Orly-re gondolsz?

Az biztos, főleg, ha valami közeli ismerős mondja - mindig jól jön a biztatás Ha már munka, mi tényleg az Európai Unió tagjai vagyunk? Ide jól jönne most egy

Erre van válaszom, de nem írom le, mert nem tűri a nyomdafestéket... Persze, én sem az optimista bullshittel akartam jönni, félreértés ne essék! Csupán azért írtam anno amit írtam, mert a statisztikák nem hazudnak, s akik ilyenkor nem lépnek azonnal, sokkal alacsonyabb sikerfaktorral bírnak a későbbiekben. Ezek tények. Az, hogy kinek sikerül és kinek nem, persze már személyes kategória. Abban természetesen nem lehet objektív maradni. De egy vállveregetés sosem árt...

Na ja. Boldogult apámat is egy évvel (!) nyugdíj előtt küldték el a gyárból. És olyan szép levelet kapott, hogy értse meg, nagyon elégedettek a munkájával, de helyet kell adni a fiataloknak, ők a jövő, a lendület, és a többi. Az más kérdés, hogy anyagbeszerzőként olyan kapcsolatrendszere volt, hogy egy sehol nem beszerezhető tömítést is egy óra alatt előkerített, akár egy, akár száz darabról volt szó, és hogy másfél millió kilométert levezetett balesetmentesen, plusz valami harminc évet leszolgált a gyárban. Nem mondom, hogy nem viselte meg a dolog lelkileg... És mondjuk sógorom, aki alatt szép csöndben bezárt a bánya, és azok között volt, akik szétverhették az egészet, amit addig felépítettek, negyvenvalahány évesen a kutyának sem kellett, és a mai napig alkalmi munkákból él. Hát igen. A "fel a fejjel" és a "ne add fel", az egy dolog...

Olyan könnyű leírni és mondani. A való élet kegyetlen, főleg itt nálunk, amikor minden dolgozót lesz@rnak.

Fel a fejjel v! Még nincs veszve semmi. A lényeg, hogy ne ess ki a melóból, azaz amint tudsz, helyezkedj is el! A legtöbben ott rontják el, hogy elkeserednek és szarnak az egészbe.

V8506! Egy második körhöz túl kevesen maradtak. Akkor már az egész intézményt fel kellene számolni. Már annyira kevesen vannak, hogy ha valamelyikük megbetegszik, vagy szabadságra akar menni, helyettesítőt kell felvenni a helyére.

Én tanultam a munkanélküliség pszichológiájának fokozatait, s abban az volt, hogy eleinte mindenkinek egy megkönnyebbüléses szakasza van. Azaz "Jajj, nem para, majd lesz meló, picit pihenek addig is..." Aztán jön a pánik, mikor nem sikerül, s végül a beletörődés, majd legrosszabb esetben deviancia lép fel.

Igen, az ideális munkahely. Jó körülmények között azzal foglalkozni, amivel szeretsz. Úgyhogy én ezzel nagyon jól jártam. Nem csak hogy könyveket adunk ki (amúgy is imádok olvasni), de ráadásként olyanokat, ami tökéletesen egybevág az érdeklődési területemmel (pszichológia). Ráadásul a katakanák között a "so" és az "n" között annyi a különbség, hogy más irányból van a vonás, ami tussal még látszik, de tollal, vagy ceruzácal papíron egyáltalán nem. Kanjiból meg van egy pár (20-30 ezer), de érettségire a japánoknak "csak" 1945 darabot kell kötelezően tudniuk. Azt hiszem, későre jár, holnap (azaz ma) meg munka, úgyhogy itt az ideje nyugovóra térni. Jó éjt mindenkinek!

Na igen, ez tartott engem is vissza eddig, mert nincs rá időm... Ja, azt tudom, hogy külön van "női meg férfi nyelv", annak idején valahogy úgy magyarázták nekem, hogy ha férfi dicséri a holdat, azt mondja: "de szép a Hold", ha meg nő, akkor azt: "de szép a tiszteletre méltó Hold", mivel a Hold hímnemű, így a nőnek hozzá kell tennie a tisztelet jelzőjét . Vagy valami ilyesmi . Amúgy érdekes, hogy mennyire stimmel a sztorink, a játékautomatás buli nekem is olyan volt, hogy a srác ott melózott a videokölcsönzőben, megcsinálta a cégét, majd szólt, hogy kellene neki egy értelmes ember, aki még dolgozni is tud és szeret, és rám gondolt . Én se sokat haboztam .