Viszont ami ténylegesen beverte az utolsó szöget a sorozat koporsójába, az a játék logikájának megfejtése volt. Mielőtt ebbe belemennék, itt egy helyzet, ami jól összefoglalja a tapasztalatomat:
A Trials and Tribulations egyik epizódjában, van egy pont, amikor a játék választási lehetőség elő állít, melyek közül az egyik az, hogy megvádolom az egyik tanút azzal, hogy valójában ő a tettes. Ezt a lehetőséget én személy szerint elvetettem, mert legjobb tudásom szerint nem volt lényegi bizonyítékunk ehhez. Ezért a másik két lehetőséget választottam először, de mint kiderült, valójában ez volt a helyes döntés. Aztán úgy fél óra szokásos tárgyalótermi adok-kapok után a játék ismét döntés elé állít, ezúttal azt kérdezve, hogy van-e bármi döntő bizonyítékom. Én pedig jól megtippeltem, hogy nincs. Ekkor viszont bevillant a korábbi döntés, hogy márpedig igazam volt már elsőre is. „Nem én vagyok hülye, hanem a játék!”
Már korábban is volt, hogy elvesztettem a fonalat az Ace Attorney játékok folyamán, amit egyszerűen annak tudtam be, hogy én nem vagyok elég jó ezekhez a detektív sztorikhoz. Azonban most el kellett gondolkodnom, hogy lehet, a hiba nem velem van, hanem a játékkal. Nem én vagyok értetlen, hanem egyszerűen a játék követ valami olyan kifacsart logikát, amit józan ésszel nem lehet követni. Márpedig, ha egy játék oda jut el, hogy ilyenen kell a játékosnak elgondolkodnia, az nem jó jel. Persze nem azt mondom, hogy minden alkalommal, amikor elvesztettem volna a fonalat, az a játék logikájának következetlenségéből eredt volna, ezt így nehéz lenne utólag megmondani. Másrészt igazából nem is hiszem (vagy legalábbis remélem), hogy túl sok ilyen logikai bukfenc lett volna az Ace Attorney trilógiában.
Amire viszont ezzel ki akarok lyukadni, az igazából az, hogy egy ponton rájöttem arra, hogyan is lehet a leghatékonyabban ezeket detektív eseteket abszolválni. Márpedig úgy, hogy nem a valóság logikáját használva próbálsz rájönni, ki volt a gyilkos, hanem a videojátékok sajátos logikáját kell követned. Azt a fajtát, ami azt mondja egy zárt ajtónál, hogy itt úgy sem jutsz át, hiába vagy egy FPS játékban, a kezedben pedig ott figyel a rakétavető, mert tudod, hogy a fejlesztők nem itt akarják, hogy továbbmenj. Ehhez hasonlóan az Ace Attorneyben sokkal jobb eredményt érsz el, ha a játék és a történet folyásából adódóan tippeled meg a jó választ. Inkább a dramaturgiát követed és abból próbálsz következtetni a jó válaszra.
Rá kellett jönnöm, hogy gyakran nem az a megfejtés, hogy te kitalálod, ki a gyilkos, hanem, hogy te kitalálod merre is szeretne a történet továbbmenni.
Viszont van egy nagy probléma ezzel a megközelítéssel. Mégpedig az, hogy ezen esetekben mindig teszel egy lépést hátrafelé, hogy játékon kívüli logikával próbálj meg megfejtést találni, ezáltal játékként kezelve a játékot. A videojátékok, és más szórakoztató média esetében is az egyik dolog, amire egy ilyen produktumnak törekednie kell, az az, hogy az ember minél jobban el tudjon merülni az élményben. Amikor elmosódnak a határok az ember és a képernyő között, és gyakorlatilag te is ott vagy az események sűrűjében. Márpedig ez a „thinking outside the box” megközelítés pont hogy kivet az élményből. (És most elnézést, hogy angol kifejezést használtam, de hirtelen nem jutott jobb kifejezés az eszmbe, miután pedig végiggondoltam, arra jöttem rá, hogy ez talán legjobb módja, hogy leírjam a dolgot. Tekintve, hogy videojáték esetében a „dobozon (olvasd: képernyőn) kívüli gondolkodás” pont ezt a fajta élményből való kidobó megközelítést írja le, amiről most beszéltem.)
A fentebb taglalt momentum után úgy felhúztam magam, hogy hónapokig nem voltam hajlandó a Trials and Tribulations-hoz nyúlni. Miután viszont folytattam és be is fejeztem, nem mondanám egyáltalán rossz játéknak. Van annyira szórakoztató, mint az előző játékok, főleg az utolsó fejezet, mint mindig, tartogat néhány érdekes szituációt. Azonban továbbra is úgy vagyok vele, hogy az első Phoenix Wright: Ace Attorney játék, annak utolsó két epizódjával, volt számomra a trilógia csúcspontja. Továbbá úgy érzem, hogy kissé kiégtem az Ace Attorney élményen, és egy időre elég volt belőle.
