2008 a munka éve volt, dolgoztam látástól mikulásig és még azon is túl, ünnep, hétköznap és hétvége nekem egybefolyt. A család támogatásra szorult, unokahúgom kiment Angliába, persze hogy épp a recesszió kellős közepén (DVD-lemezeket dobozol a Sonynak; ha kezedbe veszed a GTA 4 PC-s verzióját, gondolj rá, lehet, hogy ő pakolta bele a tokba!), nővérem újabb műtétek előtt áll, és az egészségügyi ellátás idehaza, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem ingyenes, anyám kapott 1200 forint nyugdíjemelést, amivel 80 100 forint lett a jussa, így idén már nem kap 13. havit, hiszen az csak 80k alatt jár... Nekem pedig fenn kell tartanom egy vállalkozást, ebben a rendszerváltozás óta állítólag válalkozóbarát országban, egy olyat, ami nyeli a pénzt, hiszen aki játékot akar tesztelni, pokolra kell annak menni, de legalábbis egy számtech boltba, és megvenni azt a vasat, ami egy vagyon, de legalább eldöcög rajta az aktuális wondershit. Hát így állunk, szerelmetes barátim.

Örkény István: Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.


No de miért is gyűltünk össze ]{redenc bácsi éjjeliszekrényében, így pár tucatnyian? Darths unszolására valamiféle értékelést kellene írnom „2008 játékosszemmel” tematikában. Ezzel az a gáz, hogy a fentebb írtak miatt időm nem igen maradt játékra, legfőképp azokat toltam, amiket hivatalból kellett, azaz a magazinba tesztelésre, de mivel 2008-ban lényegesen kevesebb alkalommal gondoltak rám a redaktor urak, mint korábban, ez azért nem lehet túl mérvadó egy ilyen rezüméhez. De valamit próbáljunk meg, mankóként szolgáljon a főszerkesztőm által összeállított tematikus lista...

Az év FPS-e

Szeretem a műfajt, ám leginkább azt az ágát, amiben menni kell előre és ész nélkül darálni. Igen, az old school hentelést... Átnézve a versenyzőket azt kell mondanom, sajnos tovább tart a grafikába ájulás időszaka, amitől a hideg is kiráz. Épp ezért, ha olyan játékot keresek, amiben van innováció, van feszültség, változatos játékmenet, és magas a szavatossága, azaz nem „egyszer végigjátszom és felteszem a polcra” típusú, akkor leginkább a Left 4 Dead marad fent a rostán, annak ellenére, hogy nem vagyok az online játékok híve, magányos harcos vagyok – ez utóbbiban a S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky mellett voksolnék, az emlékek és hangulat miatt, hiszen nekem Csernobil nem történelem, hanem átélt valóság, és sokkal közelebb áll hozzám a kelet-európai környezet, mint Korea fagyott (?!) dzsungele, a lángoló szavanna, vagy az agyonjátszott II. világháború valamelyik újabb hadszíntere (de azért egy kis bónuszt becsempésztem a képek közé..).



Az év akciójátéka

Nehéz a kérdés, mert kézenfekvő a GTA IV, de vannak fenntartásaim vele kapcsolatban. A Rockstar azért megint összerakott egy korrekt csomagot, benne egy élő, lélegző várossal, egy jó sztorival, és egy remekbe szabott főhőssel, így átnézve a kínálatot, csak ezt a címet kell kiemelnem (és reménykedem benne, hogy valamikor lesz végre időm játszani vele), hozzátéve, hogy az év akciójátéka kétségkívül és megfellebbezhetetlenül a Metal Gear Solid 4, de ugye nekünk maradni kell a PC-s vonal mellett. A PoP nem az én sportom, Larát imádom, de kalandjai nyilván nem összevethetők Niko Bellic New York-i ámokfutásával (ám az Underworld-öt még így is a második helyre tenném, mert szeretek játszani ezekkel a címekkel), a Dead Space pedig az irányítás miatt okozott csalódást nekem, de erről később.



