Irány az édenkert

Első küldetésünk lényegében a tutorial, itt sajátítjuk el a legalapvetőbb irányítást, betekintést nyerünk a háttértörténetbe. Hőseink stalkerek, akik használható felszerelést keresnek a barátságtalan vadonban. Éppen hazafelé tartanak az Ark-nak nevezett otthonukba, ami a Zóna egyetlen lakható települése, ennyi maradt az emberiségből. Ahogy az egy ilyen szituációban lenni szokott, a helyzet nem túl rózsás, a gépek kezdik felmondani a szolgálatot, nem lehet tudni mikor áll le végleg a víztisztító berendezés, vagy a generátor. Ha mindez nem lenne elég a környéket ghoul-ok uralják, ők a sugárzástól teljesen eltorzult fosztogatók.

Az Ark-ra visszaérve közlik velünk, hogy ki se csomagoljunk, azonnal indulnunk kell északra. A város legjobb stalkere, Hammond fejébe vette, hogy megkeresi az Eden-nek nevezett helyet, ahol a legendák szerint nincs sugárzás és a ghoulok is messzire elkerülik. Rajta kívül ennek létezésében alig hisznek néhányan, ő mégis útra kelt csapatával, és napok óta nem érkezett felőle semmi hír.

Elindulunk hát egy hosszú utazásra az ismeretlen vidékre, hamarosan olyan messzire kerülünk a biztonságos otthontól, mint még előttünk soha senki. Idővel felbukkan a Nova Sect néven ismert fanatikus szekta, akik erős mentális képességekkel rendelkező mutánsokból verődtek össze. Ők szintén Hammondot és az Edent keresik, de egészen más céljuk van vele, mint nekünk. Többet nem is árulok el a történetből, meghagyom a felfedezés örömét azoknak, akik szeretnének elmerülni a programban.

Egy lepusztult világ

Már az intró alatt szembesülünk vele, hogy jelenlegi civilizációnk véget ért. Az emberiség végül sikeresen elpusztította saját magát, felbomlottak az államok, a természet visszahódította, amit elvettünk tőle. A játék során szép számmal találunk nyomokat a “ősi időkből”: mohával benőtt autóroncsokkal, elrozsdásodott játszóterekkel, félig összedőlt épületekkel találkoznak hőseink szinte minden sarkon. Kiválóan megfogták a világvége utáni hangulatot a fejlesztők.

Kalandjaink során megfordulunk romos iskolaépületben, erdei kunyhók környékén, roncstelepen, alagutakban, romvárosban, de még egy templomban is. Ahogy haladunk észak felé az erdőségeket felváltják a lombhullató erdők, majd a hómezők, fogunk látni mocsarakat és füves pusztákat is, a környezet változatosságára nem lehet panaszunk.

Nagyon jól kezeli a játék a fényeket és az árnyékokat. Apró zseblámpánk nagy hasznunkra lesz a felfedezés közben, így többször is rácsodálkozhatunk mennyire valósághűek a tárgyak vetette árnyékok.

A különleges légkörhöz nagyban hozzájárul a háttérzene. Ne várjunk egy Assassin’s Creed, vagy Horizon Zero Dawn szintjén lévő soundtracket, teljesen más stílust képzeltek el a fejlesztők. Nem tudok felidézni egyetlen emlékezetes főtémát sem, a zene az atmoszféra építéséhez szolgál, azt viszont tökéletesen teszi. Folyamatosan valami sejtelmes, titokzatos dallam szól a háttérben, nagyon jól illik a küldetésünk titokzatosságához és a világvége hangulathoz. Az összhatás a 80-as évek ikonikus sci-fi filmjeinek hangzására hajaz, engem kicsit a Szárnyas Fejvadászra emlékeztetett.

Hőseink szinkronhangja is kifejezetten jól sikerült. Gyakran fogjuk hallgatni diskurzusukat egy-egy új terület bejárása közben, rendszeresen reflektálnak a környezetre és megvitatják egymással a látottakat.

A karakterek és képességeik

Csapatunkhoz összesen 5 karakter csatlakozik a játék során, közülük kell egy háromfős osztagot alkotnunk. Mindegyikük saját skilltree-vel rendelkezik, amit a karakterlap mutations fülén tudunk megnézni. Bőven vannak átfedések közöttük, itt egy kissé fukarkodtak a készítők a lehetőségekkel. Ennek van némi előnye is, ugyanazt a feladatkört el tudja látni több karakter is, így nem kell akkora kompromisszumokat kötnünk a csapat összeállításakor.

