Szubjektív: saját személyes érzéseket kifejező (megnyilatkozás, hangulat, lelkiállapot, kifejezés, dolog), amelynek alapja a személy lelkiállapota, hangulata. No, hát az aktuális évet lezáró, vagy akár a teljes évtizedet átérő listáink abszolút megfelelnek a meghatározásnak. Ahogyan tavaly (vagy korábban), úgy idén is mindenki a saját érzéseit és kedvenceit mutatja be pontokba szedve, ebben lényegében nincs megkötés, demokrácia viszont annál inkább. Annyira, hogy a 2020-as összegzést AliceWake egy 3, de inkább 4 játékos Top5 megírásával indította. Bár én tartom magam az öt darabos listázáshoz, a sajátom is igen szubjektív. Már csak azért is, mert 2020-ban sokkal kevesebb játékkal és sokkal kevesebb ideig tudtam ismerkedni, mint ahogyan szerettem volna.

Mert bizony 2020, azt gondolom, nemcsak nálam, hanem úgy en bloc másoknál is kicsit másképpen alakult, mint azt eredetileg sikerült eltervezni. A koronavírus-járvány önmagában mindent felforgatott, ez pedig alaposan megváltoztatta a bevált szokásokat és beidegződéseket. Idén eleve többet voltam otthon, mint bárhol máshol, de míg azt gondolná az ember, hogy ezzel szabadidőből is több jár, lényegében pont a fordítottja volt a jellemző. Eleve, 2020 számunkra egy online átállást is jelentett, ami (én legalábbis úgy érzem) elég jól sikerült, köszönhetően a remek csapatnak és a felettünk bábáskodó cégek hathatós segítségének (kiemelt köszönet a Skorpió Printnek a 10 esztendőért, az Esport1-nek pedig a rugalmas átállásért és a videós anyagokban nyújtott segítségért). Emellett megerősödtt filmes és társasjátékos szegmensünk is, melyek közül előbbinek korábban is nagy híve voltam, utóbbi pedig korai távolságtartásom ellenére (“kell a fenének még egy hobbi és pénztemető, van már elég így is”) ugyanúgy rabul ejtett, mint például a videójátékok világa. De hogy ne szaporítsam tovább a szót: a Cyberpunk elé még nem volt szerencsém leülni, de talán felkerült volna a listámra, illetve idén a kollégák cikkeit átnézve és átjavítva többször is belefutottam olyan ötletekbe és megoldásokba, amik esélyesen kedvenccé nőtték volna ki magukat… ha van időm és erőm leülni eléjük. Talán meglepetés, de sem egy Demon’s Souls, sem például egy új Ori nem került fel a listámra, mert bár nagyszerűek, idén más játékok hozták a legnagyobb élményeket és a számomra rendkívül fontos hangulatot. Már sorolom is, melyek ezek…

5. Battletoads

Tudom, mit keres ez itt?! Messze nem lett tökéletes, ráadásul butácska arcade bunyó és ügyességi minijátékok tömkelege az egész, de na, ha a harci varangyokról van szó, mi kellhet még? Mert ha brutális nehézségről van szó, akkor alapvetően nem a FromSoftware játékai jutnak az eszembe, hanem a NES és SNES idejéből a Battletoads, mellyel a Rare jött, látott és győzött, miközben nem kevés idegösszeroppanást okozott. Az új epizód nem olyan perfekt, nem olyan nehéz, nem olyan… “olyan”, mint a régi Battletoads, de azért magában hordozza annak DNS-ét, és emiatt sok-sok év várakozás után muszáj volt az esztendő legnagyobb élményei közé sorolnom. 

4. Mafia: Definitive Edition

Jó, a Battletoads után most már tényleg máglyán fogom végezni, amiért nem tiszteltem a családot, no és az eredeti klasszikust, de valljuk be, a 2002-es mű felett már eljárt az idő. És pont. Éppen ezért jött jól a nosztalgiázáshoz egy nagygenerál, ami alaposan megfiatalította ezt a méltán közkedvelt címet: és bár a játékmenet itt-ott még emellett is öregecskének érződik (természetesen), a maffiás kaland, a karakterek közötti kapcsolatok, a jól adagolt elemek és a nyitott világ, illetve a nagyszerűen megelevenedő korszak miatt ismét hatalmas és maradandó élmény volt elveszni Lost Heaven közterületein.