Az év RPG-je

Újabb „szeretem műfaj”, bár jómagam inkább a hack 'n slash vadhajtásban lelem örömömet, de ha valaki normális szabályrendszert rak össze, nálam befutó lehet, így aztán egyértelműen a Fallout 3 végzett az én kis listám élén. A SPECIAL az egyik legjobb dolog, amit ember kitalált, a Bethesdának „csak” rá kellett építenie egy normális házat a stabil alapra, és ezt az elvárást bőven túlteljesítették. Szorosan ott liheg a nyomában a Mass Effect, a sci-fi úgyis a másik örök szerelmem, és hát ugye némileg nekem is közöm van ehhez a játékhoz, így kicsit elfogódottabb is vagyok vele kapcsolatban – akárcsak a Mount & Blade-del, amely azt hiszem, az év egyik kellemes meglepetése, hiszen egy garázsprojekthez képest igencsak tiszteletreméltó munka. A hentelős oldalágban a Sacred 2hibái ellenére nem igazán talált vetélytársra, ám e játékról szintén később ejtek még szót.



Az év kalandjátéka

Bár tart még a szintén nagy szerelem műfaj sokadvirágzása, azért voltak mellényúlások is szép számmal ez évben – sajnos lassan a mennyiség kezd a minőség rovására menni. Így mindent összevetve újra az állati páros, Sam és Max nyomozásait kell kiemelnem, még akkor is, ha gyűlölöm az ezt az új epizodikus módit. A nyomában a Vampyre Story jár, kár, hogy ezt is kettévágták alkotói, és egy korai magömléssel ér fel a játék, no meg a pár csúnya hibáért – a látvány és a humor viszont sok mindenért kárpótol minket. Mellettük a Jack Keane fért még fel a dobogóra, a Deck 13 régóta szívem csücske, nem véletlenül...



Az év stratégiai játéka

Itt a polcomon a Command & Conquer első része, szép vaskos dobozban – és csak ez az egy. A műfaj kívül került az érdeklődési körömön, így nagyon nem tudok benne okosat mondani. Amennyire beleástam magam az idei felhozatalba, úgy mindenképp a King's Bounty: The Legends nyakába akasztom az aranyérmet, amely egy fantasztikusan sikerült remake, ráadásul ma már a TBS sokkal közelebb áll hozzám, mint az RTS (biztos a korom miatt...), ám ha szabadna, megosztott első helyezettként mellé állhatna a dobogó legfelső fokára a Sins of a Solar Empire – aki nem érti, miért, próbálja ki a játékot –, és így bronzérmesként maradna a Spore, ami szép, jó, de – DE...



Az év legjobb multiplayer játéka

Nos, ez már tényleg passz, sajnos erre a sportra nincs időm, de ha már az FPS terén kiemeltem, akkor gondolom, nem nyúlok mellé a Left 4 Deaddel...

Az év autós játéka

Sógoromék műfaja, nekem ebben az évben maradt az autós oldaluk istápolása, és egy autós játék lokalizálása (nevet még nem említhetek, de nem jelentős cím). Ahogy hallom, a Burnout Paradise viszi a prímet konzolon, a mi kínálatunkat átnézve a Race Driver: Grid és a Pure férne fel az emelvényre.

Az év sportjátéka

ÉS IGEN! Ez az, ami szó szerint nem az én sportom... Ugyan Darths egyszer megpróbált megerőszakolni a műfajjal, a kezembe nyomott egy kontrollert, és valami focis izével kellett szenvednem, egy bazi nagy pályán egy csomó figura rohangált értelmetlenül és fejetlenül, épp, mint a való életben. Az egyik kedvenc sportágam a kosárlabda (hajrá, pécsi lányok, hajrá, pécsi srácok!), így szavazzunk egyet az NBA 2k9-re, főleg, hogy végre valaki megszorongassa az EA-t, mert a konkurenciaharc csak jót tesz az iparnak, de az elektromos művészeket is dicséret illeti az NHL 09 kapcsán, sőt, a hírek szerint igen jót tettek a jégkorongos mókával. Győztest azonban nem hirdetek.



