Elnézést kérek, hogy egy egészen más témával tolakszok ide!
Segítséget szeretnék kérni!
Elkészültem legújabb, ezúttal nem sci-fi, hanem varázslós könyvem első fejezetével. De mivel ez a téma teljesen új nekem, szeretnék véleményeket kérni, hogy érdemes-e folytatnom, vagy jobb lenne szép csendben abbahagyni.
Az G-portalos oldalam linkje az aláírásomban van, de itt is el lehet érni A legújabb művem címen.
Előre is köszönöm mindenkinek, aki elolvassa és esetleg véleményezi a Saját könyv topicban, vagy ott, a G-portalos oldalamon!
Egyébként megemelem a kalapomat előtted a bátorságodért. Nem sokan merik ezt meglépni.
Bár hozzáteszem, magam is ilyen "csapodár" lélek vagyok. Ezer munkahelyem volt, mindenhol csak addig dolgoztam, míg jól éreztem magam, amíg nem éreztem azt, hogy számomra már semmi kihívást nem jelent az a munka, csak nyűg, robot. Akkor továbbálltam, és nem érdekelt, hogy fele annyit keresek majd az új helyen, és nem érdekeltek bizony szüleim intelmei sem.
Apám a sörgyárban melózott, odavitt, csoportvezető lettem, mindenki elégedett volt velem, mégis leléptem, mert besokalltam. Apám nem értette, sőt szegény személyes támadásnak vette, hiszen ő lehúzott valami negyven évet ott. Aztán persze egy évvel a nyugdíj előtt lapátra tette az új vezetés, és akkor megértette, hogy én ezt nem akartam megvárni. És a magam életét akarom élni. Anyám azt szerettem volna, ha továbbtanulok, a tanáraim a középsuliban szintén, de én melózni akartam, hogy végre elkezdhessek törleszteni a szüleimnek, akik tényleg erejükön felül segítettek. Az élethez bizony kell bátorság...
Én ilyen téren egyelőre még tapasztalatlan vagyok, hisz bárhol dolgoztam eddig, mindenütt jól éreztem magam. Ha azonban olyan közegbe kerülök a jövőben, amit nem bírok, biztos vagyok benne, hogy felrobbanok, mint egy vulkán. Így meg tudom érteni, ha valaki "besokall" (persze csak értelmes keretek között, az egyes ismerőseim "nem tudtam eleget bulizni" dumája nem tartozik ezek közé).
Az ember sok mindenben kipróbálja magát alkotás, hobbi és szakma terén egyaránt. Ha szerencséje van, rá is talál arra, amit legalább elfogadható szinten tud művelni.
Én is belevágtam a rajzolástól a modellezésen át sok mindenbe. Aztán beláttam, hogy rajzolni nem tudok igazán, a modellezéshez jobb a fantáziám, mint a kézügyességem. Maradt a régi-új írogatás. Abban most legalább van egy "ígéretem", amit nem akarok elkiabálni.
Az, hogy a fiamat nevelem, számomra annyira természetes, hogy nincs mivel "dicsekedni" benne. Ezért bosszantott fel, amikor egy okostojás szerint azt keresem a Sims-ben, ami az életemből kimaradt. Aki nem él meg hasonló helyzetet, annak fogalma sincs arról, hogy az ember nem a sorsra fogja, hogy így alakult, hanem saját maga eldönti hogy mit akar. Mi a feleségemmel a fiunk mellett döntöttünk. Nagyon szerettem volna eljutni a tengerhez, de tudom, hogy a fiammal nem vághatok neki az útnak, nélküle meg nem akarok.
Nem ördöngösség annak, aki tud rajzolni!
Sajnos én nem vagyok valami jó rajzos.
Amit én valaha is jól tudtam rajzolni, azt nem lehetne egy kávéra rárajzolni.
Ne sajnáld, Blarskerin. Van más, amiben jó vagy . Nem kell mindenkinek mindenhez értenie, mert csak szétaprózza magát. Az a lényeg, hogy amiben tehetsége van, azt bontakoztassa ki. És ez nemcsak a művészeti/szellemi vonalra értem, hanem az élet minden területére is, mert ha azt kérdenék, melyik a nagyobb truváj, egy sérült gyermek tisztességes felnevelése vagy a jó rajzkészség, szerintem eléggé egyértelmű lenne a válasz.
Amúgy pedig ez a vágy bizonyára a kreatív emberek sajátja, hogy mindenféle területen alkossanak valamit. Én is imádtam rajzolni, csak beláttam, hogy ahhoz nincs tehetségem, azóta csak csodálom az ehhez értő embereket, legyen az profi vagy tehetséges amatőr (mint FZ4, és itt ugye az amatőr nem pejoratív értelemben értendő). Nekem marad a betűvetés, most már ebből igyekszem a lehető legtöbbet kihozni, ami tőlem telik .
Nem tűrök meg más zsarnokot, csak azt a kis hangot a lelkemben. (Mahátma Gandhi)
Mivel régóta nagyon szeretem a vitorlás hajókat, természetesen hajókat rajzoltam.
Sajnos a rajzaimból nem maradt szinte semmi. Amik tűrhetően sikerültek, azokat elkuncsorogták az ismerősök, elhordta édesanyám.
Később meg átálltam a hajók méret szerinti, nézetbeli ábrázolására. Ez viszont nem nevezhető igazán művészi rajzolásnak.
blarskerin írta:
Mivel régóta nagyon szeretem a vitorlás hajókat, természetesen hajókat rajzoltam.
Sajnos a rajzaimból nem maradt szinte semmi. Amik tűrhetően sikerültek, azokat elkuncsorogták az ismerősök, elhordta édesanyám.
Később meg átálltam a hajók méret szerinti, nézetbeli ábrázolására. Ez viszont nem nevezhető igazán művészi rajzolásnak.
Kár értük, pedig megnéztem volna pára feltöltve. Én gyermekkoromban egész jól rajzoltam, de később nem képeztem magam, így ez a dolog elsorvadt. Bezzeg barátnőm... na Ő aztán tud.
Mivel régóta nagyon szeretem a vitorlás hajókat, természetesen hajókat rajzoltam.
Sajnos a rajzaimból nem maradt szinte semmi. Amik tűrhetően sikerültek, azokat elkuncsorogták az ismerősök, elhordta édesanyám.
Később meg átálltam a hajók méret szerinti, nézetbeli ábrázolására. Ez viszont nem nevezhető igazán művészi rajzolásnak.
Nem ördöngösség annak, aki tud rajzolni!
Sajnos én nem vagyok valami jó rajzos.
Amit én valaha is jól tudtam rajzolni, azt nem lehetne egy kávéra rárajzolni.
Nem ördöngösség annak, aki tud rajzolni!
Sajnos én nem vagyok valami jó rajzos.
Amit én valaha is jól tudtam rajzolni, azt nem lehetne egy kávéra rárajzolni.
Biztosan nagyon finom is, nem csak szép.
Kár, hogy én nem tudok effélét készíteni!
Csak linkelni tudom - képét.
Pedig nem ördöngösség. A tejhabot (vagy tejszínt, úgy egyszerűbb) meg kell locsolni egy kis csokiszósszal, és egy kanállal vagy pálcikával úgy nyúlni bele, hogy alakzatokat rajzoljon ki.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.