Amikor én gyerek voltam, még nyugaton is csak elvétve lehettek multik.
De anyám két műszakban dolgozott. Apám meg reggel felébresztett, mikor elment munkába, aztán magamtól indultam iskolába. És hamarabb értem haza, mint bármelyikük.

Talán ezért is neveltük egészen másként a fiainkat. Anyagilag egy csomó dolgot nem tudtunk megadni nekik. A nagyobbik fiam már nyolcadikos volt, amikor meglett az első számítógépünk. De rengeteget beszélgettünk, sokat játszottunk együtt, és közben olyan játékokat készítgettem nekik, amikért irigyelték őket az osztálytársaik.

Ja,csak amióta Multik vannak,ahol 3,esetleg 4 műszakba járnak a szülök,sok esetben hétvégén is,azokban a családokban a szülő elég ritkán futhat össze a gyerekkel.

Hogy az id Software legendás alapítóját, John Romerot idézzem: "Ez ugyanaz a régi hülyeség, ugyanazoktól a régi hülyéktől."

Olvastam már egy-két esetet korábban is.
Csak az bosszant fel mindig az ilyen hírekben, hogy amikor gyerek voltam, akkor még a TV volt az ügyeletes mumus. Azzal riogattak, hogy amelyik gyerek sokat nézi a TV-t, az úgy is fog viselkedni, ahogyan a TV-ben látta.
Még korábban gondolom, a regények töltötték be ugyanezt a szerepet.

Szóval az bosszant, hogy mindig kell egy ilyen mumus, amire rá lehet fogni minden rosszat. Ahelyett, hogy kimondanák végre, hogy bizony a gyerek nevelésének felelőssége a szülőé. Hogy nem elég etetni és ruházni a gyereket, de nevelgetni is kell.

Sajnos nagyon sok ilyen elborult marha él világszerte, és a legszomorúbb az, hogy sose tudhatod, pontosan mennyi. Viszont összehasonlítási alapnak ott van a sok őskocka MMORPG-őrült, akik adott kedvencükért a szabadidejük teljes mivoltát hajlandók feláldozni. Nekem már ez is elképzelhetetlen, hisz ez "csak játék", nem hogy olyan komolyan vegyem, hogy akár meg is öljem magam érte. Pedig voltam én is gyerek, nem is olyan rég.



Természetesen feltűnik, de egy autóbalesetnek csak ritkán van olyan bulvár értéke, mint egy ilyen hírnek. Ezzel jól lehet riogatni a tévén bambuló, vagy épp a Stor... sz@rmagazint olvasgató apukát - anyukát, hogy kisgyerekük potenciális szörnyeteg, akik majd jól továbbadják ezt az ismerőseiknek, amivel is növelik az olvasottságot. Amúgy a PC-s játékok halálokozó rémtettei nem újdonsült dolgok, csak lehet, hogy régebben nem olvastál még annyit a témában.

Régebben még az animaxon láttam pár részét a Slayers-nek, de nem nagyon jött be, és ebből még játékot is csináltak ?
Anime alapú játékot meg még nem igazán láttam, max fordítva. Mármint sok animének visual novel az alapja, abból indulnak ki a készítők pl : School Days, Fate/Stay night, Da Capo, és még sorolhatnám.

Én inkább azon gondolkozok el, hogy azok a vészmadarak, akik nem restek valamilyen ürüggyel besározni az éppen aktuális sztárjátékot, miért nem foglalkoznak a televízióval, aminél CSAK a "nap-filmje" és a híradó(!) sokszor kb. tízszer annyi erőszakos/véres/brutális (kívánt kifejezés aláhúzandó) tartalmat sugároz, mint a játékok teszik? Ezek megtapasztalásához pedig még számítógép sem kell, elég egy zajláda, ami azért jobban elterjedt a háztartások többségében, mint egy PC vagy egy konzol.

Bocs, hogy kicsit belerondítok a témába!
De nagyon nem értek valamit. Egyre többször emlegetik a PC-játékok káros voltát, általában valami halálesettel kapcsolatban.
Két kérdésem lenne az ilyen okosokhoz.
A játékosok hány százaléka hal bele, hogy nem tudja, hol a határ a játék és a valóság között?
És ha már veszélyes dolog. Az senkinek sem tűnik fel, hogy az utakon mennyi agresszivitás szabadul el naponta? Hogy mennyivel többen veszítik életüket autóbalesetben, mint a PC-játékok miatt?
Vagy esetleg az autókat is be kellene tiltani?

Erről nekem két dolog jut az eszembe: az egyik mikor letartóztattak egy cosplayről hazaigyekvő srácot, mert lusta volt átvedleni az Umbrella Corporation zsoldosjelmezéből; a másik (hazai és kevésbé vicces) pedig az ominózus, ablakon kiugró Dragon Ball-imádó srác. Emlékszem, mennyire fel voltak indulva az osztálytársak, mikor betiltották a sorit...

