]{redenc!
Ha belegondolok, hogy engem valaha volt gyerekkoromban nem a számítógép miatt kárpált az apám, hanem a fantasztikus könyvektől akart mindenáron eltiltani, mert azok "teljesen elszakítanak a valóságtól, nem lesz belőled olyan gyakorlatias ember, mint én!"
Persze én is nagyjából annyit hallgattam rá, mint a mai srácok a szüleikre.
Igaz, én sokkal könnyebb helyzetben voltam, mint a mai srácok! Ha nagyon szorult a hurok, akkor fogtam az éppen aktuális könyvet és meglátogattam a lakás legkisebb helyiségét.
A Vörös postakocsit én annak idején színházban láttam, Kamarás Ivánnal. Nem a legjobb színházas élményem, de szerintem ahhoz képest, hogy már akkoriban sem kedveltem Krúdyt, elég tűrhető volt. Azt mondom: "epizodikus" volt . Színpadon talán ez annyira nem jó. Bár erre meg lehetne mondani, hogy nézzek meg egy Csehov-adaptációt .
blarskerin könyvére majd én is kíváncsi vagyok. Kalózos sztorijait olvastam, azok tetszettek .
Ha már az irodalom a téma, akkor bejelenteném, hogy most rendeltem meg Wagner József Űrlakók című könyvét.
Nekem már rég a polcomon figyel . És azért csak a polcomon, mert előtte még kiolvasom a Majort, ugyanettől a szerzőtől, csak sajnos kevés mostanság az időm...
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Én szeretem Jókait, szerintem zseniális író volt, Gárdonyi mellett az egyik kedvencem a magyar regényírók közül. Vannak persze művei, melyek annyira nem jöttek be (pl. a már emlegetett Arany ember), de nekem alapvetően tetszik. Mindig jól babrál a szálakkal, több vonalon fut a cselekmény, s úgy fordul kora felé, mint senki más. Szerintem műveinek többsége hiteles forrásként is szolgálhat, annyira jó leírásai vannak, tök jó társadalomrajzot ad. Nekem a kedvencem a Sárga rózsa. A sztorija nem valami nagy durranás, rövid is, tehát 4-5 óra alatt letudható, de a hangulat... Az valami zseniális! Legalábbis én vonzódok az ilyen betyáros-bográcsgulyásos atmoszférához .
Akit én nagyon utálok, az Krúdy. Vagyis nem utálom, ez erős kifejezés, de elalszom a könyvein. Annyira, de annyira nem érdekelnek a témái, meg a tényleg vontatott leírásai. Míg Jókainál tényleg minden ilyennek funkciója van, addig Krúdynál ezek kicsit öncélúak... Kicsit... Kicsit nagyon! Látszik, hogy ő igazi szerző, Jókaival szemben, aki újságokban is publikálta írásait, hiszen elsősorban a "mozit" helyettesítették akkoriban, tehát szórakoztató mivoltuk miatt szerette a nép. De Krúdy valahogy nálam nem áll össze, a leveses-receptes leírásaitól tényleg 2-3 oldal után ásítozni kezdek. Viszont a filmes feldolgozás, a Szindbád az érdekes módon nekem tetszik (r.: Huszárik Zoltán). Az Álmoskönyve viszont tetszett, de az nem is szépirodalmi mű - talán ezért is sikerült neki jól . Na, de írói tehetségét nem akarom kétségbe vonni, csupán nekem ő a dögunalom, nem Jókai.
Krúdy valóban nehéz, bár pl. a Vörös postakocsi szerintem zseniális mű, de kétségtelen, hogy a maga korában Jókai volt a "ponyva" . Egyébként a Huszárik-féle Szindbád az mestermű, amiben persze nagy szerepe volt Latinovitsnak, és hát ugye az a bizonyos velős csont evős jelenet ma már filmtörténeti momentum...
Egyetértek, Blarskerin, csak ugye mi May Károlyon meg Verne Gyulán nőttünk fel, Jókai ezek után jött "automatice", csak akkoriban nem volt még számítógép, a tévé vagy a mozi sem csábított olyan kínálattal, mint manapság, mi még "kénytelenek voltunk" olvasni, ha le akartuk kötni magunkat, vagy urambocsá családi körben játszani Gazdálkodj okosant... A "mozi" sokszor a házi büdös kis fém diavetítő volt, ráadásul még azzal is olyan filmeket néztünk, mint Mikszáthtól a Szent Péter esernyője...
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Sajnos ]{redenc, a mostanság felnövő fiatalok nagy részének egy-egy hentelős játék a Rejtő könyve. Egy kalandjáték számukra az, ami nekünk valaha Jókai volt.
