Építő jellegű kritika következik: RÖVID!!! Ekkora szöveggel nem lehet megteremteni a megfelelő hanguatot. Ne csak egy szürke tájleírás legyen, lehessen érezni a halál és pusztulás fuvallatát. Ehhez a megfelelő, hangulathoz illeszkedő szavak is kellenek. Plusz a pincében túlélt atomcsapás kissé meredek. Legyen bunker! (Mert a sugárzás és a robbanás egy sima pincében nem élhető túl.) Ergo: ecseteld hosszabban a pusztulást.
Jó lesz ez!

Nos, írtam az Off Topic-ba, hogy egy rövid tájleírást készítettem egy általam elképzelt poszt-apokaliptikus jövőről. Íme!

Ahogy kiléptem a pincéből, végre megpillanthattam, amit oly rég óta akartam. Rég nem láthattam a jó öreg Föld felszínét, mivel abban a nyavajás pincében kellett maradnom. Hiányoztak a felszín szépségei. Szerettem a szép zöld fákat, a boldogan csordogáló patakokat, és a békés állatokat. Szerettem a városomat is, jólét és gazdagság jellemezte.
Sajnos a jelenben csalódnom kellett. A zöld erdő helyett egy poros, leginkább sivatagra emlékeztető táj fogadott, szétégett fákkal, leomlott sziklákkal. A távolban még láttam a dombot, viszont fölötte már csak a szürke, nukleáris felhő pora borította be a horizontot. A városomnak is nyoma veszett. Sötét, piszkos utak, leomlott házakat láttam. A parlament épülete még úgy-ahogy állva maradt, habár a mennyezet beszakadt, és az ablakok is betörtek. Az egész város egy nagy, sík, kopár táj volt. A házamnak már nyomát sem láttam. Elindultam a sivatagba, hátha találok valami hasznos dolgot. Egy gödörhöz értem, amibel holttestekre akadtam. Az egyik egy kutyáé volt. Teste szénné égett az óriási hőben. A sugárzás-mérőm percegni kezdett. Tudtam, vissza kell indulnom a pincébe, nehogy bajom legyen. Útközben még rápillantottam egyszer a város atomcsapás súlytotta szürkeségére.

Remélem tetszik! Várom a véleményeket, bíztatásokat, esetleg tiltásokat! Tudom, hogy rövid, de mint említettem, ez csak töredéke egy hoszú sztorinak!

OFF(igen már megint, de bocs)
Tanácsolom, hogy nézd meg a bal oldalon található Fórumfigyelőt, és választkapsz a kérdésedre

ŐŐŐ...mit tudtok a Démonvilág 4. részéről (Pl:.miről szól, mikor jelenik+ stb.)
A választ THX vagy valami ilyesmi...

Bocs...
Új vagyok még itt

OFF:
Mivel van Darren Shan topic, ezért lehet sejteni, hogy igen(én is).

Ismer/olvassa valaki Darren Shant?

Igen, érdekes dolog, hogy az embert megihlető téma nem mindig kézenfekvő . Sokszor kedvenc sztorijaink vissza is üthetnek. Pl. én szeretem a fantasy témát alapvetően, és a hősies, heroikus dolgokat, de eddig egy olyan művet sem voltam képes írni, melynek ilyesmi a témája... Leónidasz c. drámám pl. sokkal inkább egy tragikus mű, sőt, az individuumot állítja a középpontba, a belső világát ábrázoltam a nagy spártai királynak, ahelyett, hogy amolyan 300-módra megmutattam volna, milyen hősiesen képes lemészárolni több perzsát is egyszerre. Tényleg igaz, hogy a műved önálló életre kel egy idő után...

Én amúgy a spontaneitás híve vagyok. Ezt nem úgy kell érteni, hogy kiválasztok egy tetszetős témát, és írok mindenfélét, baromság vagy értelmes, mindegy, alapon. Nem. Ezt úgy csinálom, hogy elkezdem írni, ha problémákba ütközök (történelmi évszám, személy, helyszín stb. ), akkor azt "tisztázom". De nem tervezek soha előre. Maximum annyit, hogy mi lesz a történet vége, vagy milyen lesz az expozíció (drámáknál a szereplőket természetesen kiválogatom, de ott is a főbbeket). Szerintem hülyeség megterezni, hogy mit akarsz írni. Egyrészt amúgy is rengeteget változtatsz majd a kigondolt dolgokon, másrészt pedig felesleges korlátok közé szorítod magad azzal, hogy kötötté teszed a műved.
Persze ez a spontaneitás nem vonatkozik a visszatekintésre . Legalábbis én azért visszaolvasom a saját irományom, nehogy logikai hibák essenek .