Természetesen nem, a cosplay alapesetben jó móka, semmi más (bár abban is vannak azért szélsőséges esetek). De vannak Japánban (is) egész klubok (bár ugye nyugaton, főleg az USA-ban is vannak/voltak RPG-klubok, főleg D&D, amelyek némelyikében volt hasonló dolog), amelyek egy adott manga/anime köré épülnek, és mindenki egy adott karaktert testesít meg. Némelyek aztán még a hétköznapokban is elkezdik felvett énjük életét élni, mert annak a figurának ugye minden sikerül, ő hős, akire az adott univerzumban felnéznek az emberek, van küldetéstudata, célja az életének, és a többi... Az ilyenek aztán képesek eldobbantani egy ház tetejéről, hogy elrepüljenek megmenteni szívük szerelmét (vagy kiugrani az ablakon, hogy démonvadásszá váljanak).

Ööö... jobb később, mint soha?



A cosplayre gondolsz? Azt nekem is csinálta egy-egy ismerősöm, egy barátom meg jövőre akar nevezni egy ilyen jelmezversenyre. Nem tűnik szerencsétlen figurának.



Sajnos a szülők az esetek 90%-ban semmit sem tudnak kezdeni a kölkeikkel. Nem hogy még odafigyeljenek a lelki fejlődésükre...

Üdv,jó reggelt mindenkinek!
Egy kis infóra lenne szükségem.
Mivel a Risen-t nem lehet majd kapni itthon a game.co.uk-ról fogom megrendelni.
A kérdésem: Magyarország belterületén milyen csomagküldő szolgálattal juttassák el hozzám a csomagot?

A sztori alapján szerintem igen, Főleg Japánban népszerű. PS1-re készült belőle játék (Slayers, Slayers Wonderful), még valamikor tíz éve. Mondjuk arrafelé nem ritka, hogy ilyen szerencsétlen figurák azonosulnak egy manga vagy anime hősével, beöltöznek, eljátszák a sztorit. Ez is egyfajta menekülés a valós problémák meg a hülye világ elől. De hát ez pszichológiai eset, egy szülőnek fel kell ismernie, és időben közbe kell lépnie. Olyan nincs, hogy egy gyerek leül egy játék elé életében először, és aztán öt perc múlva kiugrik az ablakon, mert ő Batman (vagy ez esetben Verselő Lina)...

Jó reggelt mindenkinek!

Sajnos egyre több efféle hírben érzem azt, hogy van egy csomó fiatal, akiket gyerekkorukban egyszerűen magukra hagytak a szüleik a PC-játékaikkal és ezért erősen deformált személyiséggé nőttek fel.
De ez akármerről nézem, nem a játékok hibája, hanem a szülőké.
Persze én könnyen beszélek, mert már elég nagyok voltak a fiaim, mire számítógépünk lett és komolyabb játékok közelébe kerültek. És addigra azért különbséget tudtak tenni a monitor két oldala között.

Így igaz. Ez azonban nagyon szomorú, mert jobban belegondolva ezek gyerekek, és ha már azok is ilyen dilisek, vajh hányan vannak ezek a felnőttek közül?

Egyébként milyen játék az a Slayers? Az animéből készült 2D-s cuccra gondolnak, vagy.... vagy mi ez? A Google-ben nem találtam semmit.

Hát nem tudom mit gondoltak... olyan szép amikor valaki kilapul a betonon és szép pép lesz a fél teste? Mit reméltek? Jó tudom Slayerré válnak de... áh... hagyjuk. Ejjej...

És ennek a felismeréséhez külön pszichológusi diploma kellett?
Elég régóta mondogatjuk itt "egy páran", hogy egészséges ember pontosan tudja, hogy mi van a monitoron belül és mi van kívül.
Ha egy tizenhat éves fiatalemberke még elhiszi, hogy ha öngyilkos lesz, akkor bekerül a kedvenc játékába, akkor ott a játék nélkül is komoly problémák vannak az emeleten!

Legalább végre beismerték, hogy a normális emberekből nem csinál tömeggyilkost vagy öngyilkosjelöltet egy nyamvadt játék. Gratulálok, már rohadtul ideje volt.

a 100 meter lemérése: 100 millió ft
specialis kréta és munkaerö 1,5 milliárd ft...

Jaj, Xanax88!
A kréta sokkal olcsóbb, mint a nyomtatás.
A munkaerőről meg ne is beszéljünk!
Sokkal olcsóbb és egyszerűbb naponta leírni a járdára, mint egy nyomtatott szöveget kirakni a megálló táblájára!

A múltját feledö nemzetnek nincs jövöje. Ha már így belejöttél az ilyen témába Citro. hibákért sry PS3-rol irok