Az utóbbi évek egyik legjobban várt játéka nem okozott csalódást számomra – és mégis. Gyűlölet és szeretet, vonzás-taszítás bonyolult hálójában telnek mindennapjaim Sanctuary véráztatta földjén. Talán ha kiírom magamból örömeimet és bánataimat, közelebb kerülök a végső igazsághoz...
Chris jóvoltából már a tavalyi év végén bejutottam a Diablo III bétájába, és rögtön beszippantott a játék, hiszen nagyjából azt kaptam, amire számítottam: egy ízig-vérig hentelj és gyakj mókát. A Diablo, és ezt talán kevesen tudják, a roguelike műfaj táptalajából nőtt ki, melyet aztán az évek során a fejlesztők erőteljesebb szerepjáték-elemekkel támasztottak meg. Az új rész ez utóbbiakat nyirbálta meg (például az attribútumpontok automatikus szétosztásával), ezzel egyszerre került közelebb az említett gyökerekhez és a könnyedebb, akciódúsabb szórakozásra vágyó játékosok nem elhanyagolható méretű táborához. Az alapmechanizmus változatlan: klikk, klikk, klikk, loot, szintlépés, klikk, klikk, klikk, loot – magyarán baromi sok ellenség felaprítása, a belőlük kipotyogó cuccok és leölésükért járó tapasztalati pontok segítségével karakterünk fejlesztése, hogy felvehessük a harcot a még erősebb ellenfelekkel szemben, és így tovább, egészen a szintzáró bossig. Nos, valahol itt törik meg a szép történet...
Ne várd a lootot, vedd meg...
Kezdő karakterem, egy monk csajszi nightmare Act IV elején fogyott el. Nem igazán értettem a dolgot -- aztán utánanézve a fórumokon rádöbbentem, hogy bizony kissé alulöltözött őnagysága. Kénytelen voltam tehát az aukciósház (AH) felé venni az irányt, rááldozni egy jelentősebb összeget a dps növelésére, feladni a klasszikus szerzetesfelállásba (két ökölfegyver, esetleg fejsze, vagy egy kétkezes bot, illetve szálfegyver) vetett hitemet, és átállni az ökölfegyver + pajzs kombóra – és láss csodát, onnantól kezdve a nightmare már nemhogy rémálom nem volt, de úgy hatoltam át a teljes felvonáson (beleértve a főördögöt is), mint kés a vajon. Hellre aztán megint kicsit költenem kellett, és az sem jelentett problémát. Jelenleg infernón vagyok – és egyelőre úgy tűnik, ott is maradok. Az a felszerelés ugyanis, ami ehhez a szinthez kellene, több millió aranyba kerülne, márpedig én nem vagyok ráérő kínai goldfarmer, így maximum társakat magam mellé véve lehet majd esélyem továbblépni. Persze, valahol értem én, hogy tolni kell az AH szekerét, mert – főleg, ha beindul a valódi pénzes szekció – ez termeli majd a bevételt, de ilyen borzasztó itemizációra azért mégsem számítottam, és főleg nem a Blizzard részéről...