Rossz ez az irány, de nem tudom, hogy nem ilyennek nőnénk-e fel mi is, ha ma lennénk gyerekek?
Az ember mindig hajlamos a könnyebb megoldás felé fordulni. És egy játékot sokkal könnyebb nézni, mint magunkban, a fantáziánkkal megalkotni azt, amiről éppen olvasunk.
Pedig nekem éppen azért tetszett valaha olyan nagyon Jókai, mert a legtöbb könyvéről úgy éreztem, mintha egy filmet írt volna le bennünk. Elég gondolom A fekete gyémántok párbaj jelenetére utalnom, amit a filmben nem is mertek megcsinálni. Pedig ha valaki anélkül látná, hogy tudná honnan van, el sem hinné milyen régi írás alapján készült!
Én szeretem Jókait, szerintem zseniális író volt, Gárdonyi mellett az egyik kedvencem a magyar regényírók közül. Vannak persze művei, melyek annyira nem jöttek be (pl. a már emlegetett Arany ember), de nekem alapvetően tetszik. Mindig jól babrál a szálakkal, több vonalon fut a cselekmény, s úgy fordul kora felé, mint senki más. Szerintem műveinek többsége hiteles forrásként is szolgálhat, annyira jó leírásai vannak, tök jó társadalomrajzot ad. Nekem a kedvencem a Sárga rózsa. A sztorija nem valami nagy durranás, rövid is, tehát 4-5 óra alatt letudható, de a hangulat... Az valami zseniális! Legalábbis én vonzódok az ilyen betyáros-bográcsgulyásos atmoszférához .
Akit én nagyon utálok, az Krúdy. Vagyis nem utálom, ez erős kifejezés, de elalszom a könyvein. Annyira, de annyira nem érdekelnek a témái, meg a tényleg vontatott leírásai. Míg Jókainál tényleg minden ilyennek funkciója van, addig Krúdynál ezek kicsit öncélúak... Kicsit... Kicsit nagyon! Látszik, hogy ő igazi szerző, Jókaival szemben, aki újságokban is publikálta írásait, hiszen elsősorban a "mozit" helyettesítették akkoriban, tehát szórakoztató mivoltuk miatt szerette a nép. De Krúdy valahogy nálam nem áll össze, a leveses-receptes leírásaitól tényleg 2-3 oldal után ásítozni kezdek. Viszont a filmes feldolgozás, a Szindbád az érdekes módon nekem tetszik (r.: Huszárik Zoltán). Az Álmoskönyve viszont tetszett, de az nem is szépirodalmi mű - talán ezért is sikerült neki jól . Na, de írói tehetségét nem akarom kétségbe vonni, csupán nekem ő a dögunalom, nem Jókai.
Kérheted ]{redenc a nagy betűt, majd legközelebb nem írom el, ebből ne legyen probléma. Egyébként én falom a Lőrinc L. László regényeket, még nagyapám is szerette a könyveit, én sajnos nem ismerhettem meg igazán őt, de biztosan jól kijöttem volna vele. Jókai karakterei tény, hogy maradandóak De én Asimovot is nagyon tudom falni!
]{redenc írta: Ezek után félve idéznék mondjuk Jókaitól (...)
Chocho írta: Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni.
A Chocho-féle túlzások egyike .
Amúgy meg ízlések és pofonok. De ha már felemlítjük (ez már NY124-nek szól), legalább helyesen írjuk le a regénycímet. Az arany ember. "Szeretem", hogy mindent átitat ma már az angolszász kultúra, és kapásból a mai ifjak Nagy Betűvel Kezdenek Minden Szót egy mű címében, mert angolhonban így dívik...
]{redenc írta:
A Chocho-féle túlzások egyike .
Jó, oké, tény, így visszaolvasva kicsit erős volt a reakcióm. Jókai zseniális író volt, akinek az üzenetei és soha nem lankadó romantikája nem megy ki a divatból, míg világ a világ. S talán pont Az arany ember a legérdekesebb regénye, hiszen mondanivalója a kegyetlen üzletember menekülésén keresztül a mai világban talán aktuálisabb, mint valaha. Viszont blarskerin nagyon jól fogalmazott, mikor azt írta, hogy Jókaihoz nagyon kell szeretni olvasni. Ki tudja, talán én még mindig nem szeretek eléggé. Van viszont időm még dögivel (remélem), így előbb vagy utóbb eljutok oda is.
Egyébként ha már Mikszáth szóba került, őt sokkal jobban szerettem.
Egyet értek dragon83. Bár én még mindig nagyon szeretem a könyveit. Valóban jó ponyva. Rejtőt is olvastam, de mind Westernregények voltak, amiket G. Lavery illetőleg P. Howard álnéven írt. Nagyon jók voltak.
