Én pénteken (az RTL-en) néztem meg az Ellenséges terület c. filmet. Nekem tettszett

Tegnap láttam az Éjszaka a Múzeumban második részét, és mit ne mondjak tetszett. Könnyed és vidám perceket szerzett nekem, jól elsülő poénokkal. Viszont a hiányosságairól sem szabad megfeledkezni, mint a gyenge sztori, ami csak azért van, hogy legyen ok a szerelmi szálra és a világ megmentésére és a happy endre.

De azt senki sem mondhatja, hogy úgy jött ki a moziból, hogy megbánta.

tegnap néztem meg az új Star Trek-et... mit ne mondjak, nekem tetszett

9/10-et adtam neki

Én most a Malac a pácban filmet nézem.

Könnyed kis vasárnap délutáni filmnézésnek indult, pizzával a The Others ,Nicole Kidmannel .
Bevallom őszintén,hogy körül-belül a film közepéig ,nem tudtam hogy miről van szó, de a végén a "finálé" mindent megmagyarázott.
Aki tudja nézze meg, sztem megéri.
8,5-10

Álmosvölgy legendája: Tim Burton minden egyes filmje egy mestermunka, és ez sem kivétel. 2000-es film ,anno még Oscart is nyert.
10/10

Én nekem most ami nagyon nagy élmény volt az az angyalok és démonok c. film valami elképesztően jóra sikeredett személy szerint most a jelenlegi favor filmem illetve az x men kezdetek is tetszett látványos pörgős hozza a szériától elvárható szintet

Hát pont nem láttam

Színészek: Liam Neeson-nal nincs bajom, de érdekes, hogy nem kapott valami qurva nagy szerepet Orlando Bloom meg igazából ilyen majd mindegyik filmjében, nem mondom, hogy jó színész, de rossz se (a Gyűrűk Urában és KTK-ban is jól alakított szerintem).

Számomra ez a film pozitív csalódás volt szintén. Eleinte én nagyon leírtam, mert Orly, meg a már megint Qui-Gon Jinn szerepkörben tetszelgő Liam Neeson egészen röhejes volt. Mondjuk Orlando Bloom egész végig "nemjátszik", tehát színészi képességeket nem nagyon mutat, de maga a kor, a látvány, a mondanivaló, meg a végső, igazán vérgőzös csata nézhető történelmi akciófilmmé teszik .

Amúgy azt figyelted, hogy mikor Orly lelkesítő beszédet mond Jeruzsálem népének, és "lovagokat csinál", akkor a 13. harcos zenéje megy? (Nem tudom, azt láttad-e. ) Én felröhögtem egy pillanatra, de végülis illett oda.

Nálam is olyan 7-7,5/10.

Mennyei Királyság

Ez egy 2005-ös film, Orlando Bloom, Liam Neeson és Eva Green főszereplésével, amit Ridley Scott rendezett. A film a keresztes lovagok idejében, tehát a 12. században játszódik (megis van ám benne az Assassin's Creed feeling ) és a Jeruzsálemért vívott harcot és konfliktust mutatja be. Egész jó kis film, nagy, véres csatákkal, felemás színészi alakításokkal, stb.

10/7

Spancserek(I love you, man)

Egyszer nézhető film, sokkal több potenciál rejlett benne, mint ami végül lett. Én többet vártam tőle, főleg poénok terén.
6/10

The Broken

Szerintem jó film lett, izgalmas és érdekes is. A színészek jók, egy kis meztelenség is van benne (Lena Headey és Michelle Duncan), ajánlom a rejtélyes thrillerek kedvelőinek.
8/10

Most láttam az otis a pokoli tévedés cimű filmet. Nagyon beteg egy perverz 40 éves sorazat gyilkosról szól aki nem teljesen száz pontosabban játszik csak mint egy gyerek.