Imba és op
Hozzáteszem, mindebbe a rossz karakterválasztás is közrejátszik – ugyanis pont szegény monk az, akit a legjobban lebutítottak (szakszóval nerfeltek) a drága fejlesztők az eddigi patchekben, így az egyik legtáposabb figurából kis túlzással az egyik leggyengébbé vált a megjelenés óta. És ezzel rögtön eljutottunk a másik kardinális problémáig: a játék szerintem borzasztóan kiegyensúlyozatlan, és csak magamat tudom ismételni: ezt sem vártam attól a csapattól, mely számomra a kiegyensúlyozás etalonja volt mindeddig. Itt egyébként nem is az imba (imba = kiegyensúlyozatlan) karakterekre vagy a szerintem szintén nem jól kimért képességekre (egyiket gyengének, a másikat túl erősnek érzem) gondolok elsősorban, hanem a botrányosan szívatós elit mobokra, melyek véletlenszerűen kiosztott képességekkel vannak megáldva, és ezek között olyan gyilkos kombók vannak, amiknek túléléséhez már nem a megfelelő felszerelés vagy a jó képességelosztás a kulcs, hanem sokszor a vakszerencse. Az igazi poén egyébként az, hogy ezekhez képest a főellenségek nevetségesen gyengék: ugyanaz a karakter, amely egy háromfős mobot tíz perc kite-olás (körbe-körbe rohangálás, ha úgy tetszik, taktikai visszavonulás / menekülés), sűrű anyázás és imádkozás után tud csak legyűrni, bármely főördögöt vagy „altisztjét” pár percnyi „megállok egy helyben, rátámaszkodok a bal gombra, néha nyomom a jobbat, és bedobok egy-két skillt” „taktikával” bedarál. Megjegyzem, ezt a kvázi könnyedséget a játék is bünteti: alig esik valami használható loot a bossokból, így gyakorlatilag a Blizzard kiölte a legnagyobb izgalmat a programból, nevezetesen a „megküzdöttem a főellenséggel, jöhet a káprázatos jutalomözön” életérzést – az már ünnepnap, ha egy vagy két ritka cucc kerül a zsákodba.
A muppet show és a sandbox életérzés
Apropó, főellenségek: régen láttam játékban ennyire nevetséges bossokat. Elvileg a pokol legborzasztóbb rettenetei lesnek ránk, gyakorlatilag pedig burleszkfigurákat kell felaprítanunk – Diablo még úgy-ahogy rendben van, de a többiekre kár szót vesztegetni. És akkor itt is vagyunk a harmadik olyan pontnál, ami megint csak megosztó lehet, ez pedig a grafika és a látvány kérdése. Annak idején, amikor először megjelentek az első képek a játékból, sokan nekiestek a fejlesztőknek, mondván, túl élénk a színvilága, nem illik bele a Diablo-univerzumba. Nos, a végterméket látva ezzel azért olyan nagy baj nincs, a hangulat azért rendben van, még ha az atmoszféra valóban nem is annyira nyomasztó, mint az elődök esetében. Ami engem inkább zavar, hogy az előző részek valahogy sokkal intimebbek voltak -- bár ezt a jelzőt talán kevesen fogják helyesen értelmezni, illik tehát megmagyaráznom. A különbség a második és a harmadik epizód között leginkább a pályák nagyságában érhető tetten. A Diablo II esetében kis pályák, szűk helyek vártak ránk, amitől volt egy klausztrofóbiás, nyomasztó érzése az embernek; most levegősebb, nagyobb terepeken, és sajnos (legalábbis szerintem) rosszul felépített / legenerált, túlbonyolított dungeonökben kell bolyonganunk, és hiába a véres díszletek, ha az ember átverekedve magát pár tucat hülyén kinéző szektatagon eljut egy „zsákutcába”, ahonnan aztán vissza kell sétálnia az immár üres folyosókon, hogy megtalálja a kijáratot. Valószínűleg az ilyen üresjáratok ölik meg, ültetik le leginkább a játékot, főleg ha egyedül barangolsz, amin amúgy az se segít (sőt...), hogy magad mellé vett kísérőd ugyanazt a három mondatot ismétli újra is újra (ami mégis egy fokkal jobb, mint a kereskedő, aki minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod, ugyanazzal a tirádával „lep meg”).
Ez nem a magányos szívek klubja...
