Szóval a Honkai: Star Rail egy nem olyan rég megjelent JRPG, amely a Genshin Impact-al berobbant fejlesztők konyhájából került ki. Ahhoz hasonlóan egy ingyenes, ámbár gacha mechanikákkal ellátott JRPG-ről beszélünk. Annyit azért megjegyzek, hogy a Genshin Impactot sosem próbáltam, szóval összehasonlítási alapom ilyen irányból nincsen.
Szóval mit is kapunk a pénzünkért? Nem is keveset. Szóval igazából a fentebbi kérdésre meg is van a válasz, legalábbis egy bizonyos szempontból (a másik szempontról majd egy kicsit később), hiszen a játék teljesen ingyenes. Ahhoz képest pedig nem kevés tartalmat kapunk. Már alapból vagy 100 órányi tartalom van a játékban, ami majdnem két teljes fejezetnyi fősztorit, megannyi mellékes küldetést és opcionális tevékenységet jelent. Méghozzá teljesen ingyen, és nem is akármilyen színvonalon. Összeségében tripla-A kategóriás minőségről beszélünk, akár grafikáról, hangokról vagy zenékről, animációkról, vagy a kitűnő, több nyelven is elérhető szinkronról beszélünk. Bárcsak néhány teljesárú JRPG-nek lenne ilyen színvonalas a kivitelezése.
Természetesen azonban teljesen ingyen semmi sincsen, itt pedig az árat a gacha mechanikák adják. A játék az igazi bevételt a különböző karakterekért folytatott szerencsejáték harcból szedi be. Márpedig a gacha maga az ördög… Vagy legalábbis egy igencsak megkérdőjelezhető praktika. Viszont lehet, hogy ebben az esetben a szükséges rossz, ahhoz hogy nagyrészt ingyen élvezhessünk egy ilyen minőségő játékot. Mert ha akarjuk, akkor hagyhatjuk, hogy mások fizessék meg a játék árát. (Amit pedig eddig halottam a játék által hozott bevételről, lehet már rég meg is lett fizetve ez az ár.)
Illetve… említettem egy kicsit feljebb, hogy van egy másik szempontja is annak, hogy megéri e befektetni a Star Railbe. Ha nem adunk ki egy centet se érte, akkor a játék biztos megéri a ráfordított pénzt, viszont a ráfordított időt már nem olyan biztos. Ugyan fentebb tetemes tartalomról beszéltem, de az összképhez az is hozzátartozik, hogy ennek nem kis része a GRIND. Igen, mind így nagybetűvel.
A Honkai: Star Rail a jótól lopni nem bűn elképzelést követi, már ami JRPG elemeket illeti, interjúkból az derül ki, hogy a játékra hatással volt például a Trails sorozat, de én a Persona 5 hatását is éreztem, és le merném fogadni, hogy van még több ihletési forrása is a Star Rail-nek. Ez igazából a jobbik fele a képletnek, ezeket ugyanis kifejezetten jól dolgozták ki, minden, ami jól működik a játékban, azt valószínűleg vissza lehet eredeztetni a Jrpg-k történetének valamelyik pontjára.
Ennek sajnos ellentétje a gacha játékok mechanikái, itt pedig visszatérve a grind témájához. Ugyanis szinte minden, ami rossz a játékban, azt meg a gacha játékok sajátosságaira lehet visszavezetni. Ezalatt pedig most nem is a bevételiforrásként szolgáló szerencsejátékot értem. Valahogy úgy tűnik, hogy a gacha játékok sajátossága, hogy van vagy millióféle erőforrás, amiket persze mind máshol kell farmolni. Ami meg persze hatalmas időbefektetés is. A nulláról felhúzni egy karaktert maxra brutálisan nyersanyagigényes, és legalább olyan időigényes. (Itt pedig meg lehet jegyezni azt is, hogy ha akarjuk, akkor valódi pénzünket akár erre is költhetjük, nem csak a gachára. A játék nagyvonalúan engedi erre is szórni a pénzünket, ha esetleg enyhítenénk a grind-on.)
Emellett ez a játék is a live-service módit követi, szóval amellett, hogy a sztori sem jutott túl messzire, folyamatos érkeznek majd a játékhoz a további tartalmak. Ami önmagában nem rossz dolog, viszont ez azt is jelenti, hogy a Honkai: Star Rail egy hosszútávú projekt, ha tényleg bele akarsz mélyedni. Nem olyasmi amibe belefeccölsz 50 órát, aztán kész vagy, mehetsz is tovább a következő játékra.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy a grind nem elviselhetetlen dolog, naponta max 10-20 percet vehet igénybe az egész, mert mint más gacha játékokban, itt is korlátozva van egy külön erőforrással, hogy mennyit tudsz is egyszerre játszani. Viszont van itt egy két egész jó kényelmi funkció. Egyrészt kétszeres sebességre tudod tekerni a harc tempóját, de ami még fontosabb, hogy automatikusra tudod kapcsolni magukat a csatákat. Ebben az esetben az AI a legjobb tudása szerint igyekszik megnyerni neked a csatát. Ami tudás ugyan nem épp a legjobb, de egy megfelelő szintre húzott csapat esetén az alapvető farmolást simán meg tudja oldani. Eközben te alt-tab-al kilépsz és valami mást csinálsz. (Egy kis kulisszatitok: Ezen sorok írásakor is a háttérben a Star Rail pörög, karaktereim pedig serényen farmolnak.)