Jó olvasni, hogy mindenkinek hasonló gondolatai vannak az írásról. Most már én sem érzem magam olyan elveszettnek! Szóval én is próbálkoztam/próbálkozom írogatással, és elég hullámzó tendenciák kísérik az embert. Korábban mindig nagyszabású történetekre törekedtem, de ezek vagy be sem fejeződtek, vagy utólag szörnyű volt saját magamat visszaolvasni, egyszóval ezeket félre raktam sokáig. Aztán próbálkoztam novellákkal, de azokban meg nem tudtam igazán kibontakozni.
Viszont érdekes, hogy tényleg, mikor úgy belelendül az ember, és tervezés, meg szerkesztés nélkül kapásból tudja írni, akkor általában hamar elfogy az ihlet, és megreked az egész. Ha meg tervezgetni kezdem, akkor annyi ötletet akarok belezsúfolni, ami már lehetetlen.
Aztán voltak olyan időszakok is, mikor bizonyos motívumokat próbáltam kerülni, mert egyszerűen zavartak. Pl: régebben, első fantasy történeteimben elég sok volt a nyers, durva, ostoba vérengzős rész. Na ezektől már undorodom, szóval próbálok "finomabb" vizekre evezni, és úgy ált. művészibben megoldani az egészet. Köszönhető ez annak, hogy azért lassan kezd már benőni a fejem lágya (még ha kívülről nem is látszik ), meg sokat segítenek olvasmányélményeim is (legnagyobb tisztelettel adózom George R.R. Martinnak és David Gemmelnek).
Mostanában inkább lírára koncentrálok, erősen filozófiai, spirituális behatásokkal, és ebben legalább otthon érzem magam. Múlt héten meg újból belekezdtem egy nagyobb sztoriba is. Hátha most összejön. Egyszer sikerülnie kell!

Igen, mindkettőtökkel egyetértek!
Kb. 3-4 éve nagyon aktív voltam. Drámákat, regényeket, novellákat írtam, elég sok össze is jött. Mindegyik, szerintem, egyre jobb, átgondoltabb lett. Volt osztálytársaim is azt mondták, hogy tök jók, mutassam meg (csoda, hogy néhányan értékelték . Bár ebbe az is benne volt, hogy én írtam ez nem egoizmus, tényleg kedveltek ). Egyszer a magyar tanárom is meglátta, elvette, és beküldte pályázatra két drámámat is . Jó, mondjuk ma már látom bennük a "naiv hibákat", melyekt ma nem írnék bele... Nem is csoda, hogy nem lett eredménye. Persze nehéz az ország legjobb íróival versenybe szállni . Nem tudom, mit gondolt a tanárom....
Novellámmal lettem második helyezett egy pályázaton, melyet egy Evangélikus Országos Találkozón nyertem... Jó volt, na, hogy több száz közül nekem lett a második.
Mégis ekkortájt megfogalmazódott bennem, hogy "mi a f***ért írjak én a közönségnek???". Mert tudni kell, hogy ez amolyan "megrendelés novella" volt. Előre megadott témával, s igazodni kellett ahhoz, hogy egy egyházi szellemű találkozón ne sértsen az ember semmit (bár kicsit így is sötétebb lett a hangulata, s egyesek rá is tudnák húzni, hogy "pfujjj sátánista!" ). Nem jó, ha közönségnek ír az ember... A művészi ambíviót, az ihlet lényegét töri össze...
Na, de a lényeg: ma már nehezebb. Van ezernyi ötletem, de szinte egybe se tudok belekezdeni. A legfőbb ok, hogy nem tudom eldönteni: realista legyen, vagy filozofikus? Szórakoztasson vagy tanítson?

S szerintem is olvasni kell ahhoz valamit, hogy ihletet kapjon az ember... Vagy legalábbis ingergazdag környezet . Teszem azt: egy begubózott remete, aki csak naphosszat elmélkedik, szépirodalmi művet nem fog alkotni soha . Benyomások kellenek... Ez lehet egy regény, de lehet akár egy kastély is, vagy csak szimplán egy árnyék, melynek kard alakja van . Legalábbis nálam valahogy így működik az ihletszerzés.