Az előző mondatban volt egy kulcsszó, amibe hadd kapaszkodjam bele, és vigyem vele tovább a gondolatmenetemet, ez pedig ez „egyedül”. A Diablo-franchise-tól nem idegen a multi, hiszen a második rész legnagyobb poénja is az volt, ha társakkal zúztad le a főördögök arcát, és nincs ez most sem másként – csak valahogy a játékmenet sokkal jobban ki van hegyezve a társas öldöklésre. Másod-, harmad-, vagy negyedmagaddal a labirintusban rohangálás sem annyira lélekölő, a nagy pályák sem annyira nagyok, és a mobok sem annyira veszélyesek, ráadásul nagyobb az esély, hogy valakinek leesik valami olyan cucc, ami neked jó, így itt az itemizációt sem tudod annyira szidni. Mindennek persze ára van: ha technikai oldalról nézem a dolgot a Diablo III egy MMORPG, hiszen nincs offline mód. Egyedül grindelni épp olyan érzés, mint a WoW-ban: ideig-óráig elvagy magadban, tápolod a karit, aztán eljön a pillanat, amikor szólni kell a klánnak, hogy segítsenek be egy nehéz ellenség lenyomásában vagy egy insta kitakarításában. Fura dolog ez, hiszen az emberfia alapvetően szólista játékként gondol a Diablóra, amelynek van többjátékos módja is – ezzel szemben az a helyzet, hogy a Diablo III egy online játék, amelyet lehet egyedül is játszani, még ha ez a játékmód nem is akkora poén, és a fentiek tükrében nem is annyira van megtámogatva a fejlesztők részéről, mint a kooperatív móka. De még ezen is túl tudnánk tenni magunkat, ha a technikai háttér rendben lenne...
Error thirty-seven, error thirty-seven, what the f**k is error thirty-seven?!
..de ugye nincs rendben. A 37-es hiba (ezt kapod vissza, ha a szerverek túlterheltsége miatt nem lehet belépni a játékba) napok alatt lett internetes mém, és okozott emberek ezreinek komoly törést az életében. Nekem azért valamennyire szerencsém volt, hiszen eddig olyan sokszor nem találkoztam vele – igaz, annak azért nagyon nem örültem, amikor a Blizzard épp vasárnap állt neki a szerverek adjusztálásának... Az, hogy megveszel 14-16 ezer forintért egy játékot, és nem csak tőled függ, hogy mikor játszhatsz vele, érthetően kiborította sokaknál a bilit. Nem vagyok egy programozózseni, de szerintem simán meg lehetett volna oldani az offline módot még úgy is, hogy a karaktereket központi szerveren tárolják (felhőszolgáltatás, szinkronizálás, valaki?), és akkor mindenki boldogabb lenne – de mint mondtam, alapvetően látszik, hogy a fejlesztés az „online” kulcsszó köré épült. Ennek egyébként van még egy nagy hátulütője, és ez a lag. Minden egyes alkalommal, amikor betöltődik a játék, van egy pár másodpercnyi holtidő; ilyenkor kicsit rohangálni kell körbe-körbe a karakterrel, vigyázva, hogy ne fuss bele semmilyen mobba, mert akkor könnyen odaveszthetsz. Ez megszokható, ám amikor menet közben ér utol a végzet -- kimerevedik a kép, majd amikor visszakapod az irányítást, már csak hősöd sírkeresztjét bámulhatod --, na az az igazi lélékölő momentum, amiben sajnos nekem is részem volt. Most képzeld el mindezt egy hardcore karakterrel (ez a játékmód a roguelike műfajban alapvetésnek számító permadeath, azaz halál esetén nincs tovább), mondjuk Act IV közepén... Vagy inkább ne képzeld el, mert még rágondolni is rossz.
Van igazság?
A bevezetőben azt írtam, hogy talán eljutok ezen írásmű végén a végső igazsághoz. Nos, ha az olvasóban kialakult valami efféle, már megérte a dolog, bár bennem még mindig nem egyenesedett ki sok kérdőjel. Az biztos, hogy ha valaki egy szólista módban is élvezetes, jópofa akció/RPG-re vágyik, jelen pillanatban azt tanácsolnám neki, hogy inkább várja meg a Torchlight második részét, már csak azért is, mert a Diablo III jelentősen túl van árazva, és ezzel a kijelentéssel szerintem nem is lehet nagyon vitatkozni, főleg, hogy az Activisiont ismerve a játék még tíz év múlva is ugyanennyibe fog kerülni. A szaksajtó ráadásul szerintem túl is értékeli – de ez már abszolút szubjektív vélemény. Én minden morgást félretéve, a fentiek tükrében, és több mint százórányi játékidővel az ujjaimban 86%-ot adnék neki, ám a technikai gondokat, a kiegyensúlyozatlanságokat és a rossz itemizációt is beszámítva simán meg tudnék védeni / indokolni egy 82%-os értéket is. De mondom, ez szubjektív dolog – és semmiképpen nem az áhított végső igazság...
