Azt hiszem, sokan elmondhatjuk magunkról, hogy néha szeretünk összeülni a barátokkal egy kis beszélgetésre, kikapcsolódásra, némi hülyéskedésre. Ilyenkor előfordulhat, hogy előkerül egy magyar kártya, vagy valamilyen egyéb, könnyed szórakozást nyújtó társasjáték. Esetleg rendelkezünk valamilyen videójátékkal, amiben egymásnak eshetünk, aztán egymást túlkiabálva, a másik ügyetlenségén jót röhögve ütjük el az időt. A Move or Die pedig ide kívánkozik befurakodni.
Egy szabály mind felett
A Move or Die egy oldalnézetes ügyességi játék, melyben legfeljebb négyen versenyezhetünk különböző játékmódokban, melyeknek egyetlen közös szabálya van. Ahogy az a játék címéből sejthető, ez nem más, mint mozogj, vagy meghalsz. Ha a karakterünk nem a padlón mozog – az ugrás, és egy helyben futás nem ér –, akkor csökken az életereje, és kiesünk az adott fordulóból, amint elfogy. A játék ezzel őrült vágtára, vagy éppen vakmerő manőverekre kényszerít mindenkit a győzelem érdekében. Játszhatunk neten, egy közös gépről, vagy LAN-on. Online és LAN esetén a hostnak lehetősége van rá, hogy a mellette ülő barátja kezébe kontrollert vagy billentyűzetet adjon, és szó szerint vállt vállnak vetve hívjanak ki maguk ellen bárkit a kábel túloldaláról. Az irányítás egyszerű, és bár billentyűzeten is játszható, ajánlott a kontroller használata. Ugyanis a kontrollerrel ellentétben a billentyűzetes irányítást nem tudjuk átszabni, és az amúgy is kényelmetlen elrendezés idegtépővé válhat, amikor több ember akarna ugyanarról a billentyűzetről játszani.
Amikor elindítunk egy játékot, a hostnak elsőként el kell döntenie milyen hosszú játékot akar, és szeretne-e úgynevezett mutatorokat használni. Előbbi meghatározza, hogy mennyi pontot kell elérni a végső győzelemig, utóbbiak pedig szabálymódosítások, amikből néhány fordulónként választhat egyet valamelyik játékos. Ezek között vannak, amik csak apróbb módosítások, mint a dupla ugrás, a kinézetek véletlenszerű cseréje, vagy minden karakter ki van pixelezve. Aztán vannak a durvábbak, mint amikor minden játékos egy halálos sávot húz maga után, az ugrásra megfordul a gravitáció a karakter számára, vagy éppen felcserélődik az alapszabály, és akkor csökken az életerőnk, ha mozgunk. Ha az ember esetleg extra kihívást keres magának, ezekkel garantáltan megnehezítheti, vagy éppen megkönnyítheti a különböző játékmódokat.
Ezután mindenki választ magának karaktert, extra effektet, színt. Ha többen is ugyanazzal a színnel vannak, akkor azok a játékosok egy csapatban gyűjtik a pontjaikat, és nincs lekorlátozva 2v2-re a dolog. Aki nagyon menőnek érzi magát, simán kiállhat egyedül egy háromfős csapat ellen. Egyébként pedig simán kiiktathatjuk a saját csapattársunkat. Abban az esetben, ha nincs meg a négy ember, hívhatunk ki magunk ellen botokat, amik egyes játékmódokban brutálisan erősek, másokban nagyon buták, de egyébként egy viszonylag átlagos játékos szintjét hozzák – és a hangulat kedvéért még rinyálnak is a chatben, ha megengeded nekik.
Induláskor az elérhető módokból egy véletlenszerű listán mindenki választhat néhányat kedve szerint, a játék pedig ezekből fog sorsolni minden fordulóban. Hogy mikre lehet számítani? Van itt minden, kérem szépen! Versenyfutás, egyre fogyatkozó padlózat, menekülés a robbanó hordók, gyilkos dobozok és Tetris darabok elől. Átvehetjük az irányítást mások karaktere felett, hogy aztán gyorsabban öljük meg az övét, mint ő a miénket. Gyűjthetünk – és lophatunk – kincseket, cukorkára vadászhatunk, színezhetjük a padlót és a falakat, vagy éppen a felrobbant karakterek maradványait kell letakarítanunk a falról. Menekülhetünk gyilkos, szöges labdák, és csak a közelünkben mozgó golyók elől – igen, a játékmódot Super Hotnak hívják. Kergethetjük egymást láncfűrésszel, a bossnak kijelölt játékost, vagy egy nagy ágyúval a többieket. Az biztos, hogy senki sem húzza sokáig, és mindenki megtalálja a maga kedvenc módját.
