A rajtrács kilencedik helyén állsz, a visszaszámlálás elkezdődött. Megigazítod az ujjad a kontroller ravaszán – tudod, hogy kritikus pillanatokban szükség lesz a kiváló tapadásra. Felbőgnek körülötted a motorok, és ahogy a számláló a nullához ér, fülsiketítő robajjal kezdetét veszi a verseny. Alig kétszáz méter után jön az első kanyar, még az egyenesben fékezel, épp annyira, hogy ne kezdjen el szitálni a géped hátulja. Jóval a kanyar előtt bedöntöd a motort, a fejed alig pár centivel húz el a sziklafal mellett, és máris a kigyorsítási szakaszhoz érsz, ahol keményen rátapasztod az ujjad a kontrollerre. A centrifugális erő könyörtelenül tol ki a szakadék párkánya felé, de az utolsó pillanatban visszaengeded kicsit a gázt, egyenesbe lököd a motort, és újra teljes gázzal hasítasz előre. Két helyezéssel előrébb kerülsz, ami nem tetszik versenytársaidnak, próbálnak melléd zárkózni, de a nagy igyekezetben az egyik hatalmasat bukik. Csak a szemed sarkából látod az elszálló motort, de most másra kell koncentrálnod. Ráhasalsz a motor tankjára, és észvesztő sebességgel száguldasz tovább a következő kanyar felé. Ilyen érzés versenyezni a Ride 3-ban.
Pakoljunk bele mindent!
Talán kissé előreszaladtam a fenti bekezdésben, mielőtt ugyanis motorra ülnénk, számos tennivalónk akad, ami közben rácsodálkozhatunk arra is, mennyi tartalom vár ránk a játékban. Mérsékelt örömmel konstatáljuk, hogy a menü igényes, ízléses, letisztult lett, ez azonban önmagában semmit nem jelent. A motoros karakterünk testreszabása az első feladatunk, úgy tűnik, ez valami kötelező rossz, amin át kell esnünk. Rezignáltan választjuk ki a motorosunk nemét, néhány arctípusból a leginkább szimpatikusat, majd elismerően szalad fel a szemöldökünk, amikor azt látjuk, hogy még a vezetési stílusát, de akár a rajtvonalon várakozás pózait is beállíthatjuk. Oké, ez eddig nem olyan rossz, de fel is kell öltöztetnünk, és ekkor ér az első igazi „jó reggelt” pofon: 107 csizma, 109 kesztyű, 293 versenyruha, és 328 sisak közül válogathatunk kedvünkre. Ritkán mondjuk, hogy egy játékban valamiből túl sok van, de nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy ez azért mégiscsak túlzás. Ugyanakkor egyre biztosabban érezzük, hogy itt el leszünk kényeztetve. Nem is tévedünk.
Az olaszok talán megunták, hogy mindig a középszerűség vádjával illetik a munkájukat, és a Ride 3-ba beletettek mindent, ami csak kell egy versenyzős játékba, és mindenből sokat. Ott van rögtön a Quick mode, ahol tét nélkül versenyezhetünk, vagy időre futhatunk köröket, esetleg gyorsulási versenyeken vehetünk részt. A világ 30 helyszínén mérethetjük meg tudásunkat, ezek közül néhány pályának több verziójával is találkozhatunk.
A menüben találkozunk még a Livery Editorral, ahol kedvünkre festegethetjük a motort, annak alkatrészeit, és ragaszthatunk rá egyedi alakzatokat. A motor tuningolás is helyet kapott, nem kevesebb, mint 500 alkatrész közül válogatva állíthatjuk be a számunkra optimális teljesítményt. Akár laikusok is hozzáfoghatnak, a játék szépen vezeti a kezünket tuningolás közben.
Pattanjunk végre motorra
Ez eddig nem is rossz – gondoljuk elismerően, de végül is a motorozás a lényeg, szóval indítsuk el a karrier módot. Itt is szép menüvel találkozunk, motoros magazinokat lapozgatva érhetjük el a versenyeket, amiből szintén rengeteg van, összesen majdnem 400.
Verseny előtt természetesen motort kell választanunk, amiket nem kapunk meg rögtön a két szép szemünkért, de a kényeztetés ezen a területen is folytatódik, ugyanis több mint 200 motor áll a rendelkezésünkre. A játék megjelenésekor még csak 206, de később összesen 230 lesz a Milestone ígéretei szerint, amik egy részét ingyenes DLC formájában kapjuk meg.