Teljesen egyetértek veled! Nem azért mondom, de ennél korrektebb leírást rég olvastam. Szerintem toljátok be a magazinba, "más vélemény" rovatba
Marhára bánom azt a -13-15Kt amit rááldoztam...inkább komolyan vettem volna....napszemüveget vagy ha játékot akkor Alan Wake-et vagy Skyrimet, de hát nah azt hittem én is amit a többiek meg az Star Craft 2ben sem kellett csalódnom.
Abban is egyetértek Veled, hogy az első act után áááá ez év játéka...ez olyan lett amilyennek kellett hú de király ez igen....mikor végigértem normálon..hmmm okés majd elkezdem nightmaren majd majd majd aztán elkezdem végigértem, jó hellen viszont vagy 8szor kaptam szívrepedést, pontosan azért amit Te is írtál....az elit vagy rare mobok IRGALMATLAN ERŐSEK, volt olyan, hogy jött 1sárgamob meg 6 kékmob abból 3 még klónozta is magát, meg tdbált ilyen tüzet meg rakott ilyen hülye fénycsóvákat, a srága meg ütésre healelte magát....................kiléptem a 20 halál után kb.
Az AH-t meg fogyatékosok használják kb. 1 jobb cucc 2mis arany...meg 3.......oké amit kiraktál videót ott is van a készítőnek 2-3millió aranya, de akkor is.
Elején mikor elkezdtem, alig tudtam dönteni a Monk vagy a WD között, végül WD lett mivel a 2ben nercro voltam, hozzáteszem a WD is nerfelődött.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de próbáltam elkezdeni több karival is, de gyakorlatilag meguntam egyből
Ami még nem tetszett, hogy tiszta "csőjáték" lett, a 2ben azért ide oda vissza kellett térni, meg megkeresi az adott helyet, sokszor 2-3 helyen is át kellett menni, itt ilyen nincs nem enged tovább. Valamit az act4 borzalmasan rövid.
Arról a bizonyos vasárnapi "karbantartásról" meg ne is beszéljünk, 3-4 órányi játékom veszett el, 5 achi buggolt be kb (ezekt most sem lehet a WDmel megcsinálni már)
Igaz anno olvastam, hogy elvileg 2 kiegészítőt fog kapni................................majd valamikor, de ha ezekre évet-éveket kell várni, az sz** lesz eléggé. + hol az alapból beígért PVP? (Nem mintha minden vágyam lenne pvpzni)
Egyetértek, kivéve a végével. Ennyiért ez a játék nekem hetven körüli, nem nyolcvan. Plusz van még egy probléma: nevezetesen az (megint ár és érték viszonylat), hogy a történetmód rövid. Hogy az ember elérje a hatvanas szintkorlátot, nem egyszer, hanem háromszor kell végigvinnie a történetet, ami egy tizenötezer forintos/hatvaneurós játéknál kicsit bosszantó.
Nagyon tetszett ez az írásod. Megmondom őszintén, én sohasem tudtam elmélyedni a Diablo világában, mert egyszerűen nem az én stílusom. Jól esett végre egy nem elfogult véleményt olvasni, ami újra megerősített abban, hogy miért nem kezdek bele ebbe a játékba. Értem, hogy miért jó, de ezt a játékot én mindig is távolról fogom szemlélni. Sok sikert kívánok mindenkinek, aki szembe mer szállni az alvilág urával! : )
Sok mindenben egyetértek, az első napokban egyik döbbenetből a másikba estem és nem pozitív értelemben. Aztán a feminim diablo látványától már tényleg ökölbe szorult a kezem, már amikor éppen cd-s volt a hp poti. Utána pedig infernón én is sírva menekültem a mobok a elől, mint a kisfiú a youtube videón a baromfiudvarban. És akkor még hátra volt egy mellbevágás az AH-s áraktól...
