Tesztelj Velünk! - Hornymut: Frederic Resurrection of Music

A zeneipar egy lélektelen futószalagon gyártott pénzgyárrá vált, és csak egy valaki segíthet rajta, ám ez a valaki már több mint 170 éve halott…

Írta: Hornymut
Dátum: 2019. július. 01. 20:30

Egy ember a múltból

Akinek nem lenne világos a játék címéből, annak elárulhatom, hogy ez a személy nem más, mint Frédéric Chopin (eredeti nevén Fryderyk Franciszek Chopin) (1810-1849) lengyel zeneszerző és zongoraművész, aki hallhatatlan dallamokat és mesterműveket hagyott hátra sajnálatosan korai halála után. Az Ő bőrébe bújhatunk a (milyen meglepő) lengyel Forever Entertainment csapat eredetileg 2012-en megjelent programjában.

Volt egyszer egy zeneipar

A játék története szerint napjaikban a zeneiparból kihalt az eredetiség, az innovációra törekvés, a változatosság, lélektelen pénzgyárrá változott az egész. Ezekben az időkben szükség van egy hősre, aki helyrehozza a dolgokat, még az sem lehet akadály, ha az illető halott. Legalábbis egy rejtélyes csuklyás idegen számára, akit a párizsi Père-Lachaise temetőben Chopin sírjánál láthatunk, amint épp feltámasztja hősünket. Az újjászületett Frederick még magához sem tér a feltámadás okozta sokkból, amikor máris rátámad a modern zene egyik képviselője, és itt kezdődik el a játék.

Érezd a ritmust

Ekkor szembesülünk azzal, hogy a Resurrection of Music egy ritmusjáték, és nem JRPG, mint az Eternal Sonata, ahol szintén Chopin volt a főszereplő. Anno nagy népszerűségnek örvendett ez a műfaj, elsősorban a Guitar Hero és Rock Band sorozatoknak hála, melyek csúcsát az igazi gitárt igénylő Rocksmith jelentette. Ezek lényege ugyanaz, mint jelen játékunknak is: a képernyőn megjelenő alakzatokat (jelen esetben hangjegyeket) kell a megfelelő időben a megfelelő gombbal „elkapni”, ezzel pontokat szerezve. Mivel Chopin zongoravirtuóz volt, ezért fegyverünk legendás versenyzongorája lesz, melyen 7 billentyűt fogunk használni hősünk győzelemre segítésének érdekében.

Csak egy maradhat

A játékban feladatunk a világ zenei központjának felkutatása, valamint a rejtélyes idegen megtalálása, ebben lesz segítségünkre aranyhintónk, mellyel bárhova eljuthatunk a világon, és a már említett zongoránk, amivel magunkat védjük a ránk támadóktól. Ezt úgy képzeljük el, hogy kapunk egy átvezetőt, amiben Chopin városról-városra, országról-országra kutat, és mindegyikben egy-egy zenestílus képviselőjével csap össze egy zenepárbajban. Ezek a párbajok a mester klasszikus műveinek feldolgozott változatait jelentik az adott karakter stílusában. Hallhatunk majd többek közt hip-hop, techno, counry feldolgozást (ez utóbbinak a legendás Gyászinduló az alapja), melyeket eleinte könnyű eljátszanunk, de fokozatosan nehezednek a játék vége felé haladva.

A harc maga a már említett hangjegyek „elkapása” a megfelelő időben a megfelelő gombbal. Minél többet eltalálunk, annál nagyobb esélyünk van a győzelemre. Ezt a képernyő tetején látható zöld csík jelöli. Ha nem hibázunk, akkor a zöld vonal szépen kúszik előre, ám ha melléütünk vagy kihagyunk egy hangot, akkor szépen összemegy. Célunk az, hogy a szám végére minél nagyobb legyen ez a bizonyos vonal. Teljesítményünket a bal felső sarokban helyet kapott hangjegy alakú oszlopon is szemmel tarthatjuk. Ha hibátlanul játszunk, akkor ez feltöltődik, és kapunk speciális támadást, (elkezd villogni egy „Hit SPACE” felirat a képernyőn), ami lényegében egy szép animáció, de nem igazán vettem észre, hogy bármi hatása is lenne a játékra.

Négy nehézségi szinten vághatunk bele a kalandba (Easy, Medium, Hard, Chopin), amik között nincs nagy különbség, lényegében alacsonyabb szinteken elnézőbb a program, nem von le annyit, mint mondjuk Chopin-on, ahol a legkisebb hibáért is centiket vesztünk a „győzelemcsíkból”.

Összesen 12 ellenféllel csaphatunk össze 10 helyszínen, de ha ez nem lenne elég, akkor akár az interneten keresztül is próbára tehetjük az ügyességünket, már ha találunk másik játékost.

Humorral szállni élvezet

Az amúgy nagyszerű muzsikák mellett a játék másik nagy erőssége a humor. Már az átvezetők is humorosak a maguk módján, bár szokni kell a gyenge szinkront, meg az enyhén sztereotip karakterábrázolást (a jamaicai ellenfél ugye...), de a motivációjuk és a külsejük sem túl komolyan vehetők. Az orosz hajléktalan zongorista például büszke arra, hogy a koncertjein mindenkit el tudott altatni a dallamaival, és kihív minket egy altatópárbajra. (Ironikus módon itt akadtam el először, meglepően kacifántos az altató nóta). De igazán a pályákon vehetjük észre a csapat humorát, a millió easter egg formájában. Filmes, könyves, játékos, zenés utalások tömkelegét szúrhatjuk ki, már ha van időnk rá a hangjegyáradat kordában tartása közben. Ha mégis sikerül és győzünk is, akkor jöhet a Mortal Kombatot idéző „Musicality” felirat.

Véget ért a nóta mára

A Frederick összességében egy szórakoztató, hangulatos játék, mely nem igényel hosszú tanulási időt, bármikor elővehetjük egy kicsit kikapcsolódásként, és nem is túl hosszú, ez az egyik nagy hibája. A történet az 1 órányi átvezető ellenére alacsonyabb fokozaton hamar letudható, és azután már csak a multi és az arénamód marad, ami szintén nem túl hosszú. Cserébe viszont gépigénye nem nagyon van, és az ára sem túl vészes, Steam akciókban meg szint ingyen hozzávágják az emberhez mindkét részt. Zenekedvelőknek ajánlott beszerezni, és nem csak PC-n, de mobilon és Switch-en is élvezhetjük az újrakevert klasszikusokat.