Namármost álljunk meg itt egy pillanatra, és tegyünk egy lépést hátrafelé. Mert a mezei gamer, akinek nem volt szerencséje hasonló játékhoz, most jogosan teheti fel a kérdést: Mégis milyen játék az, ami napi szinten, mégha csak 20 percre is, követeli a farmolást, az unalmas grind-ot? Milyen játék az, amibe ilyen mennyisége időt kell belefektetni, mégha pénzt nem is feltétlenül? Hát az ilyen, gacha típusú játékok. Bevallom nekem sincs túl sok tapasztalatom velük, de úgy tűnik, hogy itt egyszerűen ez a helyzet. Én magam ebbe a kontextusba helyeztem a befektetendő időt, a szükséges grind-ot, és az ezeket oldó kényelmi funkciókat. Mert például a helyzet még mindig kellemesebbnek hat, mint mondjuk a Fate Grand/Order esetében, a másik és egyben egyetlen gacha játékhoz képest, amihez szerencsém volt.
(Mondjuk ezeket a dolgokat talán rá lehet húzni más live-service típusú játékokra is, melyek célja, hogy ilyen-olyan módszerekkel (folyamatosan bővülő tartalom, lassú fejlődés, RNG, satöbbi), de a fél életére az adott produktumhoz láncolja a játékost. Viszont nekem csak a gacha típusú játékokkal van némi tapasztalatom, szóval most leginkább csak azokról beszéltem.)
Persze minden azon is múlik, mennyire akarod ezt a játékot komolyan venni. Nem azt mondom, hogy hónapokig kötelező jelleggel kell leülnöd, és lerónod a kötelező köröket. Ha csak a főtörténeten és egyes nagyobb mellékküldetéseken rohannál végig, akkor valamilyen szinten megteheted. Ez a része a játéknak igazából a legkevésbe nehéz, és így a legkevésbé grind és időigényes, de… Azért egy idő után a főküldetések is megkövetelik a magasabb szintet, a fejlesztgetés és farmolás nem kikerülhető dolog. Úgy vettem észre, hogy akik először gacha típusú játékba vágják fejszéjüket, azokat elsősorban nem is bevételforrást képező szerencsejáték kérdéses volta lepi meg igazán, hanem az, hogy mennyire is időigényesek ezek a játékok. Egész egyszerűen ebben a zsánerben ezek az elfogadott alapvetések. Sajnos vagy nem sajnos, de hosszútávra való tervezés a jellemző. Nekem nagy bajom nincs velük, de ez azt jelenti, hogy ezek a típusú játékok nem mindenkinek valók.
Ha pedig már a gacha dolgok természetéről beszélünk, érdemes lehet pár szót ejteni arról is, hogy mennyire free-to-play barát is igazából a Honkai: Star Rail. Egyelőre éppen eléggé. A játékban van egy kezdő banner (így hívják a gachák esetében azt, ahol gyakorlatilag a karaktereket tudod „kihúzni” a félkarú rablóból), amely mindenki számára elérhető, és csökkentett erőforrásigény mellett garantál egy ötcsillagos karaktert. E mellett pedig a sztori során is kapunk teljesen ingyen pár négycsillagos karaktert, köztük néhány nagyon jót is. Nekem pedig csak ezen karakterek segítségével sikerült eddig mindent abszolválni, amivel eddig a játék szembeállított. Szóval egyelőre a játék egész F2P barát. Azért használom viszont az egyelőre jelzőt, mert azért még életciklusának az elején jár a játék, ki tudja hogyan fog változni később a meta, milyen OP karakterek fognak még megjelenni, mennyire is lesz nehéz a legnehezebb tartalom, fel fogja-e ütni fejét a power creep. Ezek viszont még a jövő kérdései, másrészt pedig attól is függnek, ahogy már fentebb is hangsúlyoztam, hogy az ember személy szerint mennyire akar elmerülni a játékban. Egyelőre azonban mindenképp el lehet mondani, hogy a Honkai: Star Rail egy forint költése nélkül is teljesen élvezhető.
Most jövök igazából csak rá, hogy már nem keveset írtam, és még szó sem esett arról, hogy maga a játék jó-e, milyen a játékmenet, meg a történet.