De végül sűrű frissítéseknek, rengeteg találat szűkítésnek és gyors reflexnek hála sikerült néhány igazán jó cuccot olcsón megvennem. Azóta egész jól tudok haladni és az 5x n. valornak és még egy kis plusz mf-nek hála, már elég gyakran esnek olyan itemek, amiknek köszönhetően elindultam a meggazdagodás útján.
A megjelenés előtt a karakteremet, a kőkemény barbárt, mindenképpen IK szettben képzeltem el, aztán persze emiatt is csalódnom kellett és a barátoknak végig kellett hallgatniuk pár dühös szónoklatomat, hogy mi a fenéért lettek ennyire legyengítve a szettek és a legendary itemek és kell a fenének a rare...
Most, több mint 170 órányi játék idő után (egy karakter), kezdek elveszni a számok bűvöletében. Miután kitapasztaltam, hogy melyik cuccra milyen tulajdonságok kellenek, mindig találni AH-ban, ritkább esetben a droppban, olyan tárgyat, ami sokkal jobb, mint amit eddig valaha láttam... Ha a szettek, illetve a legendary itemek lennének a legjobbak, akkor ezek megszerzése után, már nem lenne hova fejlődni (D2-es rúnaszavakat most felejtsük el).
Persze a Blizzard nagyon ért hozzá, hogy hogyan szúrja el az estémet, mondjuk egy olyan bejelentéssel, hogy nerfelik a fegyvereken az attack speed bónuszt, de azért mindig van valami jó is, például a lvl 60+-os itemek megjelenése. A balansz tényleg borzalmas, de állítólag dolgoznak ezen is.
Összességében kaptam egy olyan diablot, amire nem számítottam, sok minden csalódást okozott, ugyanakkor bármennyire is dühös voltam rá, sohasem tudtam a kilépés gombra klikkelni, amíg egy másodperc szabadidőm (ezt általában reggel, az ébresztő óra jelzi) is volt/van. És most rengeteg kemény munka árán, kezd "kinyílni" a játék és megmutatni az igazi szépségeit. Úgy néz ki idén nyáron sem csinálok semmi értelmeset...
Akik a hype miatt vették csak meg, azoknak azt tudom tanácsolni, hogy szépen fényképezkedjenek le a dobozzal és rakják fel facebookra, öljék le diablot normálon, nézzék végig a szép videókat, meg szörnyülködjenek egyet nightmaren, aztán jutányos áron tovább tudják adni az accountjukat valamelyik barátnak, mert ebbe bizony mélyen bele kell merülni, hogy igazán élvezetes legyen és semmi sem lesz könnyű vagy olcsó.
Kredenc mester írása nagyon tetszik, szerintem hasonló lelkiállapotokon mentünk keresztül, ugyanakkor engem tessék nem komolyan venni, mert elvakult fan vagyok. (Már megint.)
Igen, sajnos hajlok a teljes egyetértésre... de mégsem. Nem tudom miért, de ez a játék kilóra megvett a hibái ellenére. Biztos így lesz valaki WoW függő is. Az is igaz, hogy én még nem tudtam igazán belekötni, mert ehhez az a 20 perc még kipróbálhattam nagyon-nagyon-nagyon kevés.
@DanteHUN: szerintem az attribútumpontok automatikus szétosztása egyáltalán nem baj, sőt. A második részben sem variáltunk ezzel sokat, mindig ugyanoda, ugyanannyit kellett dobálni egy adott karakterbuild esetében, így tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, hogy mi dobáljuk a pontokat, vagy a játék.