Jókai hosszú és nyakatekert, néha szájbarágós mondatairól meg annyit, hogy nagyon fárasztóak...állítólag csak a fiatal korosztálynak, de én egy dolgos felnőttnek sem tudom őket ajánlani, mint kikapcsolódásnak szánt olvasmány. Nem olvastam sok jókait, sőt, csak azokat amik kötelező olvasmányok voltak...Példa: Arany Ember. Én nem elaludtam rajta, hanem azon kívül, hogy nem tudott lekötni, nekem egyszerre sok oldal nem is ment nagyon...megfájdult a fejem tőlük.
Hát, ha Jókaitól (nagy betűvel, ha kérhetem) megfájdul a fejed, akkor tényleg maradj Lőrincznél (és ez nem sértés akar lenni, mielőtt félreértene valaki)... Attól garantáltan nem lesz semmi bajod, úgy megy át rajtad, mint a levegő... Jókait egyébként a "nagy magyar mesemondó" néven szokás emlegetni, a stílusában keveredik a romantika, realizmus és a népi jegyek, ugyanakkor ezek voltak korának kalandregényei. Ha valakinek épp úgy nem mond semmit Hanyi Istók, Fatia Negra vagy a Baradlayak neve, mint a Török Szultáné vagy Csülöké, hát... a magam részéről szomorú vagyok, és szerintem sok minden kimaradt az életéből, de ez az én véleményem. Elhiszem, hogy boldogulni lehet ma már az életben ilyen irodalmi alapok nélkül is, de én szegényebbnek érezném magam ezek nélkül, ráadásul nem biztos, hogy mondjuk épp Jókai (vagy Mikszáth, esetleg Krúdy) nélkül az lennék, ami ma...
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Jókaihoz nagyon kell szeretni olvasni. És persze a leglényegesebb dolog, hogy valahogyan bele kell élni magát az embernek abba az 1800-as évekbe, amiket leír.
Tudom, hihetetlen, de én igen sok Jókait olvastam, méghozzá a többségüket 20 éves korom előtt.
Annyi előnyöm volt veletek szemben, hogy kölyökkoromban az indiánregények voltak a menők. Azokról nem volt nehéz Jókaira váltani.
Lőrincz L.-t nagy butaság is lenne egy kalap alá venni Rejtővel. Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni, mert az ember elalszik, mire a mondatai végére ér.
]{redenc írta:
Ezek után félve idéznék mondjuk Jókaitól (...)
Chocho írta:
Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni.
A Chocho-féle túlzások egyike .
Amúgy meg ízlések és pofonok. De ha már felemlítjük (ez már NY124-nek szól), legalább helyesen írjuk le a regénycímet. Az arany ember. "Szeretem", hogy mindent átitat ma már az angolszász kultúra, és kapásból a mai ifjak Nagy Betűvel Kezdenek Minden Szót egy mű címében, mert angolhonban így dívik...
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Egyet értek dragon83. Bár én még mindig nagyon szeretem a könyveit. Valóban jó ponyva. Rejtőt is olvastam, de mind Westernregények voltak, amiket G. Lavery illetőleg P. Howard álnéven írt. Nagyon jók voltak.
Jókai hosszú és nyakatekert, néha szájbarágós mondatairól meg annyit, hogy nagyon fárasztóak...állítólag csak a fiatal korosztálynak, de én egy dolgos felnőttnek sem tudom őket ajánlani, mint kikapcsolódásnak szánt olvasmány. Nem olvastam sok jókait, sőt, csak azokat amik kötelező olvasmányok voltak...Példa: Arany Ember. Én nem elaludtam rajta, hanem azon kívül, hogy nem tudott lekötni, nekem egyszerre sok oldal nem is ment nagyon...megfájdult a fejem tőlük.
Lőrincz L.-t nagy butaság is lenne egy kalap alá venni Rejtővel. Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni, mert az ember elalszik, mire a mondatai végére ér.
Régen nagyon sok Lőrincz L. László könyvet olvastam. Itthon 3 van meg csak, de a korábbi művei közül az összeset olvastam. Ma már nem tudok időt fordítani rá, talán ki is nőttem belőle, de anno nagyon élveztem. Azt nem tudom az újabb könyvei milyenek, a régebbieket jó kis kriminek tartottam, kis misztikummal megfűszerezve. Semmi nobel díjas írás vagy ilyemi, de élvezhető szórakoztató irodalom.
Lőrincz L.-t nagy butaság is lenne egy kalap alá venni Rejtővel. Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni, mert az ember elalszik, mire a mondatai végére ér.