A küldetések első szakaszában lehetőségünk van jogosítványt szerezni, ahol megtanuljuk, hogyan vegyünk be egy-egy kanyart, milyen különbségek vannak az egyes kategóriák között, hogyan használjuk az első- és a hátsó féket, miért hasznos a driftelés, vagy a kellő időben történő kigyorsítás. Ez a rész kihagyható, aki akar, azonnal versenyezhet is. Ezen a területen is számos játékmóddal találkozhatunk, a sima versenyeken kívül vannak időmérők, vagy ahol adott időre megadott számú ellenfelet kell megelőznünk. Indulhatunk gyorsulási versenyeken, ahol a megfelelő váltáson múlik minden, vagy bajnokságokon, ahol nem kell minden futamban győznünk, elég, ha összesítésben elérjük a kívánt eredményt.
Minden verseny előtt van lehetőségünk állítani a motoron, amivel ugyan nem változik meg markánsan a viselkedése, de tizedmásodpercekben mérhető. Ugyanitt részletesen beállíthatjuk, hogy valósághű fizikát szeretnénk, vagy némi segítséget azért igénybevennénk, illetve azt is, hogy az ellenfeleink mennyire tudjanak motorozni. Végre indulhat a verseny, ahol újabb meglepetéssel szembesülünk; a motorhangok zseniálisak. De ami ezután következik, az mindent megváltoztathat.
A fizika és a grafika
Ez a két tulajdonság dönti el, hogy mennyire is jó a játék valójában. A fizikában nem találtam kivetnivalót, ugyanakkor el kell ismernem, hogy nem én vagyok a legnagyobb szakértő ezen a téren. Ami nekem feltűnt, hogy a karakterek mennyire emberszerűen viselkednek, akár véletlen ütközésnél, vagy esésnél olyan érzésünk van, mintha valódi motorosok lennének. Noha a motorok is meglepően jól viselkednek, én nem bíztam a saját véleményemben, és felkerestem két motoros ismerősömet, arra kérve őket, hogy játsszanak néhány órát a Ride 3-mal. Reprezentatívnak a legkevésbé sem nevezhető kutatásom végén azt a választ kaptam mind a kettő segítőmtől, hogy a fizikába és az irányíthatóságba csak komoly rosszindulat mellett lehetne belekötni. Az AI-val viszont már nem voltak ennyire kibékülve, számos új szitokszót tanultam, miközben figyeltem őket a játék során. Az NPC-k hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hol vagyunk, ha ugyanis ők épp azon az íven akarnak haladni, amin mi, egyszerűen nekünk jönnek oldalról. Szerencsére hátulról nem jönnek belénk, de így is az a helyzet, hogy nekünk kell gondolkodnunk helyettük is.
A grafika viszont felemásra sikerült. A motorok, a motorosok és a pályák közvetlen környezete elképesztően gyönyörű. Ugyanakkor számos kiszolgáló épületen, vagy messzebb lévő tárgyakon látszik, hogy a munka ki volt szervezve külsős csapatoknak, ugyanis abszolút vegyes a végeredmény. A pálya szélén álló nézők pedig egyenesen illúziórombolóak, sem a kinézetük, sem a mozgásuk nem méltó egy 2018-as játékhoz. Néhány pálya lélegzetelállító, míg mások közepesek. A lényeg – ami a szemünk előtt van – mindig szép, csak ne nagyon nézzünk távolabbra, vagy a pályán kívülre.
Összességében ez a játék egy óda a motorozáshoz. Érezzük, hogy a Milestone szerelmes a motorokba, a motorozásba, és játék során ez az érzés ránk is átszáll. A Ride 3 nem tökéletes, de a középszerűség vádjával egyáltalán nem illethető. Számos helyen a legjobb motoros játéknak kiáltották ki, én kicsit óvatosabban fogalmazok, és azt mondom: Az idén megjelent legjobb verseny játékok mellé a legnagyobb lelki nyugalommal oda lehet tenni.
Írói vélemény:
A Ride 3-mal a Milestone nem forradalmasította a motoros játékokat, de végre majdnem mindent jól csinált. A motorozás élményének talán legjobb adaptálásával olyan játék lett a Ride 3, ami nem csak a motorok szerelmeseinek szól, de behúzhat olyanokat is, akik eddig nem rajongtak ezért a zsánerért.
Pro
+ Valósághű fizika
+ Rengeteg tartalom
+ A motorok és a motorosok grafikája kiváló
Kontra
- Kevés zene
- Gyenge multiplayer
- Felemás grafika