A skill-rendszer már más kérdés, mert szerintem túl lett egyszerűsítve, kisebb a variációs lehetőség, és bár maga az alapötlet jó, emiatt mégsem lehet annyira eltérő karaktereket összerakni. A másik, amit Tenebra is mond, hogy most minden a cuccokon múlik, sőt leginkább a fegyveren -- én múltkor egy olyan mágussal koopoztam, aki egy íjjal rohangált, mert ő nem AH-zik, és talált egy íjat, amin magas int volt, és az adta a legjobb statokat... Persze a karakter meg pont leszarja, mit adsz a kezébe, mert a witchdoki is simán köpködi a mérgezett bogyókat fejszével a kezében, vagy a monk is püföl keményen, bármit is tart a mancsában. Elég mókás...
A kiegyensúlyozásban nem. A Blizzard szerintem e téren mindig is köcsög volt. Emlékezzünk a Diablo 2-re. A Bowazon egy ideig nagyon jó karakter volt, olyan, mint a Monk a bétában itt. Aztán mi lett belőle? Egy használhatatlan szar kb. Ugyanígy a hammerdin, csak ellentétes előjellel: eleinte nem volt akkora nagy szám, de aztán bütyköltek és a synergy skillekkel egy mészárost lehetett belőle gyártani (mindenki azt csinált).
Tehát én azt mondom: ez még változhat. Lehet, hogy egy következő patchben meg megint jobb lesz a Monk is, s lehet, más karaktert kaszálnak el szépen.
De amúgy nekem is fáj az offline mód hiánya. Pont az amit írtál: ezt ezekkel a mai technológiákkal meg lehetne oldani, hogy egy szerveren kell tárolni a karaktert, de nem kell állandó netkapcsolat hozzá. Nem a netkapcsolattal van a baj, mert azért manapság már nem olyan drága a szélessáv (főleg akkor nem drága, ha valaki ezt a játékot megveszi - túl van árazva szerintem is). A baj azzal van, hogy instabil szar az egész és nem tudok belépni néha. Ez milyen már, hogy nem akkor játszhatok, amikor akarok? Egy faszság.
Egyébként szerintem ez a skillrendszer sem túl jó, elveszi a "súlyát" a dolognak, és túlságosan is a cuccokra helyezi. Ami meg egy undorító pénzlehúzós AH-hoz vezet.
Tetszik a Diablo 3 nekem továbbra is, de ezek fényében tényleg sokkal többet vártam én is tőle.
A Diablo 3 beszerzését jómagam is terveztem egészen a bétáig. 1-2 óra játék után úgy voltam vele hogy ez mint szép és jó de nem veszem meg. Az egyik ok valóban az a 15.000 Ft-s árcédula a dobozon amivel nem tudtam megbarátkozni. A másik ok pedig a bétában szerzet tapasztalataim. Amennyit sikerült játszani vele (már ha volt szerencsém a nagy "roham" közepette be jutni) az egyáltalán nem győzött meg. Egyetértek hogy a játék több ízben is hasonlít egy MMORPG-hez (WoW deja vu) ami még elmenne de ami végleg elvettem a kedvem az a pontelosztás hiány. Tudom hogy hülyeség emiatt elítélni a D3-at de nekem valamiért jobban bejött az a rendszer. Ettől még nem mondom azt hogy az új rendszer rossz lenne csupán nekem nem jött be. Na mindegy én a Torchlight 2-vel jobban szimpatizálok a béta óta szóval valószínűleg arra már első nap beruházok.
Amúgy jól esett egy szubjektív véleményt olvasni! Grat!
Jó volt olvasni egy nem elfogult írást, főleg hogy az említett hibák mellett a végén olvasható értékeléssel is egyetértek. A Diablo 3 remek játék lett, csak sajnos megtévesztő módon túl van értékelve.
Köszi. A "hivatalos" tesztet, ha jól sejtem, akkor Chris jegyzi. Én egy 850 karakteres saját véleményt írtam hozzá, de mivel a fentieket ilyen röviden nem tudtam volna normálisan zanzásítani, odaírtam, hogy a részleteket lásd a PGO-s blogomban. Hát így.