Chocho írta:
Lőrincz L.-t nagy butaság is lenne egy kalap alá venni Rejtővel. Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni, mert az ember elalszik, mire a mondatai végére ér.
Na ezzel egyet tudok érteni, kevés olyan unalmas kötelező olvasmányom volt mint az Arany Ember.
Olvastam tőle kamaszkoromban, Lőrincz L.-t is (sci-fi, főleg a Galaktikában megjelent novelláit, de megvan a Nagy kupola szégyene is, vannak benne jó írások), meg Leslie L. Lawrence-t (kaland/krimi/ilyesmi). A Sindzse szeme ugrik be így hirtelen, meg van itt még a polcomon talán egy-kettő ilyen Lawrence-mű. Ponyvának elmegy, de ha agyonütnének, sem tudnék felidézni egy Lőrincz L. karaktert sem, míg pl. a teljes P. Howard-panoptikum itt van a fejemben, és az összes Rejtő-könyv a polcomon, rongyosra olvasva. Azon nem nyitnék vitát, hogy melyikük a jobb szerző, még ha Rejtő életében nem is írt annyi könyvet, mint Lőrincz L egy hónapban... (Na jó, ez erős túlzás volt, de azért évente 2-3 darab 600 oldalas könyv esetében már felmerül bennem a mennyiség kontra minőség örök kérdése ).
Lőrincz L.-t nagy butaság is lenne egy kalap alá venni Rejtővel. Viszont Jókaival kapcsolatban is kár ömlengeni, mert az ember elalszik, mire a mondatai végére ér.
Olvastam tőle kamaszkoromban, Lőrincz L.-t is (sci-fi, főleg a Galaktikában megjelent novelláit, de megvan a Nagy kupola szégyene is, vannak benne jó írások), meg Leslie L. Lawrence-t (kaland/krimi/ilyesmi). A Sindzse szeme ugrik be így hirtelen, meg van itt még a polcomon talán egy-kettő ilyen Lawrence-mű. Ponyvának elmegy, de ha agyonütnének, sem tudnék felidézni egy Lőrincz L. karaktert sem, míg pl. a teljes P. Howard-panoptikum itt van a fejemben, és az összes Rejtő-könyv a polcomon, rongyosra olvasva. Azon nem nyitnék vitát, hogy melyikük a jobb szerző, még ha Rejtő életében nem is írt annyi könyvet, mint Lőrincz L egy hónapban... (Na jó, ez erős túlzás volt, de azért évente 2-3 darab 600 oldalas könyv esetében már felmerül bennem a mennyiség kontra minőség örök kérdése ).
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Én szeretem Lőrinc L. László könyveinek egy részét is.
De az tény, hogy Rejtővel nehéz felvenni a versenyt! Eszméletlen humora van. Az ember sokszor nem tudja megállni, hogy hangosan nevessen olvasás közben.
És ami a legszebb. Az egyik pillanatban könnyezve nevet az ember, a következőben már ténylegesen a könnyeit törölgeti, ha olyan témát vesz elő a mester.
Bäszki... Az előbb beakartam vinni a szobámba a pendriveomat és leejtettem. Most meg nem működik Pedig látszólag semmi baja nincsen. Asszem kellene vennem kettőt, a biztonsági másolat biztonsági másolatának.
"Kézen állni mindennek tetején... hintázni a világ peremén."
Biztos jó lehet! Megyek is a könyvtárba Rejtő Jenő könyvért. Mondjuk most kaptam meg Lőrinc L. László Kilenc Csontfarkasának első és második kötetét egy irodalmi pályázaton! Továbbá megkaptam a Manituk első és második kötetét is Bár azok már megvoltak.
Hát, ha manapság irodalmi pályázaton Lőrincz L. Lászlót osztogatnak, akkor már értem a kérdést....
Ezek után félve idéznék mondjuk Jókaitól, ha már Rejtő Jenő kulcsfigurái is ismeretlenek... Pedig mi még ezeken nőttünk fel... Ma meg Lőrincz L... Hát, nem egy kategória, hogy finom legyek...
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Pedig Jimmy még naplót is írt! Őfelségem, I. Fülig James néven.
És olyan bátor volt, hogy még Citad Ellával sem lehetett megfélemlíteni a Bolontsák-szigeteken, ahol a citadella mélyére akarták zárni, amikor a Boldogság-szigetek uralkodóját helyettesítette.
De nekem az is nagyon tetszett, amikor sírig hű arájával, Pepita Oféliával hajókáztak együtt!
Csak attól tartok, hamarosan ránk fognak szólni, hogy menjünk át a Rejtő topicba.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.