Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy 2020 sok változást hozott mindenki életében. És itt most nemcsak a világban fennálló helyzetre gondolok, hanem „szűkebb” környezetemre is. Alig tettük túl magunkat azon, hogy a PC Guru Magazin nyomtatott formában megszűnik és a hangsúly az online tartalomgyártásra helyeződik át, az év második felében jött a tulajdonosváltás is. Hiába no, változnak az idők, de egyvalami elkerülhetetlen még így is: újabb év, újabb lista. Mert listája mindenkinek van.
5. Ori and the Will of the Wisps
Bár még adós vagyok egy végigjátszással, eleget láttam belőle ahhoz, hogy kellő magabiztossággal mondhassam: az Ori and the Will of the Wisps egy remek játék lett. Fantasztikus látványvilágával és keserédes hangulatával még mindig lenyűgöz – bár a kontroller összetörésére nem éreztem különösebb késztetést addig, ameddig eljutottam benne. Talán a karácsonyi időszak ad majd lehetőséget a pótlására és felzárkózásra azokból a játékokból is, melyek jobbára érintetlenül hevernek a backlogomban. Áh, kit is áltatok, úgyis csak tovább fog duzzadni a sor…
4. XCOM: Chimera Squad
Az XCOM: Chimera Squad meglepetésszerűen esett be, meglepetésszerűen kaptam meg tesztre, és meglepetésszerűen jó lett. Persze csak a maga szintjén, mely ugyan alig volt egy mod fölött, de bőven egy teljes értékű folytatás alatt – szerencsére ezt a kiadó is tudta és eszerint is lőtte be a narratívára nagy hangsúlyt helyező kalandot, mely ugyan már kevésbé hordozza magán az XCOM nyomait, de attól még remek játék. Más esetben valószínűleg a Desperados 3 lenne itt, de azzal talán majd a karácsonyi vásáron bővítem a könyvtáramat.
3. Factorio
Végre megjelent, vagyis izé, elhagyta a korai hozzáférést, és végre feltehetem a listámra. A Factorio alapötletét azóta már másolták is, méghozzá szebb köntösben. De amíg a „konkurencia” a nagy elődhöz hasonlóan korai hozzáférésben leledzik, addig is az idegen világokat rommá szennyezős, gyártelepépítős játékok nem túl bőséges felhozatalának koronázatlan királya a Factorio. Már csak azért is örökké kedves marad a szívemnek, mert a korai hozzáférés alatt rendszeresen jelentkező fejlesztői naplóból többet tanultam a játékfejlesztés fortélyairól, mint remélni mertem volna.
2. Maneater
Hát igen, a hét tengert rettegésben tartó csúcsragadozónak lenni jó móka. Mit jó móka, a legjobb mókák egyike, hisz kis túlzással egymagad lehetsz Sharknadóba oltott Sharktopus. Na, jó, csak majdnem, de a több emelet magasra röppenő, szárazföldön ugráló, embereket napi szinten tonnaszám zabáló vérengző fenevad szerepe annyira morbid és abszurd, hogy az már jó. A Maneater talán éppen ezért emlékeztet a horror-trash dobogóján helyt foglaló förmedvényekre, amiken többet lehet sírva nevetni, mint nevetve sírni. Vagy valami ilyesmi. Mondtam már, hogy szubjektív a lista?
1. Doom Eternal
Mi más is lehetne az első helyen, mint a Doom Eternal. Mert ahogy a címe is sugallja, a Doom örök. Lehet rá finnyogni, de egész egyszerűen alig lehet rajta fogást találni: a 2016-os receptet tökéletessé csiszoló, brutális és könyörtelen kihívást biztosító játék instant klasszikussá vált számomra. Már elmondtam egy párszor, és még szerintem el is fogom, hogy a Doom úgy tudott megújulni, hogy közben nem felejtette el a gyökereit. Önmaga fáradt ismételgetése helyett még több, még jobb lett. Az Ancient Gods és az idei új és ingyenes Gore Nest Master Level után nem nagyon tudom, hova lehet ezt még fokozni – de valószínűleg lehet.
Azt talán mondanom sem kell, hogy azok a játékok kerültek ide, melyekkel idén sikerült is játszanom. Ha mindent sikerült volna beszerezni, és még sort is keríteni rá, akkor a már említett Desperados 3 mellett a Wasteland 3, az Empire of Sin, a The Outer Worlds, az Iron Harvest és természetesen a Cyberpunk 2077 is versenyezhetett volna a dobogóért. De annyi minden változott az elmúlt egyetlen év alatt, hogy kicsit visszább szorultak a videójátékok. Persze csak azért sír a fél szemem (a másik meg üveg ugye), mert nem rendelkezem időtágító géppel. Elvégre a játék helyét a játék vette át, csak más formában. A digitális móka mellett az unplugged szórakozás egyre nagyobb teret kapott, a wargaming után a társasjátékok is beszivárogtak, és a jelek szerint nem mennek sehova, ezzel pedig egy újabb régóta felírt pontot húzhatok le a bakancslistámról. Még van rajta vagy kétszáz, évente eggyel számolva eléldegélek még egy darabig… Nektek is ezt kívánom, na meg sok bejglit és szaloncukrot!