Kredenc: fn 1. Pohárszék. 2. biz Konyhaszekrény. [ném > olasz] (Magyar Értelmező Kéziszótár)
3. ]{redenc, ecce homo, homo ludens, a többi meg majd úgyis kiderül...
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
Marhára bánom azt a -13-15Kt amit rááldoztam...inkább komolyan vettem volna....napszemüveget vagy ha játékot akkor Alan Wake-et vagy Skyrimet, de hát nah azt hittem én is amit a többiek meg az Star Craft 2ben sem kellett csalódnom.
Abban is egyetértek Veled, hogy az első act után áááá ez év játéka...ez olyan lett amilyennek kellett hú de király ez igen....mikor végigértem normálon..hmmm okés majd elkezdem nightmaren majd majd majd aztán elkezdem végigértem, jó hellen viszont vagy 8szor kaptam szívrepedést, pontosan azért amit Te is írtál....az elit vagy rare mobok IRGALMATLAN ERŐSEK, volt olyan, hogy jött 1sárgamob meg 6 kékmob abból 3 még klónozta is magát, meg tdbált ilyen tüzet meg rakott ilyen hülye fénycsóvákat, a srága meg ütésre healelte magát....................kiléptem a 20 halál után kb.
Az AH-t meg fogyatékosok használják kb. 1 jobb cucc 2mis arany...meg 3.......oké amit kiraktál videót ott is van a készítőnek 2-3millió aranya, de akkor is.
Elején mikor elkezdtem, alig tudtam dönteni a Monk vagy a WD között, végül WD lett mivel a 2ben nercro voltam, hozzáteszem a WD is nerfelődött.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de próbáltam elkezdeni több karival is, de gyakorlatilag meguntam egyből
Ami még nem tetszett, hogy tiszta "csőjáték" lett, a 2ben azért ide oda vissza kellett térni, meg megkeresi az adott helyet, sokszor 2-3 helyen is át kellett menni, itt ilyen nincs nem enged tovább. Valamit az act4 borzalmasan rövid.
Arról a bizonyos vasárnapi "karbantartásról" meg ne is beszéljünk, 3-4 órányi játékom veszett el, 5 achi buggolt be kb (ezekt most sem lehet a WDmel megcsinálni már)
Igaz anno olvastam, hogy elvileg 2 kiegészítőt fog kapni................................majd valamikor, de ha ezekre évet-éveket kell várni, az sz** lesz eléggé. + hol az alapból beígért PVP? (Nem mintha minden vágyam lenne pvpzni)
Egyébként már "lejöttem a szerről", egy hete nem indítottam el a játékot...
De végül sűrű frissítéseknek, rengeteg találat szűkítésnek és gyors reflexnek hála sikerült néhány igazán jó cuccot olcsón megvennem. Azóta egész jól tudok haladni és az 5x n. valornak és még egy kis plusz mf-nek hála, már elég gyakran esnek olyan itemek, amiknek köszönhetően elindultam a meggazdagodás útján.
A megjelenés előtt a karakteremet, a kőkemény barbárt, mindenképpen IK szettben képzeltem el, aztán persze emiatt is csalódnom kellett és a barátoknak végig kellett hallgatniuk pár dühös szónoklatomat, hogy mi a fenéért lettek ennyire legyengítve a szettek és a legendary itemek és kell a fenének a rare...
Most, több mint 170 órányi játék idő után (egy karakter), kezdek elveszni a számok bűvöletében. Miután kitapasztaltam, hogy melyik cuccra milyen tulajdonságok kellenek, mindig találni AH-ban, ritkább esetben a droppban, olyan tárgyat, ami sokkal jobb, mint amit eddig valaha láttam... Ha a szettek, illetve a legendary itemek lennének a legjobbak, akkor ezek megszerzése után, már nem lenne hova fejlődni (D2-es rúnaszavakat most felejtsük el).