Emberek,NE csináljátok ezt velem.Vámpirok,Ókori idők,Fantasy... .Remélem majd azonnal értesitettek minket,hogy már készen vannak a művek.Addig is igyekszek beérni az infomorzsákkal.

Üdv!

Sok mindenből kimaradtam, de nem tűntem el, csak nincs netem. Na igen, új évad, új stílus. Idén egy hallgatag, megfontolt ember leszek. Persze nem hagyok ki néhány hozzászólást.
Mindenkinek sok sikert mindenhez!

Most épp nincs dolgom, így újabb dolgokon türüm az agyam, amit üsszefoglalok egy scifi féle dologban. Minden klisét ( gravitációs meghajtás/manipuláció, pszi, feketelyuk, kvazár, térgörbülés, idő, multiverzum, időutazást, valamint egy saját találmányt, a szerintem matematikailag lehetséges térhozzárendelést, s egyéb hasonlót) átdolgozok, ahogyan szerintem lennie kéne, már ha létezik, némelyiket meg logikával megcáfolok. Ezt gazdaságilag összeállított világra építem, ami változik, mivel az emberi kijutás kezdetétől veszem. Persze lesz több hős, kor, meg minden. De alapvetően szerintem egy család fog végigmenni, ahol mindig tiszt válik a gyerekből apu követésére. Egy lényeges info, a világ nem egy Star Wars háborús világ lesz, nincs komoly világpusztító fenyegetés. Egy komplett világ.

Na, üdv! Mennem kell, eltűnök az éterbe! Vagy mi.

(mostanában nézem a szeszélyest)

Szeretem a humort, ha spontán . De egy ilyen műben gyártani kell... S az már nem spontaneitás régen . Vannak jó vígjátékok, biztosan, de mára egyre kevesebb az igazán jó... Műhumor az, amit erőltetettnek érzel. Számomra a legtöbb Horrorra akadva ilyen. Tudjátok, az az oldalba bökős "hahaha, érted??!!" . Na, ezt nem szeretem.

Erdélyben 2X voltam, és nagyon tetszett nekem is. Sőt, azt éreztem igazán magyar földnek sajnos... A táj gyönyörű, de ha a Fogarasi havasok csúcsaira hágsz, s köd van (vagyis az ott már felhőnek számít), akkor nagyon félelmetes tud lenni. Már csak azért is, mert nemcsak turisták járnak arra . De nagyon misztikus, mikor az orrodig se látsz . Engem megigézett...
De említhetem a régi várromokat, vagy a Drakulának titulált kastélyt is... Igen, éjszaka, vagy szürkületben félelmetesek, misztikusak. Nagybetűs HANGULAT-uk van.

Dacia meg persze, hogy nemcsak Erdély. Olténia, Nyugat-Erdély és a Bánát területét foglalta magába. De a hitelesség érdekében inkább Erdélybe rakom, hiszen Pannonia-hoz ez a rész esik közelebb. S így hihetőbb, hogy oda vezérlik a légiókat.
Illetve az erdélyi tapasztalataim nyomán is sokkal indokoltabbnak látom Erdély területét. Meg magyar vonatkozású is (legalábbis ma). S élőben is láttam, így el tudom képzelni. Szóval sokminden szól mellette .

Hát, pedig a Havasalföldként ismert terület, még bőven a Római Birodalom része volt (Erdélytöl délre van), de világos h. Erdély hangulatához jobban megy (sztem ez a hangulat csak mesterkélt mert egyáltalán nem ilyen Erdély).
Egy vigjáték miért mühumor, ill akkor mi az igazi?

Erdély misztikus? Én voltam ott, én inkább azt mondanám: lélegzetelállító tud lenni. A Békás-szorost kötelező mindenkinek legalább életében egyszer látni! Mondhatnám azt is, hogy az az európai Grand Canyon. Függőlegesen nézel fölfelé, és mindkét oldalon csak a sziklafalat látod...De a Szent-Anna tó és a Gyilkos tó is fantasztikus. De hogy kellően misztikus lenne egy horrorisztikus történethez...Hmm, legfeljebb bizonyos részei...