Az év legeredetibb játéka

A Left 4 Deadet már említettem, bár annyira nem innovatív, de mindenképp vannak benne okos dolgok, a World of Goo viszont annál inkább az, és megérdemli a dicséretet, hiszen ismét egy garázsprojektről van szó, egy független csapat játékáról (remélem, mindenki észreveszi, hogy törnek fel a kis műhelyek kiváló és sok mindenben példamutató munkáikkal!). Az első helyre mégiscsak aSpore-t raknám, ugyanis ha innovációról beszélünk, a lénylabor korszakalkotó, és bár a játék nem nevezhető homogénnek, a mögötte álló technológiát mégiscsak díjaznom kell. Ám hadd tegyem hozzá: ha összplatform szinten gondolkodom, 2008 legeredetibb játéka a Patapon, és ebben ismét nem lehet vita, legfeljebb azon, a Mirror's Edge ötletét, azaz a belső nézetű platformjátékot hová is tenném ebben a rangsorban...



Az év legjobb grafikájú játéka

Tiltakozom a kategória ellen, főleg azért, mert ha már hangulati elemnek vesszük a grafikát, akkor miért nem szavazunk a legjobb zenére, szinkronra, hangokra... Miután mindig kiemelem, hogy engem a játék maga érdekel, és nem a csomagolása, itt nem foglalok állást.

Az év kiadója

Nehéz a dolgom, ugyanis az abszolút győzteshez anyagi érdekek fűznek, és csak remélni tudom, hogy a Tisztelt Olvasó elhiszi, nem az elfogódottság beszél belőlem. Igen, sokan kitalálhatták már, a CD Projektről van szó – szerencsére indokolni tudom a döntésemet.
     
  1. Witcher Enchanted Edition: a srácok fejlesztőrészlege összerakott egy remek RPG-t, idén pedig kibővítették, kipofozták, és kiadták egy fantasztikusan minőségi csomagolásban, körítéssel, mindezt arcátlanul olcsón... Ráadásul azokkal sem akartak kiszúrni, akiknek megvan már az eredeti cucc, hiszen a plusz dolgokat ingyen bocsátották a játékosok rendelkezésére. Főhajtás!
  2. Legjobb választás: A kiadó új címkéje, régebbi játékok olcsón, bónusztartalmakkal. Fable, Jade Empire, SWAT 4, Tomb Raiderek és Hitmanek, FEAR, 1990 Ft-ért...
  3. Gyémánt kiadás és Top Seller: Mint fent, előbbi 4990-ért (Unreal Anthology, GoW, Lost Planet), utóbbi 3990-ért (Jericho, Overlord, Timeshift).
  4. Good Old Game: Digitális terjesztőcsatorna, klasszikus, ma már sehol nem beszerezhető játékokkal, ifjúkorom kincseivel, bagóért, XP- és Vista kompatibilisen, bónuszcuccokkal. Oddworld-széria, Revolution címek, Fallout 1-2, Simon, MDK, Giants... Fantasztikus, zseniális, köszönjük!
  5. Lokalizálás: Hazai kiadások, felirattal, szinkronnal, ráadásul megfizethető kategóriában. Nem szükséges kommentálnom...
     
Szívem szerint dicsérném az EA-t, mert kezd normális játékokat is pénzelni – ha nem most hétvégén kellett volna összedobnom két tesztet, egyet a Sims 2 nyolcadik, egyet a Spore első Cuccok csomagjáról... Ám ezek miatt igazából nem szidhatom őket, hiszen csak az igényeket elégítik ki: mindaddig, míg egy termék bevétele meghaladja a bekerülési költséget, magyarul hasznot hoz, lesz belőle újabb adag, nincs olyan kiadó, amely ne így csinálná. Az Activision és az Ubisoft is ugyanezt teszi, hiszen a CoD-sorozat épp úgy, mint a korábbi Splinter Cell- és PoP-szériák, évente jelentkezett új résszel, csak e két banda okosabban csinálta: váltott lovakkal, azaz két műhelyben készültek a termékek, így bár néha a színvonal nem volt egységes, mégis több idő volt összehozni valami normálisabb cuccot. Az Activsion ráadásul most Bobby Kotick irányítása mellett szerintem rossz útra lépett, de amíg ott kotlik mögöttük a Blizzard nevű aranytojást tojó tyúk, erre attól tartok, nagy ívben tesznek. Mindezek miatt, ha szavaznom kell, az Atari kerül a második helye, a Take-Two pedig a harmadikra, bár ők a konzolos átirataik színvonala miatt szégyellhetik magukat (és itt nemcsak a GTA4-re gondolok, de a Bullyra is)...



