyen megnyerő képi effektekkel, ötletes vágásokkal és változatos helyszínekkel ellensúlyozták az alkotók. Még a helyenként filléres díszlet is pont illeszkedik az adott jelenetekhez. Mivel minden szkeccsnek más a stílusa, könnyen nézhető, izgalmas a film. Megkockáztatom, Zsótér munkája jellegzetesebb és sokkal inkább otthoni képernyőre kívánkozik, mint az elmúlt évtized emlékezetes magyar szkeccsfilmje, a Szabadesés.
Különös jelenségek a Karantén Zónában
A narráció stílusos és organikusan kapcsolja össze a különböző részeket, ugyanakkor nem feltétlen segíti az egyes epizódok feldolgozását. Minden szkeccs alapüzenete világos, de nem minden esetben jut nyugvópontra a sztori és nyernek kielégítő magyarázatot a természetfeletti jelenségek. Utóbbiak végére sajnos a műsor megnyerő házigazdája, Muchichka László sem tud pontot tenni. A narráció szövege hangzatos, de tartalmilag az alkotók bizonytalanságáról tanúskodik. Mintha maguk sem tudták volna jól megfogalmazni, mit akartak üzenni egyes szimbólumokkal vagy esetekkel. Dream Up Panni története esetében például a hosszú epilógus képtelen dűlőre jutni a konklúziót illetően, máskor mintha túlmagyarázták, túlírták volna az önmagában erős alaptörténetet. A Muki című epizódban látott morbid tartalom funkciója pedig nehezen érthető, még ha a magányba és bezártságba kényszerült gyerekek állapotát és az ezer probléma közt gürcölő szülők fárasztó napjait hitelesen is ábrázolja a film.
Hétköznapjaink
A forgatókönyv túl tud lépni a karantén kapcsán gyakorta felmerült sablonos állításokon. Világosan megjelenik az idősekkel szemben tanúsított részleges segítőkészség, egyben lekezelő attitűd. Láthatjuk, miként válunk a négy fal között az elektronikus eszközök megszállottjává, hogyan lustulunk el, csúszik ki az idő a kezeink közül, apadnak a kihívások, elúsznak a nagy tervek és ígéretek. Szépen ábrázolják a másik személyisége vagy külseje iránt tanúsított érdeklődés elpárolgását, az esetleges kiábrándulás érzetét. Az egyes felvonások között is mintha lenne egy dramaturgia: biztató kezdet, sokk, pokoljárás, végül az ember Rambo módjára tör ki lelki bezártságából és rothadásából.
A Karantén Zóna áttörést hozhat a rendező, Vida Orsolya író, az operatőrök (Dimeth Balázs Ferenc, Gajdics Dávid, Szentiványi Gábor és Szombath Máté) és a színészek karrierjében is. Szinte minden karakterben látni egy létező embertípust, akit valamennyien ismerünk saját környezetünkben. A magyar filmnek továbbra is a parodisztikus karaktterajzok, roncsfigurák, a cinikus humor, a beszólogatások és a megtört alakok állnak jól, ebben nem különbözik társaitól A Karantén Zóna. Zsótér Indi Dániel munkája ugyanakkor egészen különleges, a magyar mozgóképes hagyományokból bántóan hiányzó szituációkat és stílust tár elénk. Műfajilag színes palettát látunk, az íróknak pedig sikerült ügyesen megfogni néhány jellegzetes tendenciát az elmúlt két évből. Sőt helyenként sötét humornak és egészen sziporkázó, parádés pillanatoknak is szemtanúi lehetünk. Ez nem amatőr film, hanem nagyon is méltó arra, hogy az HBO égisze alatt fusson. Mivel hazai munkáról van szó, méghozzá részben egykori kollégánk keze által, közvetlenebb hangnemben szeretnénk gratulálni neki és mindenkinek, aki kivette a részét a teljes produkció elkészítéséből!
