Hogy folytassam a tegnapi bejegyzésemet, megtaláltam a pornócsatornát, de sok köszönet nem volt benne; a másik adón Bones (Dr. Csont) ment német szinkronnal, az jóval borzalmasabb élmény volt, így egy újjászületésre alkalmas zuhany után beájultam az amúgy kétszemélyes ágyba, és áramszünet.

Jelzem, reggel ugyanez fogadott: Al Bundy németül, az még szürreálisabb volt, így irány a reggeli (szokásos, szállodai svédasztal, igen változatos, mint ahogy a személyzet is, ezúttal egy „afro-germán” srác és és egy kínai hölgy – még hogy Amerika a népek olvasztótégelye!) A következő „megállónk” a Studio 2 volt, a Sacred 2 műhelye, azaz maga látogatásunk leglényege.

A srácok kedvesek, készségesek, lazák, jó fejek, vidámak voltak, harminc alatti átlagéletkorral. Bárkit megkérdezhettél, mindenki örömmel válaszolt, magyarázott, mutogatott. A szakmai részéről majd a magazinban bővebben, most csak egy kis összegzés. Először az X360 bemutatóra került sor, a konzolos portolók pár nappal vannak lemaradva a PCS- brigád mögött, és bár azért nem kevés bogár hemzseg a játék jelenlegi verziójában, így is remek cuccnak tűnik, okos tervezői döntésekkel. A nagyobb izgalom persze a PC-s demonstráció volt, és örömmel konstatáltam, hogy abszolút sikeresélyes kis hack n’ slash készül a német műhelyben. A Sacred2 nemcsak gyönyörű, hanem élvezetes és látványos is, ráadásul a kooperatív módja egészen briliáns (erről majd a szombati krónikában). Interjút is készítettem, a gamestaros kollégáktól kölcsönkért mikrofonnal, mivel Darthsék elfelejtették odaadni nekem a miénket… Sajnos mivel az angolt csak írom és olvasom, de a beszédet nem igazán gyakoroltam az elmúlt években, kissé döcögősek lettek a dialógusaim – még szerencse, hogy a germán fejlesztősrác sem volt anyanyelvi szinten, de azért csak boldogultunk. Az Ascaron gáláns ebédet hozatott, hatalmas és finom hidegtál hegyeket, úgyhogy folyamatosan tömtük a majmot a bemutatók szünetében.

Késő délután indult a vonatunk Münsterbe; halkan jegyzem meg, hogy a Német Államvasutak megint megmutatta, hol vagyunk lemaradva: emeletes vonattal mentünk, pontosabban kettővel, ugyanis Mönchengladbachban át kellett szállnunk egy személyvonatra, mely minden nagyobb állomáson megállt, de olyan kocsikban utazhattunk másodosztályon, melyeket idehaza simán első osztályú IC-nek sorolnának be… Ami még feltűnt: itt mindenhol több szintes parkolóházak vannak, az állomások mellett szinte kötelező jelleggel.

Münster hatalmas város, igen magas szintű kerékpáros kultúrával. Ez már a vasútállomáson látszott, amely mellett egy több száz férőhelyes bicikliparkoló terül el, az 5-6 méter széles járdák pedig kétfelé vannak osztva: a szürke kővel kirakott rész a gyalogosoké, a vörös a drótszamáron közlekedőké, és minden kereszteződés, lámpa és átkelőhely eszerint van kialakítva. Elgondolkodtató dolog…

Este az Ascaron vezetősége vendégelt meg minket vacsorára; aki ebben a városban jár, keresse a Café Med nevű helyet! Egy hatalmas és fiatalos olasz étterem, ahol egy malomkerék-pizza, hagyományos vékony tésztával, gazdag feltéttel 8-10 euró, és eszméletlenül finom. És bár Ágnesék a banda egy részével elmentek bulizni, én a GameStar két kiküldöttjével inkább visszabattyogtam a hotelbe, hosszú volt a nap. Ja igen: a szálló neve Münster City, négycsillagos, kádas fürdőszobával, minibárral, és egyéb földi jókkal. Meg tudnám szokni ezt azt életet, életvitelt, és életszínvonalat, ami itt körülöttem látható. De ez már egy másik történet…

Ez volt – kis késéssel - a pénteki nap krónikája, a mai, szombati napról majd vasárnap számolok be, valószínűleg már otthonról, egész pontosan Darths és Nazika lakásából. Előre szólok: szerepjátékos kiállításról és vásárról jövök éppen, fel kell dolgoznom még a látványt, így akit érdekel a téma, várom vissza szeretettel!