Crank: High Voltage

Az egyik legőrültebb film, amit életemben láttam (pedig volt egy pár). A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Cheliost összlapátolják az útról és kikapják a szívét (mert kell valakinek...mert ez egy erős szív, ha már kibírta a mérget ugye), a helyére pedig egy műszívet pakolnak. Persze morcos barátunk ezt nem nézi jó szemmel (nem szívleli?) és megindul az ámokfutás kedvenc belső szerve után. A bökkenő csak az, hogy a műszervet állandóan fel kell tölteni árammal. Jason Stathamet nem komálom, de ezt a szerepet neki találták ki.
Klipszerű agymenés elejétől a végéig. Ha bejött az első rész, akkor ezt is szeretni fogod.

10/9.5

The Wrestler (A pankrátor)

Annak idején emlékszem, még nem volt kábeltévé, csak parabola antenna révén lehetett fogni külföldi csatornákat, az angol Eurósporton rengeteget néztem, amint félőrültnek látszó férfiak véresre verik egymást. Fellökik a bírót is, kivágják ellenfelüket a nézőtérre, s úgy leteperik olykor egymást, melyek láttán csodálkoztam, hogy még élnek. De mindez 8 évesen annyira megtetszett nekem, hogy tiszta fanatikusa lettem e "sportnak" (akkor még azt hittem, az), s akciófigurákat is elkezdtem gyűjteni ezek révén. S majd 15 év után világosított fel Roland Barthes pankrációról írt elemzése, hogy ez tulajdonképpen csak színjáték - illúzióim így leromboltattak. Azonban most a Mickey Rourke nevével fémjelezett The Wrestler valahogy ismét visszahozott abból az időszakból némi emléket, amellett, hogy megmutatta: attól, hogy valami csak illúzió, még lehet szívvel-lélekkel csinálni. Persze e film túlmutat a pankráció-nosztalgián, ez Mickey Rourke pályájának analógiája is.
A sztori már ismert lehet, hiszen a Rocky Balboaban már láthattuk ezt a "felemelkedés-bukás-visszatérés" mechanizmust, csak éppen itt a Bokszolót Pankrátorra, az Rocky-t meg Ramre kell helyettesíteni. Pont emiatt kicsit kiszámítható volt maga a történet, így semmiképp nem azon izgul az ember, hogy milyen fordulatokat tartogat majd.
De itt nem is ez a lényeg, mert egy frenetikus filmmel van dolgunk! Olyan az egész, mintha egy amatőr filmes rögzítette, dokumentálta volna az egészet. Alapvetően kézi kamerát használnak, mely sokszor objektíven, szenvtelenül távol marad, illetve zenei aláfestést is csak akkor hallhatunk, ha éppen a cselekmény szerint is valami (többnyire) rockszám megy éppen a rádióban, vagy bömböl az aréna erősítőiből. Tehát semmilyen hatásvadász beállítással, vagy megvilágítással, esetleg aláfestő zenével nem élnek, mely eltolhatná a néző érzelemvilágát valamilyen irányba. Ettől lesz a film mégis olyan érzelmekkel teli: itt nekünk, nézőknek kell aktívan kielemeznünk a történéseket, és mindenféle rásegítő mechanizmus nélkül átérezni a visszavonulni kényszerült pankrátor vívódását, a megöregedés problémáit, s a mindennapi robotélet unalmából fakadó visszatérési vágyat. Ez a film egyértelműen az epizódokra épít, nem a fordulatokra: azokat már úgyis ismeri mindenki, s szinte az elejétől kezdve sejthető, hogy ennek a férfinak vissza kell vonulnia, viszont, mikor már megtette ezt, akkor szintén kikövetkeztethető, hogy vissza is fog térni. Itt a "mi?" helyett a "hogyan?"