Az év csalódása

Lehúztam közel harminc évet az iparban, így szerencsére engem már nehéz átverni renderképekkel és -videókkal, marketingrizsával és ígéretekkel – ezért aztán akkora pofára esés nem ért engem. A GTA4-től azt kaptam, amit vártam: egy remek játékot és brutális gépigényt, utóbbira viszont felkészültem, így aztán nekem semmi bajom vele, még ha ez sokba is került nekem.

A Sacred 2 fájó pont, mert volt körülötte némi személyes jellegű botrány is, de nem szeretném kiteregetni a szennyest, nem az én szégyenem. Amikor Németországban megnéztem, már sejtettem, hogy baj lesz, ha ilyen korán kiadják: túl sokat akartak belerakni a fiúk, ennyi idő alatt ez lehetetlen. Jelentem: másfél giga patch felrakása után most jutottam el odáig, hogy végre nem omlik össze a játék Vista alatt és játszhatok vele, bár a véleményem mit sem változott: az év egyik leggyönyörűbb és leghangulatosabb látványvilágú, egyben egyik legbogarasabb játéka, amiben meghalni lehetetlen, mint ahogy az előrejutás is az újratermelődő ellenfelek miatt, így aztán még csak vagy 2%-át fedeztem fel a világnak (valaki árulja el, hol lehet azt a rohadt hátast beszerezni, vagy legalább egy nyomorult gebét!), de már 15-ös szinten vagyok, és miközben kattintgatok az ügyeletes szörnyseregre (bal klikk, jobb klikk, bal, bal, bal klikk), telefonálok, eszek, míg az egeres kezem el nem fárad...

Ami kicsit megrázott, az a Space Siege, ugyanis Chris Taylor azt mondta, nem áll neki még egy Dungeon Siege-nek, mert a világ nem vevő a nagylélegzetű, epikus RPG-kre – úgy tűnik, volt az a pénz, amiért hajlandó volt letérdelni a kapualjban, és összehányni valamit; ez a hozzáállás nekem régen se jött be, és most sem.

A Spore sem okozott nagy meglepetést, zseniális cucc, csak a sok különféle műfaj nehezen áll össze egésszé, és bizony rettentően unalmas pillanatokat is átélhetünk benne a kiemelkedők mellett. Fentebb említettem a Dead Space-t – kipróbáltam, de mivel nem tudtam átkonfigurálni WASD-ről kurzornyilakra (vagy csak én voltam béna?), egyelőre ennyiben maradtunk; mondjuk támogatja a nemrég beszerzett Xbox 360 for Windows kontrolleremet, úgyhogy talán teszek még vele egy próbát, csak hát nekem a billentyű plusz egér a sportszerem...

Így végiggondolva a felhozatalt, a Mercenaries 2 nem hozta azt, amit az első rész alapján elvártam tőle és készítőitől, nekem ez a játék 2008 Kane & Lynche...



Az év játéka

AND THE WINNER IS...  Az év játéka az MGS4, ám ha a PC-t nézzük, akkor a Fallout 3, hiszen a már említett remek alap (nemcsak a szabályrendszer, de a poszt-apokaliptikus világ az 50-es évek Amerikájának díszleteivel) mellé a Bethesda elképesztően nagy melót végezve összerakott egy olyan játékot, melyet sokáig fel fogunk emlegetni, emlékezetes pillanatokkal, igen magas szavatossággal. A második helyre a GTA IV kerül, azért nehéz összevetni egy nyílt világú, mégis sztoriközpontú, így ha akarom, elég hamar végigjátszható akciócímet egy jól összerakott szerepjátékkal, még a többszemélyes játékmód ellenére is...Bronzérmes a Mass Effect, mert megérdemli, a sztori, a párbeszédek, a bejárható univerzum, a remek karakterek, fajok, látvány mind remek csomaggá állnak össze, bár ezt valahol megszokhattuk, és már el is várjuk a Bioware-től...




Nos, barátim, hát így. Aki végigolvasta, annak szívből gratulálok a kitartásához, és egyben mély tisztelettel megköszönöm neki a figyelmet. Játékok terén soha rosszabb évet (mert és bár azért nem ez volt a csúcs), magánéletben pedig ennél biztosan csak jobb jöhet...