Fura egy év volt, méghozzá sok szempontból kifolyólag. Konzolok frontján volt egy generációváltás, ami, mint kiderült, egyelőre inkább csak bátortalan félgenerációs tipegésnek tűnik. Voltak olyan címek, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött óriási reményeket, mások pedig váratlan és szép sikereket hoztak. Sajnos a pandémia miatt a feszkó egyértelműen átszivárgott az online felületekre, és a lefelé tartó kommunikációs színvonal a gaming fórumokat is nagyban érintette. Fene tudja... ezek után 2021 reméljük, inkább pozitív irányba tereli a hobbinkat körüllengő aurát.
Sorrendet nagyon nehéz felállítanom az idei játékélmények között, inkább csak egy ilyen általános besztoffal fárasztanám a kedves olvasótábort!
Mafia: Definitive Edition
Volt idén például két olyan remake, ami megmutatta, hogy milyennek kell lenni egy alapoktól újraépített, az alapanyagot maximális tiszteletben tartó újrázásnak. Az egyik a Mafia volt, amely NYILVÁN nem ütött akkorát, mint a maga idejében a csehek remekműve (nem is várhattuk ugyanazt a hatást), de nekem kifejezetten jólesett az a hangulat és az az odafigyelés, amivel a régi-új fejlesztők összerakták a játékot. Tudjátok, a Mafia városában csak autókázni is olyan hangulattal, olyan, a zsigereidet átjáró atmoszférával bír, amit ebben a formában csak a jobbféle videojátéktól kaphat meg az ember.
Tony Hawk's Pro Skater 1+2
A másik nagy durranás hasonló téren a Tony Hawk első és második részét egybe gyúró, újraalkotott THPS1+2-kiadás volt. Be kell valljam, annak idején billentyűzeten játszottam a sorozatot, így a konzolos irányításra, akarom mondani, a pró kombózás tudományára vissza kellett szoknom, így elsőre nem is ragadott el teljesen a gépszíj. De mi sem bizonyítja jobban a mánia visszatérését, hogy egy hónapig zakatolt a fejemben az Anthrax-Public Enemy duó előadásában zúzó Bring the Noise! Látvány, zene, játékmenet – hatalmas pipa mindegyik pont mellett. Tony Hawk 2020-ban is lezúzta a mezőnyt!
Super Mario Bros. 35
Meglepő darab a listán -> a Super Mario Bros. 35 azzal rabolta el a szívem, hogy mikro élmények formájában tudtam csipegetni a tartalmas mókázást. Évek óta ez volt az első olyan játék, ami akár 5-10 percre is szuperintenzíven és szuperszórakoztató módon tudott lekötni. A fene gondolta volna, hogy a Battle Royale műfaja Mario első kalandjával is működni fog, ráadásul nemcsak, hogy működik, hanem új szintre is emelte a ma is patent platformozást. ANNNNNYIRA kár, hogy csak ideiglenesen működik a játék – addig nyomjátok ti is, amíg a 35-éves évforduló ünneplése tart, utána már csak emlék lesz a 35 fős platform royale!
Superliminal
Újabb vallomás: én idén játszottam először a Superliminallal, ami tavaly az Epic boltban borította fel a perspektívával kapcsolatos prekoncepciókat. A Superliminal szerintem az év és az utóbbi néhány év legjobb Portal-klónja, ahol a bizarr narratíva és a zseniális játékmechanikai ötlet az aranymetszésben találkozik. A játék idéntől sok platformon elérhető, ráadásul pálya-editort is kapott a cucc, így a kreativitást (vagy annak hiányát) felmérhetitek magatokon is. Egyet mondok: a perspektivikus puzzle-mechanizmusok olykor a szokásosnál jobban kifacsart mentalitást igényelnek…
Ori and the Will of the Wisps
Lehet, holnap már mást mondanék, de most utolsónak az Ori and the Will of the Wispset említem, amely az általam nagyra tartott KLASSZIKUS (értsd: nem a látványából, hanem a felépítéséből fakadó) metroidvania műfajnak volt az idei ékköve. A szemkápráztató látvány mellé bődületesen hatásos narratívát kaptunk – a játék végén még a kontrollernek is potyogtak a könnyei, nemhogy nekem, na meg az egész kalandot végigizguló páromnak. Kár, hogy ennyire darkos lett amúgy az egész történetvezetés, mert ebben a világban egy kicsivel több vidámság is elfért volna. Vagy csak túl sok időt töltöttem (szintén idén) az amúgy néhány elemében igencsak hasonlító Yokuval? Fene tudja. Gareth Coker munkájáért viszont jár az összes kudos amit csak találok magamnál!
Mivel zárok? Reménnyel, vidámsággal és derűvel meglocsolt évet kívánok jövőre minden olvasónak! Ránk fér egy kis napsütés, egy frissen ciccentett sör a teraszon a barátokkal, egy egészségügyi izgalmaktól mentes találkozás szervezése a szülőkkel, és a stressz jó részétől felszabadult online tér, ahol közösen hódolunk kedvenc hobbinknak...