3. Immortals Fenyx Rising

Nem gondoltam volna, hogy egy Ubisoft-cím végzi az első háromban, de nem azért, mert annyira nem szeretem a franciák játékait, hanem inkább azon okból kifolyólag, hogy a kiadó számomra (mármint az ízlésemnek) túlságosan biztosra megy. És ez az Immortals esetében is igaz, ami messze nem mondható egyedinek, elvégre pofátlanul veszi át a Zelda legjobb elemeit, mégis, a settingnek, könnyed történetének, a hatalmas világnak, az összefűzött összetevőknek hála, ha elkezdem, nagyon nehezen hagyom abba, még olyankor is, mikor szemhéjaim ólomsúllyal bírnak és legszívesebben aludnék. “Csak oda még elmegyek, csak azt összeszedem…” – ennél az érzésnél jobb ajánló egy játéknak sem kell. Az Immortals pedig, bár nem tökéletes, nem is úttörő, de pontosan olyan, amiért a videójátékok megszülettek: hihetetlenül szórakoztató.

2. Sackboy: A Big Adventure

Szeretem a platformereket, a jó platformereket, illetve a Nintendo platformereit. Igen, az anonim platformeresek csoportjában is szívesen kezdem a sort, a “Sziasztok, Böjti vagyok, 13-14 évesen megláttam Mariót...” mondókámmal, hogy oldjam a légkört. De a lényeg, hogy számomra a LBP-sorozat pont ezért nem működött soha, hiszen volt egy remek főszereplő, akiért szerintem a kiotóiak is odaadták volna a fél veséjüket, erre kis iróniával a szerethető karakter világépítésre és kreativitásre lett elpocsékolva. Most azonban sikerült kiköszörülni a csorbát, Sackboy pedig jött, látott és győzött. PS5-ön egy életre kelő, papírból és vászonból épült világ kerül elénk, rengeteg típusú pályával, ötletes megoldásokkal és feladatokkal, imádnivaló karakterekkel. Az év egyik legkellemesebb meglepetése a könnyed kategóriában.

1. Dirt 5

Igen, most jól lejáratom magam, de amikor telepítettem Xbox Series X-re a játékot, majd letöltöttem a 36 gigányi újgenerációs update-et, néhány kör után konkrétan leesett az állam. Ha van zsáner, aminek idén az összes lényeges képviselőjét kipróbáltam, az a versenyzős, ebben pedig minden kisebb hibája ellenére a Dirt 5 hozta számomra a legnagyobb élményt. Itt pláne jellemző volt, hogy éjfélkor, mikor már aludni akartam volna, még mindig a tévé előtt ülve nyomtam a “még egy pályát” mantrát, közben pedig ámuldoztam. Sima Xboxon hatalmas kedvencem volt a RalliSport Challenge, azóta sem éreztem hasonlót a jeges útra térve vagy egy újabb járgányba ülve, most azonban kamatostul kaptam vissza az élményt és a hangulatot. Itt-ott vannak kisebb-nagyobb hiányosságok és hibák, de aki igazi arcade-élményre vágyik, az itt abszolút megkapja.

Nos, igen, tudom, de tény, hogy ezekkel szórakoztam idén a legjobban. Persze a Cold War, a Resi3, a Final Fantasy és még egy rakás másik játék mellett, amik segítettek kicsit átvészelni ezt a stresszes és aggodalomra nem kevés okot nyújtó esztendőt. Hogy mit várok a következő évtől? Minimum ilyen élményeket; az újgenerációs konzolok erejének valódi kihasználását; egy-két igazi modern klasszikus; de leginkább egy picit több időt, hogy játszhassak a kedvenceimmel. És természetesen nyugodtabb, boldogabb, békésebb esztendőt, mely nem veszélyezteti a családokat, az emberek egészségét, magát a világot. Köszönöm, köszönjük, hogy idén velünk tartottatok, 2021-en pedig ugyanígy maradjatok velünk. Ja, és addig is nyerjetek sok játékot a minden nap frissülő listánkról! Vigyázzatok magatokra és egymásra!