-on van a hangsúly, mely annál több izgalmat rejt. A lealacsonyító, tömegbe olvasztó munka monotonitása, az arctalan ember "semmisége" a világban - ez egyértelműen nem egy ilyen figurának való, s e szenvedések, szinte "passiószerű" harc az, ami nagyon érdekessé, és lehengerlővé teszi A pankrátort. Jellegzetes kép, mikor Ram egy boltba megy eladónak, s a főnöke egy idétlen sapkát húzat a fejére, hogy hosszú haja miatt nehogy elborzadjanak a vevők. Egy rocker, egy pankrátor, tehát egy lázadó személy számára lehet-e ennél szimbolikusabb megszégyenítés, büntetés? Az ilyen momentumok emelik nagyon magas szintre az amúgy egyszerű történettel rendelkező filmet.
Kicsit erőltetettnek éreztem a kötelező szerelmi szál behozatalát, ezt már a Rocky Balboánál is terhesnek éreztem. Viszont sikerült mégis a sztriptíztáncosnő karakterét is jól megalkotni, és mélységet vinni bele, nem csupán egy "katalizátora" volt a főhősnek, valóban volt szerepe, s párhuzamba is lehetett állítani az öregedő pankrátort a negyvenes táncosnővel. Ami pedig a lezárást illeti: talán még a Rockynál is méltóbb, sőt, ütős befejezés lett. Semmi érzelgősség, semmi "jajj, megcsináltad!" ordítozás. A film vége szinte egy szimbolikus "elköteleződés". Az Arénába való újbóli belépés olyan, mintha a halhatatlanok csarnokába indult volna, mintha azt mondta volna utolsó mondataiban: "innen ki nem megyek többet, ez az én világom, sírom, ide temessetek". A nagy ugrás pedig az egyik legjobb befejező képsor, amit valaha filmben láttam.
Persze A pankrátort egész végig Mickey Rourke uraltam, s mint már említettem, szinte analógiája ez az ő történetének. Ugyan Rourke bokszolt, tehát nem pankrátor volt, de úgy gondolom, leginkább filmes pályája állítható párhuzamba mostani frenetikus szerepével. Hiszen ő a '80-as években indult, ahogy Ram is, s mostanában kezd visszatérni, ahogy az általa alakított hős is. Így mondhatnánk, nem volt nehéz eljátszani a szerepet, hiszen maximálisan átérezhette az egykor sztárstátuszban levő bajnok bukását, majd újbóli felemelkedését. Mindenesetre számomra a Sin City Marvja után ez legemlékezetesebb szerepe, na meg persze a Harley Davidson és Marlboro Man. Lehet őt utálni, lehet őt szeretni, de kétségtelen, hogy e filmjével valóban visszatért, nagy alakítást nyújtott.
Tehát nagyon megfogott A pankrátor. Egyfelől bennem ébresztett nosztalgikus élményeket, hiszen nagyon szerettem azt az "álsportot". Másfelől pedig megértette velem, és remélhetőleg másokkal is, hogy hiába titulálunk valamit illúziónak, színjátéknak, aki ezt a "bűvészmutatványt" műveli, annak ez az élete, szívét-lelkét beleadja. Így a pankráció Ram számára igen is sport, nem csupán színház, ahogy Mickey Rourke számára is egy varázslat, egy csoda a film, s nem csupán pénzszerzési lehetőség. Legalábbis reméljük.

10/10

A Film+ csatornán volt szerencsém látni a Véres telihold ) Port.hu-s link ) című, fenomenális farkasos rémfilmet.
Kiváló alakítást nyújtott mind a főszereplő, mind a korán elhalálozó összes mellékszereplő.
Akinek ideje van,és teheti, nézze meg.
É erre a filmre nem szégyellem megadni a 10/10-et.
Megindító mondanivalója lekenyerezi az elmét.
TÖKÉLETES.

És ha tehetem, belevinnék egy kis ajánlót is:
Mégpedig szombat este 21:00-kor a Csontevő című filmre, ez is igazi remekmű, én talán a Remény Rabjai, vagy A Keresztapa szintjén merném csak említeni, mindenkinek jó tévénézés kívánok.