Minden forduló után, az elért helyezésekért pontokat kapunk, ez alapján dől el, hogy ki kapja a koronát a végén. Azért, hogy egy kicsit izgalmasabb és kiegyensúlyozottabb legyen a végjáték, akinek már csak öt pont hiányzik a győzelemhez, a meccset csak úgy nyerheti meg, ha ettől kezdve ő jön ki elsőként egy fordulóból. Amikor ez megtörténik, a játék győztest hirdet, konfetti eső hull rá, és ha online játszottunk, akkor mindenki begyűjtheti a jól megérdemelt érmét és XP-t. Amivel el is értünk a fekete leveshez.
Not-a-Lootbox
Amint elég XP-t gyűjtöttünk, szintet lépünk, és kaphatunk egy karaktert, játékmódot, mutatort, vagy effektet, mivel ezek nagy része bizony nem érhető el a kezdetektől. Ha esetleg olyat kapunk, ami már megvan, átválthatjuk érmére, vagy eladhatjuk egy másik játékosnak valós pénzért. Így ha konkrétan szeretnénk valamit megszerezni, akkor az összekuporgatott érménkből megvehetjük magunknak a játék boltjában, vagy egy másik játékostól. A legritkábbaknak mindkét esetben borsos ára van, úgyhogy fel kell kötnie a gatyáját annak, akinek ilyesmire fáj a foga. Öröm az ürömben, hogy a mai trendekkel ellentétben a készítők nem akarnak lehúzni minket, nincs mikrotranzakció. Ha valaki tényleg a bankkártyához akarna nyúlni, az a pénz nem a készítők zsebébe vándorol, hanem egy olyan játékoséba, aki volt olyan mázlista – vagy éppen peches, nézőpont kérdése –, hogy kettő is meglegyen az adott karakterből vagy játékmódból. Minden másra ott az online játékban eltöltött idő, a reménykedés, hogy valami jót kapunk, és a játék boltja, ha nem jött be.
Ez persze kevés vigaszt jelent annak, aki inkább a kanapén ülve, a barátai társaságában szeretne ökörködni egyet. Szerencsére tisztában voltak ezzel a készítők is, és offline játék során az összes mód – ami végül is Move or Die fő vonzereje – elérhető. Ráadásul modok segítségével újabb karaktereket, játékmódokat adhatunk hozzá, amik csak ilyenkor elérhetőek. A játék Steam workshopjában számtalan más mod is elérhető, mint például fegyverskinek, narrátorok, így biztosan talál mindenki magának valót.
A kék játékosból jó takarító válna
A látvány egyszerű, színes, rajzfilmszerű, illik a játék hangulatához. A karakterek többsége elég sok animációt kapott, vigyorognak, ha nyernek, sírnak, ha vesztenek, pánikolnak, ha kevés az életerő, a játék közben osztható smileyk pedig az arcukon is megjelennek – már amelyiknek van. A zene felpörget, a hangok jól eltaláltak. Ami különösen kiemelendő, az a választható narrátorok minősége, akik a szokásos konferálás mellett néha vicces beszólásokkal szórakoztatnak minket. Olyanok közül válogathatunk, mint például egy mély hangú fickó, aki mintha az Honest Trailerből lépett volna elő, egy démon, egy japán narrátor, vagy éppen a Lily Pichu nevű YouTuber.
A Move or Die egy remekül összerakott, bármikor elővehető partijáték, akár neten, akár helyben akarjuk összemérni ügyességünket másokkal. És a bármikort komolyan kell venni. A készítők néhány havonta ingyenes frissítésekkel bővítik a repertoárt, így visszatérőként is mindig akad valami újdonság, amiért érdemes belevetni magunkat.
Írói vélemény
Őrülten szórakoztató partijáték, ami garantálja a sok nevetést és az izgalmas pillanatokat. Online se rossz, de barátokkal egy kanapén az igazi.
Pro
+ Változatos játékmódok
+ Eszelős látvány és hangulat
+ Könnyű elkezdeni, nehéz abbahagyni
Kontra
- A teljes értékű netes mókához sokat kell ott játszani
- A billentyűzetes irányítás kényelmetlen, kontroller ajánlott
- Időnként zavaróan hosszú a töltési idő
