LOL. Helyszínelőkkel kell valóban művelődni ilyen krimit témában . Vagy Coloumbo (vagy hogy kell írni a nevét )... Bár attól függ, milyen krimit akarsz, ugye: modernebbet, vagy oldschool-t . Szerintem játssz a Condemned-del (ha még nem tetted), abban is elég sok finomság van ilyen témakörben . Vagy Hannibal-filmek . Az se rossz...
Én jogot, meg bíróságot a világért sem vinnék bele . Már csak azért, hogy ne kelljen ilyenek után kutatni .

II. Vh... Az se könnyű . Pff... Én emlékszem, írtam egyszer egy olyat, ráadásul Magyarországon... Úristen . 2 percenként kellett leállnom, meg ilyen II. vh-s német náci rangokat bújnom .
Én emiatt megfogadtam: csak alternatív II. Vh!!!

Szerk.: Ja, igen... Az ősmagyar témakörben nehéz írni, mert nincsenek infok nagyon, vitáznak róla, és ha leírnék valamit, ami bizonytalan, tuti belekötnének. Már, ha megjelenne .

Jaja, történelmi regényre én is sokszor gondoltam... Csak az a rohadt kutatómunka mindig elvette a kedvem . Mindig eszembe jutott, hogy Gárdony bejárta az Egri csillagok helyszíneit, meg több évig készült a regényre - s rögtön lelankadtam .
Én személy szerint egy Honfoglalás előtti "Magna Hungaria" regényt akartam egyszer írni, de ugye ott a zsákutca: honnan szopjam én ki, hogy milyen volt akkoriban a környezet, a szokások? Túl sok időt emésztene fel, hiteletelen meg én sem akarok lenni... Szóval eredetit alkotni nagyon nehéz, főleg történelmi regény formájában.
(Volt egy Spártás regényem, melyben a végső csata Leonidász oldalán zajlott volna - de a vége az lett az egésznek, hogy töröltem a regényt - helyette dráma lett, az igaz).

A krimi szerintem kicsit könnyebb... Vagy nem? Ott azért nagyrészt a fantáziádra és a logkiádra bízhatod a dolgot, annyit nem kell kutatni.

DANTES!

Olvastam a második részének "trailer"-ét a lapodon .
Tetszetős... Van benn minden megint. Bár kicsit most jobban elveszik az ember a történetben, úgy éreztem. De végülis ez egy bevezető, ebből még alig derülnek ki dolgok, itt még sok a kérdés.
Formailag szerintem többször is gondolod át - én is úgy szoktam. Konkrétan itt arra gondolok, hogy kicsit sok a szóismétlés. Tudom, ez is stilisztikai "eszköz", de szvsz túl sokszor használod.
Illetve: látszik, hogy a világ saját, és jól kidolgozott (ahogy azt leírtad az első résznél is, egy külön "fakk"-ban), de szvsz érződik rajta még mindig, hogy honnan merítettél. Legalábbis szerintem nagy hatással volt rád: Oblivion, Warhammer, Warcraft, Lord of the Rings, Star Wars-t is éreztem.
Szerintem nagyon jól írsz, ezért mondom, hogy szvsz próbálj meg a fantasy-n túllépni majd, ha befejezted e regényt . De ez csak egy tanács... Magamból indulok ki. Én is sci-fivel és fantasy-vel kezdtem anno, de rájöttem, hogy ennél én többre vagyok hivatott . (Igaz, pár hónapja nem alkottam már .)
De végülis te tudod! Csak én pl. első regényként egy SW-koppintást írtam, utána meg egy WarCraft-koppintást... S rájöttem, hogy nem akartam én kopp-kopp-ot játszani, de mivel fantasy és sci-fi műfajban írtam, így akaratlanul is, de belekerültek eme plágiumszerű motívumok.

De ezzel tényleg nem azt akarom mondani, hogy rossz, hogy fantasy-t írsz. Csak szerintem te is többre vagy hivatott ennél, szvsz. De majd kialakul ez, na .