Persze a Blizzard nagyon ért hozzá, hogy hogyan szúrja el az estémet, mondjuk egy olyan bejelentéssel, hogy nerfelik a fegyvereken az attack speed bónuszt, de azért mindig van valami jó is, például a lvl 60+-os itemek megjelenése. A balansz tényleg borzalmas, de állítólag dolgoznak ezen is.
Összességében kaptam egy olyan diablot, amire nem számítottam, sok minden csalódást okozott, ugyanakkor bármennyire is dühös voltam rá, sohasem tudtam a kilépés gombra klikkelni, amíg egy másodperc szabadidőm (ezt általában reggel, az ébresztő óra jelzi) is volt/van. És most rengeteg kemény munka árán, kezd "kinyílni" a játék és megmutatni az igazi szépségeit. Úgy néz ki idén nyáron sem csinálok semmi értelmeset...
Akik a hype miatt vették csak meg, azoknak azt tudom tanácsolni, hogy szépen fényképezkedjenek le a dobozzal és rakják fel facebookra, öljék le diablot normálon, nézzék végig a szép videókat, meg szörnyülködjenek egyet nightmaren, aztán jutányos áron tovább tudják adni az accountjukat valamelyik barátnak, mert ebbe bizony mélyen bele kell merülni, hogy igazán élvezetes legyen és semmi sem lesz könnyű vagy olcsó.
Kredenc mester írása nagyon tetszik, szerintem hasonló lelkiállapotokon mentünk keresztül, ugyanakkor engem tessék nem komolyan venni, mert elvakult fan vagyok. (Már megint.)
A skill-rendszer már más kérdés, mert szerintem túl lett egyszerűsítve, kisebb a variációs lehetőség, és bár maga az alapötlet jó, emiatt mégsem lehet annyira eltérő karaktereket összerakni. A másik, amit Tenebra is mond, hogy most minden a cuccokon múlik, sőt leginkább a fegyveren -- én múltkor egy olyan mágussal koopoztam, aki egy íjjal rohangált, mert ő nem AH-zik, és talált egy íjat, amin magas int volt, és az adta a legjobb statokat... Persze a karakter meg pont leszarja, mit adsz a kezébe, mert a witchdoki is simán köpködi a mérgezett bogyókat fejszével a kezében, vagy a monk is püföl keményen, bármit is tart a mancsában. Elég mókás...
A kiegyensúlyozásban nem. A Blizzard szerintem e téren mindig is köcsög volt. Emlékezzünk a Diablo 2-re. A Bowazon egy ideig nagyon jó karakter volt, olyan, mint a Monk a bétában itt. Aztán mi lett belőle? Egy használhatatlan szar kb.
Tehát én azt mondom: ez még változhat. Lehet, hogy egy következő patchben meg megint jobb lesz a Monk is, s lehet, más karaktert kaszálnak el szépen.
De amúgy nekem is fáj az offline mód hiánya. Pont az amit írtál: ezt ezekkel a mai technológiákkal meg lehetne oldani, hogy egy szerveren kell tárolni a karaktert, de nem kell állandó netkapcsolat hozzá. Nem a netkapcsolattal van a baj, mert azért manapság már nem olyan drága a szélessáv (főleg akkor nem drága, ha valaki ezt a játékot megveszi - túl van árazva szerintem is). A baj azzal van, hogy instabil szar az egész és nem tudok belépni néha. Ez milyen már, hogy nem akkor játszhatok, amikor akarok? Egy faszság.
Egyébként szerintem ez a skillrendszer sem túl jó, elveszi a "súlyát" a dolognak, és túlságosan is a cuccokra helyezi. Ami meg egy undorító pénzlehúzós AH-hoz vezet.
Tetszik a Diablo 3 nekem továbbra is, de ezek fényében tényleg sokkal többet vártam én is tőle.
Amúgy jól esett egy szubjektív véleményt olvasni! Grat!