Gladiátor Megyei Bajnokság 2. Osztály
Manapság virágkorukat élik a független fejlesztésű videojátékok. A minőséguk -és értelmük- ugyan gyakran megkérdőjelezhető, de azért akad bőven melyet érdemes figyelemmel kísérni. Egészen véletlenül az Age of Gladiators II: Rome pont egy ilyen játék.
A szituáció adott: alapjáraton van -nagyon kevés- 100.000 aranyunk, egy származásunk -lehetünk római, afrikai vagy valamilyen kelta- és egy hátterünk, ezek határozzák meg, hogy milyen bónuszokkal kezdünk vagy lesz velünk végig a játék folyamán. Ezekből kell valamilyen úton módon egy prosperáló gladiátorképzőt és egyéb másodlagos bevételi forrásokat teremteni. Az utóbbiról annyit, hogy ha van elég pénzünk rá, befektethetünk bányákba, szőlő ültetvényekbe, boltokba és egyéb dolgokba. Ezek mind arra jók, hogy napi szintű bevételt termeljenek. És kell is a bevétel, mert egy sikeres aréna harcos kiképzéséhez és eltartásához nem kevés arany szükségeltetik. A programba ugyan is valami egészen részletes stáb és gladiátor menedzsment került. Külön kell felvennünk egy felderítőt, aki képességeihez mérten keres nekünk potenciális harcosokat, orvosokat, kovácsokat, kiképzőket. Ezeket az embereket az elején elég drága megfizetni és a konkrét munkahelyeiket fenntartani, így erősen javallott bölcsen választani, hogy kit tüntetünk ki a bizalmunkkal.
Persze az élet már az ókorban sem volt fenékig tejfel egy vidéki gladiátor iskola számára. Először egy kisebb város arénájában kell a csúcsra juttatni harcosainkat, hogy egyáltalán megvető tekintetüket ránk vessék a lómai gazdagok, és eljussunk a Kolosszeumba. Addig pedig marad gladiátoraink folytonos edzése, harcoltatása valamint személyes kéréseik teljesítése, ha azt akarjuk, hogy a legjobb formában legyenek.
Ave, Caesar, morituri te salutant
Nem is olyan egyszerű harcolni az arénában, mint az első látásra tűnik, a homokra való kilépést ugyanis hosszas előkészületek előzik meg. Kell hozzá felszerelés -lehetőleg minél jobb minőségű-, rengeteg edzés, rengeteg arany és természeten minél több élőerő, azaz aréna harcos. Utóbbiak ráadásul többféle harc stílust képviselnek. A szigonyos-hálós 'retiatus' tipust leszámítva mindegyik nevesebb stílus képviselve van, kezdve a secutortól a murmilloig. Nekik különböző felszerelés dukál, nem mennek ki harcolni szerepüktől eltérő fegyverzetben, viszont ha egy azonos stílusú harcostárs elhalálozik, annak felszerelését tudják viselni, így nem kell mindenkinek külön felszerelés.
Ha minden megvan, akkor irány az aréna. Ellenfélből lehet másik gladiátor -több is egyszerre-, vagy valamilyen vadállat, szintén többen. Szerencsére mi is küldhetünk be egyszerre több harcost, a meccs méretétől függően, így a harc bőven kiegyenlítve lehet. Közvetlenül a vérontás előtt tudunk fogadást kötni, ezzel némi extra bevételhez jutni, sőt, ha ígérünk a jutalomból gladiátorainknak, még a moráljukat is sikerülhet javítani a küzdelemre. Legvégül pedig választhatunk, hogy a gép szimulálja-e le lépésről lépésre egy kis szöveges ablakban, végig nézzük-e a viadalt, mintha tényleg mi lennénk a büszke tulajok, vagy nemes egyszerűséggel megpróbáljuk mi magunk levenyélni a harcot egy körökre osztott összecsapás keretein belül. Ha az utóbbit választjuk, akkor sincs túl sok tennivalónk, egyszerűen harcos tulajdonságaiból adódó akció pontokból kell kigazdálkodni a mozgást és a megfelelő erejű ütéseket. Ezt választa igazából egy hosszú távon elég repetitív játékot kapunk, jobban járunk ha leszimuláljuk, vagy simán csak végig nézzük a harcot.
Vagy ha nincs harcképes gladiátorunk -vagy ha éppen az edzésre koncentrálunk inkább-, opció még hogy kihagyjuk az aktuális mérkőzést, ezzel viszont hírnevet veszítünk. De hogy mért baj ez? Minél nagyobb a hírnevünk, annál több rajongónk lesz és annál gyorsabban növekszik a hírünk -na meg a bevételünk-, miáltal egyre kevesebb időt kell eltölteni az alacsonyabb “osztályokban”.
Homokszín
A fentiek elég jól hangzanak, mi? Nézzük hát, hogy vizuális téren mi párosul a leírtakhoz. Ha röviden akarnám jellemezni, azt mondanám, hogy egyszinűség. És sajnos ezzel igen csak pontosan leírtam a látottakat. Az arénán kívüli menük amúgy rendkívül kellemesek a szemnek, akár csak a zenék a fülnek, mindehez pedig remek 2D-s képek párosulnak. És igazából ennyi. A maradék időt az arénában fugjuk tölteni, ott pedig fájdalmas szürkeség fogad bennünket.
Minden létező szín megtalálható, de a lehető legfakóbb árnyalatokban. Mintha igekeztek volna a készítők minél jobban elálmosítani minket, miközben harcosaink küzdelmét figyeljük. Ez valljuk be nem túl jó pont, pláne annak tükrében, hogy a körökre osztott harc amúgy sem mindig a legizgalmasabb a lassú cselekvésnek és suta animációknak köszönhetően. Példaként ha vadállatokkal küzdünk, azoknak a mozgáson kívül semmi más mozdulata nincs meganimálva.
Jó pont viszont, hogy aktívan igyekeznek javítani és fejleszteni a játékot, így talán lehet reménykedni némi változásban, például a legutolsó nagyobb frissítéssel érkeztek a pajzsok és egy új gladiátor osztály, szóval a reménkedésre még van okunk, de ha valaki tényleg a program megvásárlására adná a fejét, az készüljön fel némi monotóniára.
Írói vélemény
Eme program mindenképpen érdekes betekintést nyújt a római mesterek világába, az más kérdés, hogy mennyire köti le a játékost hosszútávon.
Pro:
+ Hangulat
+ Részletes karakterfejlesztés és birtok menedzsment
Kontra:
- Egyhangú aréna harcok
- Színek hiánya