Itt az első háro kép. Nem egészen ezzel akartam kezdeni, de valami sötét hiba folytán egy csomó sötét, szinte negativ kép blokkolja előlem a Képfeltöltőt.
Lándzsás gyalogosok
Black Prince
Bocs, tiz képből csak ez a kettő ment át.

Kösz, Dantes! CSak a stilus miatt kértem a segitséget, hogy mehet-e. Ez nem a másik irományomhoz hasonló szép és tiszta világban játszódik majd. Egyelőre annyira az elején járok, hogy még nincs is kaland.
Ja és azért Játék sztori, mert egy űrszimulátorba oltott szerepjáték kezdő sztorija lenne.

Köszi a dicséretet, Dantes!

Nekem mindig az volt a bajom, hogy szómenésem támadt irás közben. Egy-egy novellát néha negyven oldalasra is felhizlaltam, mert mindig újabb és újabb ötletek ugrottak be.

Fogalmam sincs. 2000-ben egy szétbontott, majd újra egybefűzött spirálfüzet lapjaira nyomtattam ki magamnak. 121 oldal lett.

Kösz, Dantes! Nekem a mai amerikai "sci-fi" nem fekszik. Attól, ha egy űrhajón karatéznak, számomra még nem lesz sci-fi egy film, vagy könyv. Kinevethetsz érte, de én húsz évvel ezelőtt kitaláltam olyan fegyverzeteket, amiket manapság új és tervezett dolgokként mutatnak be a Discovery-n, meg a National Geographic-on. Persze az Ürlakókban nem használtam fel őket.

Még jobban? Istenments!

Tom, csak valamit meg kellet kritizálnom. Nálam ez olyan kötelező dolog de semmi értelmes nem jutott eszembe a könyvön belül. Ok nélkül fikázni meg nem illik. De ez tényleg csak miniregény.

Nagyon örülök, ha tetszett. A szőrszálhasogatás, vagy a kemény kritika sem sért. Nem azért raktam fel, hogy kötelező dicséretet várnék.

Szivesen. Kisregény? Illik hozzá. Bár én inkább a miniregény a jobb kifejezés. Bocs a szörszálhasogatásért de ez mini, nem pedig kicsi. Ja és nem mi bajuk volt azoknak a karakterekkel meg a népekkel. Sztem pont eleget irtál le róluk. Keveset, de tömören és kifejezően. Nekem tetszi és ez a lényeg. Vagy nem?

Köszönet! Ha valaki az egyik legkedvesebb irómhoz hasolít, az olyan,mintha hájjal kenegetnének

Köszi, Thunderphoenix!
Eredetileg csak egy novellának indult, de aztán meghizott. Én leginkább kisregénynek nevezném.

A könyv sztem egész jó, sőt megkockáztatom a kiváló címet. Nem bestseller minőség, de töbszöri olvasásra ajánlott. Kicsit rövid, de ez az egyik előnye is. Én szivesen látnék egy folytatás féleség is, mert elég lezáratlan. Ügyes kis köny gratulálok hozzá. CSak igy tovább.

Kértem a kritikákat, tehát várom is. Köszi az észrevételeidet! Mivel nagy hajó-rajongó vagyok, eszembe sem jutott, hogy az úrhajók konkrét tipusait is leirjam.
A lányok barátkozásánál arra gondoltam, hogy mivel két korban egymáshoz viszonlag közel álló hölgyikéről van szó, talán lehet közvetlenebb is Anela. Meglehet, túllőttem a célon.

Igen, ez volt az. Erre mondta egy Galaktika-beli kritikus - még a pályázat előtt -, hogy nem elég kidolgozottak a szereplők, semmit sem lehet megtudni a népekről. Szerinte a szereplő népek dalait is meg kellett volna irnom.

Na végre! Sikerült felraknom a NET-re a regényemet! A címe: Űrlakók. Ha valaki ebből még nem jött volna rá, sci-fi próbálkozásról van szó.
Akit érdekel, itt elolvashatja:
Az én saját sci-fi szerzeményem
Kritikákat egyenlőre ide kérek, mert nem vagyok egy profi honlap-szerkesztő.
HA valakinek nem tetszik, az sem zavar, de ne csak annyit irjon, hogy sz*r az egész. Ha lehet, fejtse ki, mi és miért nem tetszik neki!