A játék kezdetén két olyan karaktert irányítunk, akikkel már találkoztunk az E3-as trailerben is: Bormin a vaddisznó, Dux pedig a kacsa. Bormin lesz csapatunk tankja, nagyon hatásos tud lenni közelről a sörétes puskákkal, valamint a lövéseket is kifejezetten jól bírja. Dux már nem ennyire keménykötésű, ő a mesterlövész funkcióját fogja ellátni. Mutációinak köszönhetően képes lesz repülni is és számszeríjával csendes gyilkos lehet.

Alig indulunk el Hammond keresésére találkozunk csapatának egyik, sebesülés miatt lemaradt tagjával, Selmával. Ő is ismerős lehet már a bemutató anyagokból. Kicsi szarvakat láthatunk a fején, kővé tudja változtatni a bőrét és olyan hasznos mentális képességekkel rendelkezik, mint a növényzet irányítása. Hangtompítóval felszerelt pisztolyával igen hasznos karakter, ha a lopakodást választjuk.

Negyedik karakterünket, Magnust a Nova Sect tartja fogva, a House of Bones című küldetés végén tudjuk kiszabadítani. Külseje teljesen emberi, mutációi többnyire pszionikus képességeket eredményeztek. A rohampuskákkal lesz hasznos, így inkább közepes távolságban tartsuk az ellenféltől. A Puppeteer skilljével átvehetjük az uralmat egy ellenséges egység fölött néhány körre. Képes villámot szórni, de passzív telekinézissel akár a lövedékeket is össze tudja gyűjteni a levegőből.

Utolsó társunk Farrow, a rókalány, meglehetősen későn csatlakozik csapatunkhoz. A járőröző droidok gyűrűjéből fogjuk megmenteni, kicsivel a játék felét követően. Amolyan hibrid karakter, sörétes puskával közelről nagyon effektív, a megfelelő mutációkkal kifejezetten gyorsan tud mozogni a harctéren, viszont nem bírja olyan jól a sérüléseket, mint Bormin. Azok számára lehet hasznos, akik gyors rajtaütésekkel operálnak.

Harc a túlélésért

Bizony meg fog gyűlni a bajunk néhány szituációval, ha akcióhős módjára ész nélkül lövöldözve rontunk rá az ellenségre. Már az első küldetés alatt ízelítőt kapunk a lopakodás fontosságából és a harcok nehézségéből.

Ebben a programban a küzdelem nem szórakozás és mészárlás, hanem komoly észjáték. Jól átgondolt taktika nélkül elhullunk a csatában, bármilyen derekasan küzdünk.

A harcrendszert teljesen az X-Com szériától kölcsönözték a fejlesztők, meg sem próbálták ezt leplezni, sőt az egyik kulcsfontosságú eleme volt a népszerűsítési kampánynak. Fedezékről fedezékre kell araszolnunk, körökre osztott ütközetekben kell helytállnunk a ghoulokkal és később harci robotokkal szemben. Nem kímél bennünket a játék, folyamatos túlerővel kell szembenéznünk, nagyon át kell gondolnunk honnan és milyen módszerrel támadunk, az előzetes felderítés elkerülhetetlen.

Az egész rendszer nagyon jól lett átemelve az inspirációul szolgáló játékokból, szinte tökéletesen működik. A fedezékek rombolhatók, ezt mi is ki tudjuk használni, de ellenfeleink is rendszeresen élnek ezzel a lehetőséggel. Egyszerűen, gyorsan ki fogjuk ismerni magunkat a harcban, minden magától értetődik. A fejlesztők nem pakoltak be felesleges elemeket a rendszerbe, mindennek pontosan annyi szerepe van, amit még észben tudunk tartani. A játék egészére, de a harcra különösen igaz, hogy a “kevesebb több” elvét követték a készítés során, amiért hatalmas gratuláció jár nekik.

Írói vélemény

A Mutant Year Zero egy kifejezetten jól kidolgozott játék lett. Ügyesen nyúltak a fejlesztők az alapanyaghoz, egyszerű, de mégis érdekes történetet raktak össze.

Aki szereti a posztapokaliptikus szettinget és az X-Com harcrendszerét, nem fog csalódni a Mutantban sem, ismerős, de mégis újszerű élményekkel fog gazdagodni.

Pro: 

+ Jól kidolgozott látványvilág
+ Hangulatos átvezetők
+ Könnyen érthető, mégis összetett harcrendszer
+ Nem estek túlzásba a fejlesztők
+ Atmoszférateremtő zene és effektek
+ Ötletes utalások a mai világra
+ Szellemes párbeszédek a karaktereink között

Kontra:

- Nem túl változatos ellenfelek
- Kevés tartalom
- Kissé drága a jelenlegi tartalmához képest
- Az X-com játékokból megszokott szerencsefaktor