"Gyilkos". De mért nem, nem szereted a humort vgay nem tudsz írni valami jó poént(ez nem igaz, remélem )

Csak egy a porbléma ezzel: én nem vállalnám. Egyrészt azért, mert nem szeretem a vígjátékokat, vagy a komédiát (szerintem műhumor...), Másrészt pedig van egy "komédiám", Alkalmi színészek névvel... Mondom: EGY komédia. Egyetlen.... Első és utolsó . Hogy miért, azt hagyjuk inkább....

Ha már Erdély és Vámpír, írjunk magyar vámpirrol akit Erdélyből kiűztek és ilyen horrorisztikus komédia szerü Mint például a Drakula halott, és élvezi c. film.

MARKA: Kösz! Ezzel sokat segítettél... Kb. én is ilyenekre gondoltam, így látom, átment valami abból, amit írnék . Mondjuk a történet alapvetően az ókorban fog játszódni, tehát középkort esetleg egy folytatásban terveztem. Inkább a Legacy of Kain-féle vonalat vinném tovább, vagyis a játék alapötletét, a korokon átívelő küzdelmet. Mert hát a főhőst megharapják...

KALAMOJ: Bram Stoker valóban hemzseg a földrajzi-történelmi hibáktól . Ezért nem is szeretem annyira. De Románia-Erdély területén terjengnek mondák, népmesék vámpírokról (vagy ahogy ott hívják: strigoi), melyek Vlad Tepes-től elrugaszkodtak erősen. Bár kétségtelen, hogy a vajdát hősként tisztelik országukban, de a vámpírhistóriákkal kifejezetten elkülönítették. Erre támaszkodnék főleg, a Dracula csak egy hivatkozás lenne azoknak, akik esetleg nem ismernék ezt a nép hátteret . Tehát ettől a "Dracula-mítosztól" elrugaszkodnék. De Stoker-nek abban igaza volt, hogy Erdély egy misztikus hely, kiváló az ilyen történetekre. Dacia pedig nagyjából ezt a területet ölelte fel. Havasalföld már kiesett ebből a hatáskörből. Nehéz tehát az alap megteremtése .

Che: tényleg jó a vámpiros/ókoros alapötlet. Arra majd figyelj oda (bár a regényed szempontjából nem lényeges), hogy a Drakula karakterének alapot adó Vlad Tepes nem erdélyi, hanem havasalföldi vajda volt, ami nagyon nem ugyanaz. Nehogy később vmi felütésnél esetleg tévesen hivatkozz. Persze ez az eredeti történet irójának a büne, ugyanis halvány fogalma sem volt a földrajzról (vagy a történelemről). Sok sikert a munkához!

Az alapötlet jó...
Na itt egy javaslat.

Martius Tenebrus
Egy Istentelen lélek története

Tudom hogy külön írtad a neveket de ha egybeveszed akkor sokkal jobb szerintem. A tenebrus mint egy felvett név, ami elmélyíti Martius karakterét.

Így a két név egymás után, szerintem jó cseng, Latinos ami magában hordozza a sötét középkoi hangulatot, az istentelen az meg adott. Egy eretnek, egy elkárhozott lélek aki nem fél egyetlen felsőbb hatalmat sem, akinek nincs megbocsátás, és nincs nyugta a túlvilágon...

Hát igen... Én imádom a római kultúrát, illetve a vámpírsztorikat is . S ezt a Drakula-mítoszt is ki lehet itt használni, hiszen Transylvania, vagy Dacia nagyjából egybeesett a mai Erdély területével... De mivel én nem a "vámpírok rosszak, gyilkoljuk őket"-párthoz tartozok, így ettől elvonatkoztatva fogom megörökíteni . Vagyis a csavar az lesz az egészben, hogy... Nem mondom el . De annyit mondok, s kitalálhatta mindenki, hogy a főhős nem fog meghalni... Csak kicsit "megváltozik" .

Amúgy javasolna valaki valamilyen címet? Tudom, ezt az írónak kell kitalálni, de minél több ötlethalmaz képződik, annál jobbakat lehet összehozni . S tudjuk, hogy a cím a legfontosabb, hiszen azt látjuk egy könyvből elsőre. Így tökmindegy, hogy egy értékes könyv belülről, de egy érdektelen címmel mindent el lehet cseszni. Meg persze fordítva is: jó címekkel ócska regényeket is el lehet adni (pl.: Hangyaboly ).

Ez is nagyon kreatív! A Vámpír téma + ókor szerintem senki9nek nem jutott még eszébe! (Még szerencse, hogy szeretek olvasni... )