Én is ezt mondom! Most vasárnap néztem meg a moziba és komolyan, nagyon bejött. A játék is ráadásul.

Rés a pajzson

Kevesebb a Woo stílusjegy, több az amerikániai vágány stílus, vonat suhan át a vagányon, van, ami robban, van, ami nem (mondjuk ez nagyon ritka), a nukleáris robbanótöltetek is hányigert kapnak az anyósülésen, a Slater fiú kergeti spanját keresztül-kasul a sivatagban, van, aki nem ússza meg egy darabban, szívbajos ember sipákol, gége roppan, Travolta badass, a forgatókönyv gerince meg a padlón koppan...Gyermekkorom kedvence vagy ötvenszer láttam már, de a hangulatát egyszerűen nem bírom megunni, nem ül le az egész egészen végéig, pedig valljuk be nem gyengén marhaság, de ki nem sz@rja le, ha nagyon 90-es évek. XD Zimmer bá' zenéje meg istentelenül megalapozza az egészet.

10/10



Pedig féltem 2 év kihagyás után elővenni, hogy lehet hogy mára már úgy gondolom, hogy béna. Valahol az is, de a "kisgyerek" még mindig a képernyőre tapad.

X-men Origins: Wolverine

Hmmm... Nem sokat vártam az X-men 3 után ettől a filmtől, mert már az is egy kvázi érthetetlen maszlag volt, de nagyon kellemesen csalódtam. Az új X-men minden téren üt, legyen szó a a látványról, a színészi játékról, vagy akár a forgatókönyvről. Hosszabb kritika nemsokára, addig legyen elég annyi, hogy ez bizony egy jó film volt!

In Bruges 8/10

Dantes:
Szerintem a "vígjáték-sorozat" elemek tökéletesen illeszkednek a filmbe.
Régi nagy kedvencem a film, még eredeti VHS-en is megvan.



Számomra nagyon jól bemutatta a média mocskosságát, szóval nálam egyértelműen. 10/10

Underworld: Rise of the Lycans

Az első rész szintje még mindig elérhtetetlennek tűnik, de van fény az alagút végén. Egész korrekt film lett, főleg a sztem bűnrossz 2. részhez képest. Az eleje annyira nem tetszett, de a 2. fele egész jó lett. Az viszont erős negatívum, hogy


Legyen 5/10

Ja és a többi film:
1. rész: 7/10
2. rész 3/10

Fast and Furious sorozat

Nos, megnéztem már mind a négyet és nekem a második tetszett a legjobban. Az elsőt és a negyediket megpróbálták komolyabbra venni, nem igazán sikerült, főleg Paul Walkerrel, aki nagyon gyenge színész, még Vin Diesel is jobbat alakított nála. A Tokyo Drift meg egyszerűen unalmas volt, Paul Walker helyett egy másik gyenge színésszel. Meg a drift sem hoz lázba igazán, de ezt leszámítva sem volt jó film. A zene és a csajok viszont mind a négyben nagyon jók voltak, bár ez nem mentség. Ha lesz ötödik rész, remélem, a másodikhoz hasonló hangulatot próbálnak meg vele hozni, mert az működik. Osztályzatok a filmek sorrendjében: 8, 10, 6, 8/10.

xXx 1-2

Itt szintén a második rész az, amelyik a kedvencem, igaz az első is jó volt. De Ice Cube jobb színész, a zenék is jobban bejöttek és hát ugye Nona Gaye is a folytatásban szerepelt. Ok, Asia Argento is gyönyörű, de Nona még nála is szívdöglesztőbben nézett ki. Vin Diesel filmjére 8.5/10-et adok, a jégkockásra meg 10/10-et.


Ezzel egyáltalán nem értek egyet, de azt hiszem, eleget fikáztam már az új filmet, maradjunk ennyiben.