Én az írást nem adom fel, csak nem látok esélyt arra, hogy magamon, és 1-2 emberen kívül más is olvasná majd a jövőben. Már 150 oldal kész, szóval az írással nincs baj. Elsősorban szabadidőmben ragadok billentyűzetet, és azért mert szeretem csinálni. Saját felhasználásra.
Már arra is büszke vagyok, hogy egyáltalán idáig eljutottam.

Ha van témád és kedved irni, soha ne add fel!
A sajnálatos valóságról, amit a kobakom falba-veregetésével megismertem, korábban irtam, nem akarom ismételni magam.
Hajrá, Mad Cow!

A foci nem a legfontosabb a történetben. Persze a főhős ezzel foglalkozik, de megpróbáltam a dolgokat úgy szövögetni, hogy ne ez legyen a legfontosabb, mivel tudom, hogy az Európai Labdarúgás nem mindenkinek a kedvence, és a lányok 99%-át nem érdekli. Ezért van mellette szerelem, rengeteg fordulat, és a legfontosabb: háború. Ezek mellett egy kis sci-fi, és filozofálgatás is helyet kap.
A mondani valóm az akar lenni, hogy az álmokat nem szabad feladnunk, még akkor sem, ha már a remény legapróbb jelei sem mutatkoznak, valamint az ember nem olyan sérthetetlen, mint azt gondolnánk.

Én nem akarok illúziókat kergetni, hiszen tisztában vagyok képességeim határával. Azzal is megelégednék, ha egyetlen példányban ki tudnám nyomtatni.
A fantáziámnak csak a képességeim szabnak határt, és nem vagyok alkalmas arra, hogy áttörjem azokat. Egyszerűen nem tudok fogalmazni.

Dinoszaurusz, T- Rex, Egyiptom, Római-birodalom, Szovjetunió, Maradona, Bud Spencer, Emberiség. Mi a közös bennük? Látszólag semmi. Ám van két szó, amivel nagyon jól lehet jellemezni: siker és elmúlás. Egykoron uralták a földet, a legjobbak voltak a szakmájukban, félt tőlük a világ, vagy éltette őket. De egyszer minden véget ér. Elkerülhetlen a végzet.
A szuper hatalmak azt hiszik, hogy örökre uralhatják a világot, holott ez lehetetlen. Az ember azt hiszi, hogy örökre fennmaradhat, téved. Eljön, azaz idő, mikor a jövő számára annyit fogunk jelenteni, mint nekünk a dinoszauruszok. Különös és csodálatos lények, melyek uralták bolygójukat x időn át.

Honnan való ez a részlet? A készülő könyvemből. 146 oldalon keresztül csak arról szól a történet, hogy van egy srác, aki az Arsenalban focizik. Megnyeri a világbajnokságot. Barátokat szerez, és elveszít. Élete szerelmét elveszi, pedig erre kevés esély volt, mivel a lány eleinte valaki másba volt szerelmes.
Aztán kirobban a 3. Világháború és elszabadul a pokol. A végére fény derül az emberiség legnagyobb titkaira, azaz Isten létezik-e és, hogy egyedül vagyunk-e.

Nézd meg a modellező topicban a lépegetőmet! Sztem az volt a világon az első, a filmben fényképezettek után. Mindenféle repülőmodell hulladéból épitettem anno.

Amig nem volt szkennerem, vékony, kopi-papirt használtam a kimásoláshoz. Igaz, csináltam magamnak úgy 18-évesen egy saját nagyitót is. Egy furnér dobozba beszereltem ött 100-as égőt, alájuk lehetett tenni a képet. Felettük 45 fokban volt egy tükör és a tükör elé két lécből sint készitettem egy kb 15 cm átmérőjű nagyitónak.
Baróul működött, csak vigyázni kellett, mert a vonalak vastagságát is növelte kivetitéskor.