Minden sorozatnak szüksége van néha megújulásra, kis vérfrissítésre. Ha azonban nincs elég ötlet az alkotók zsákjában, jobb nem belevágni a folytatásba, mert csak olyan félresiklott, lapos és unalmas művek születhetnek belőle, mint amilyen az Asterix és Obelix: A középső birodalom. Szembetűnő, hogy az első nem eredeti képregény alapján készült Asterix és Obelix mozi mennyivel jellegtelenebb társainál. Egyszerűen hiányoznak belőle azok az elemek, amik a korábbi animációs és élőszereplős meséket szerethetővé vagy felismerhető tették. Az előző részekben hozzászoktunk például a rímekbe szedett párbeszédekhez, amit a Romhányi József sorain edződött magyar fordítók rendre színvonalasan emeltek át. A Frédi és Béni típusú szellemes, lírába foglalt sorokat és a francia társadalmias elszólásokat máig idézni lehet a régi filmekből. Ezért különösen meglepő, hogy a nyelvi humorról eleve lemond az új film. Nincsenek továbbá fordulatos vagy látványos verekedések és mentőakciók, se szellemes veszekedések, illetve hiányoznak a szópárbajokkal színezett nagy lakomák is, amik alapján a gall páros meséit azonosítani szokás. Az ezredfordulós filmekben hagyományosan fontos részt szántak a különböző cselszövő, akadékoskodó és kétbalkezes figuráknak, akikből ezúttal alig akad néhány a vásznon. Húzóneveket most is találni a stábban, karakteres szerepek híján azonban nem tudnak kibontakozni. Egyedül Vincent Cassel tündököl Cézárként, Marion Cotillard és Pierre Richard viszont alig kapott időt a kamera előtt, míg a főszereplő páros között valamiért nem érezni a kémiát.
(A kép forrása: Vertigo Média)
Sokakat meglepett, hogy az új film rendhagyó történetet követ, Kína segítségére indulnak a címszereplők, hiszen a széria hagyományosan a francia őshaza igazolására volt kihegyezve. Korábban a római hatalmat és a szomszédos népeket figurázták ki az alkotók, meg persze kicsit önmagukat is. Nem ördögtől való persze, hogy a gallok egy kaland erejéig elhagyják otthonukat. Láthattuk, jól állt a franchise-nak, amikor Britanniába látogattak hőseink, hogy franciásan kisegíthessék a velük hagyományosan terhes viszonyt ápoló britonokat. A gallok és Kína között azonban rendkívül nehéz olyan kapcsolatot találni, amire fel lehetne fűzni egy koncepciót – nem is sikerült. A filmet jellemző ötlettelenség látványosan megmutatkozik már a cselekmény első harmadában. Asterixék ugyanis a hosszú kaland során nem ütköznek bele más népekbe, pontosabban a világ túlsó végére vezető utazást egy rövid animációval letudja a mesélő. Hasonlóan száraz a folytatás: névleg ugyan a Kínai Királyságban járunk, a forgatókönyvet mégsem hegyezték ki az európai és az ázsiai kulturális különbségeken élcelődő poénokra. Súlytalan az ázsiai harcművészeti filmek, az ún. vuhsziák megidézése. Egész egyszerűen nem látványosak és izgalmasak a „repülős-kardozós” snittek, sőt fájdalmasan idegenül hatnak a gall-római konfliktus árnyékában. Persze az sem ártott volna, ha a gallok és Cézár többször kereszteznék egymás útját. Meglehetősen konfliktuskerülő felfogást követ a forgatókönyv.
Elsősorban az erőltetettség jellemzi a film valamennyi elemét. Tessék-lássék módon emlegetik a női erőt, hogy a kor elvárásainak is megfeleljen a történet, majd haknizik egyet Ibrahimovic, akinek bármelyik mesterkélt-arcoskodó interjúja szórakoztatóbb, mint római sztárlégiósként rögzített snittjei. Arra a kezdő stand uposra emlékeztet a legtöbb jelenet, aki suta módon majmolja a híres komikusok bevett paneljeit és mozdulatait, de egy humoros gondolatot nem tud kicsikarni magából. A film szórakoztatásra tett szerény kísérleteit Pierre Richard kényszeretedett grimaszai jelképezik, aki láthatóan komolyabb rendezői instrukció híján üldögélt szótlanul az iskolás színvonalú burleszk-betétek gyűrűjében. Pontosabb képet adunk a filmről, ha hozzátesszük, hogy kínosnak sem nevezhető Guillaume Canet rendezése. Leginkább semmilyen, a légynek se ártó mű született, ami nagyon nehezen tudná belopni magát a nézők szívébe. Igazán szomorú, hogy az alkotók nem vitték tovább a klasszikus epizódok bevált megoldásait és stílusát. Pont az Asterix és Obelix világának fő ismertetőjegyeit spórolták ki a forgatókönyvből – vagy egyszerűen csak nem jutott elég kreatív energia a produkcióra. Egy biztos: A középső birodalom sorait és jelenteit sajnos nem fogják évek múlva is idézgetni, mint a korábbi részek emlékezetes pillanatait.