Hát a harcrendszer maga ugyan nem rossz, de, nem mondom, kissé középszerű. Fentebb már utaltam rá, hogy a Star Rail mennyire is hűen követi a Jrpg receptet. A saját és ellenségeink csapata feláll szépen egymással szembe, majd körökre osztva aprítja egymást. Nagyjából pedig ennyi is az egész, ha valakinek már volt szerencséje a tradicionálisabb Jrpg harcrendszerhez, az nagy meglepetéseket nem fog tapasztalni. Megmondom őszintén, kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy hány száz órán keresztül is lesz képes elszórakoztatni az embert ez, az így elsőre, igencsak egyszerű harcrendszer. Mert az a helyzet, hogy karaktereinknek összesen kettő darab képessége van, amiből az egyik ráadásul az ultimate képességük, ami azt jeleni, hogy szereplőnként össz-vissz egyetlen egy aktív képességet kapunk. Oké, ehhez még hozzájön fejenként egy alaptámadás, és egy passzív tulajdonság is, amik, elismerem, helyenként jelentősebb módon keverik meg a karakterek játékstílusát. Azonban összességében karaktereink egyenként nem hoznak túl sok változatosságot az asztalra. (Talán még egy kis unszolás a játék részéről, hogy forgasd meg a szerencse kerekét.) Ami mélysége van is a harcrendszernek, az is a csatákon kívül keresendő, ami leginkább abból áll, hogy milyen csapatösszeállításokat hozunk létre, illetve milyen statisztikákra gyúrunk rá egyes karakterek „építésénél”.
Szerencsére nem csak ebből áll a játékmenet. Ugye pörög ezek mellett a sztori is, de a játékmenetet nem kevés puzzle színesíti. Meg is lepődtem, mennyire ráfeküdt a játék a fejtörőkre, egész sok van belőlük, méghozzá helyszínenként is eltérőek. Ugyan nagyrészük pofonegyszerű, de én értékeltem a változatosságot. Aztán pedig ott van például a Simulated Universe, ami egyfajta rougelike módja a játéknak, és ami ugyan nagyrészt szintén csatározásból áll, de ennek itt megvan a maga egész szórakoztató csavarja. Akkor még említhetném a nemrégi 1.1-es frissítéssel behozott múzeummenedzselős minijátékot is, ami szintén egész jópofa volt. Szóval a játék azért a csaták mellett is igyekszik leszállítani a változatosságot.
Ami pedig a történetet illeti, az is egész jó volt. Már amennyit láttunk belőle persze, mert egyelőre túl messzire nem jutott a narratíva. Ha az első, bevezetőként szolgáló űrállomást nem számolom, akkor úgy másfél fejezetnyi történet kapunk így első körben. Ami, érdemes hozzátenni, így is egy laza 50 órás kis kaland, szóval igazából már ez se kutya. Viszont tagadhatatlanul messze vagyunk még attól, hogy a narratíva bármilyen nagyobb érdemi ponthoz eljusson. Ami bizonyos szempontból elfogadható, még igazából csak a sztori elején vagyunk, és igazából nem is voltam meglepve a dologtól. Tapasztalatból, de már csak hírből is ismerem, hogy az ilyen típusú gacha játékok, milyen módszerrel és tempóban tálalják fel a főbb történet különböző fejezeteit. Azt mondjuk nem értékeltem, bevallom őszintén, hogy a játék gyakorlatilag a második fejezet kellős közepén vág ki a „To be continued” felirattal, de erre lehet inkább én vagyok háklisabb. Azt mondjuk megemlíteném, mert ez kifejezetten tetszett, hogy ugyan nagyrészt néma és jellemtelen főhőst irányítunk, a sztori többször lehetőséget ad arra, hogy főszereplőnkkel kifejezetten hibbant viselkedést tanúsítsunk, ami nemcsak igen szórakoztató tud lenni, de ad is némi jellemet hősünknek. Egy szó mint száz, még eléggé a történet elején járunk, nem akarok most ítéletet mondani felette, viszont amit eddig láttunk belőle az egyáltalán nem volt rossz, ami azért bizalomra adhat okot.
Összességében tehát a Honkai:Star Rail egy egész jó kis Jrpg, ami magas költségvetésének köszönhetően sok szempontból kifejezetten magas minőségű is. Mindezt pedig teljesen ingyen. Persze gacha játék lévén a zsáner számtalan pikantériájával is együtt jár a dolog, tehát a játék ugyan ingyenes, de mindenképp csábítani fog arra, hogy forgasd meg a szerencsekereket, és ne csak az ingyenesen elérhető erőforrásokból. Akkor pedig még ott van az a nem kis időbefektetés, ami a játékhoz kell, amin a harcrendszer középszerűsége sem segít. Ellenben a sztori egész jó, a játékmenet tud változatos lenni, és még a grindhoz is jár némi kényelmi funkció.
Mert persze sok mindent a gacha és egyéb live-service játékok kontextusában kell itt értelmezni, szóval nem lesz a végeredmény bárkinek feltétel nélkül ajánlható.
