Szomjazom a tudásra, a különleges témákra, amik esetleg valamiféle információt is képesek átadni a világ alakulása kapcsán. Ezért is érdekelnek az egyedi tematikára felhúzott társasjátékok, amik esetleg valamiféle áttekintést nyújtanak bizonyos helyzeteket, korszakokat illetően. Ilyen volt a Cape May, vagy éppen a Lacrimosa, sőt akár a Ierusalem Anno Domini is, és bizony a sorba beleilleszthető a frissen érkezett, Kickstarter-kampányt futott Union Stockyards is, mely a 2019-es Pedigree után egy jóval komolyabb témát dolgoz fel. Az 1865-ben megnyílt Union Stockyards ugyanis Chicago legnagyobb iparává és a város egyik legfontosabb turisztikai látványosságává vált az évek során. A polgárháborútól az 1920-as évekig több húst dolgoztak fel itt, mint bárhol máshol a világon. Fénykorában 40 000, többnyire bevándorló munkás dolgozott “a világ legforgalmasabb négyzetmérföldjén”, ahol havonta több mint egymillió állat fordult meg, és amely az Egyesült Államok húsának 80%-át adta. A “Yards” területén több mint 2300 állattartó karám és 130 mérföldnyi (209 km) vasútvonal volt. Az állattartó udvarok a korábbi nemzetközi vállalatok felemelkedésének középpontjává váltak. Ezek finomították az ipari innovációkat és befolyásolták a pénzügyi piacot. A kerület felemelkedése és bukása egyaránt tükrözi a szállítási szolgáltatások és a technológia fejlődését Amerikában. A stockyards a chicagói történelem népszerű kultúrájának szerves részévé vált. Az egyik fő mozgatórugónak tekintik, amely az állattenyésztő-ipari komplexumot modern formájába emelte. No, és akkor most viszonylag kezdő szerzőként erről/ebből kellett épkézláb, érdekes, a formát és a témát egybe gyúró társasjátékot készíteni. Vajon sikerült?
Union Stockyards
- Kiadó/Partner: Solid Rock Games
- Tarsasjatekok.com
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,38/5
- Ára: az alapdoboz ára volt a kampány során 67 dollár (nagyjából 23 200 forint)
A játékosok a korszak öt nagy húsfeldolgozójának egyikét alakítják, aki olyan technológiákat fejleszt ki, amelyekkel az állat minden része felhasználható, miközben a munkások morálját kezelik, és a piacot a saját előnyükre manipulálják. Az állatállomány költségei az általuk teremtett kereslet függvényében módosulnak felfelé vagy lefelé, a vagyon pedig a legfontosabb, hiszen ez befolyásolja legjobban a játék végi győzelmi kondíciókat. Persze addig elég sok minden történik, ami már a kipakolásnál is sejthető, elvégre a nagyobb játéktáblán felül számos fa komponens, kártya, jelző token is asztalra kerül, miközben minden játékos kap egy saját, a vállalatának szóló táblát a munkásaival, épületeivel, egy kevéske pénzmaggal, illetve a kezdeti, első alacsony morált jelképező tokennel. A játék maga hat fordulón át zajlik, avagy hat éven/korszakon keresztül, amik mind egy-egy speciális eseményt dolgoznak fel.
Minden a piacról szól
A Union Stockyards előkészületei kellően egyszerűek, még ha van is vele munka. A központi tábla játékosszám szerinti oldalát használva szétválogatjuk, majd feltesszük az épületkártyákat, véletlenszerűen egy-egy évkártyát húzunk mind a hat fordulóra, így kialakítunk egy paklit, beállítjuk a piaci jelzőket, pontjelölőket és reputációs jelzőket, valamint mindenki leteszi az építkezési terület mellé a saját vállalati főépületét, a vasúti tokeneket pedig véletlenszerűen letesszük a terület szélén lévő helyekre. Ami még fontos, az a választási token, ami szintén véletlenszerű oldallal kerül a táblára, egyébként viszont mindenki kap egy saját táblát a megfelelő vállalat színében, munkásokat és épületeket, továbbá egy kevéske pénzt és egy alacsony morál-jelzőt. Utóbbit nem szabad gyűjtögetni, mert a játék végén elég komoly negatív értékek gyűjthetők be vele, avagy minden évben el kell kerülni a sztrájk-sáv veszélyzónába történő emelkedését, ugyanis, ha egy évben ezen belül kerülünk, arra a fordulóra mindenki elveszíti egy munkását, ráadásként még egy alacsony morál-jelzőt is kap, amitől nem annyira könnyű megszabadulni, miközben a sztrájk-jelzőt sem olyan egyszerű lejjebb vinni. Ha mindenki kész, a játéktér mellé a pénz és a hentesáru is felkerült, kezdődhet a vállalati fejlődés, az igények maximális kiszolgálása.
Ugyan első ránézésre a United Stockyards egy heavy eurónak tűnik, ráadásul ehhez képest komoly gazdasági szimuláció, a látszat senkit ne tévesszen meg, hiszen Duane Wulf társasa egy, a középnehéz kategória alját célzó, “tipikus” munkáslehelyezős társasjáték. A tipikus azonban eléggé félrevezető szó rá, mivel maga a játék minden, csak nem átlagos. Itt kérem, mi magunk befolyásoljuk a húsárak alakulását, levágjuk a marhát, disznót és birkát, majd pedig a bevételből fejlesztjük körzetünket, kiépítjük a logisztikát, nem mellesleg próbálunk a politikai életben is szerencsét próbálni, sőt a reklámokat is meglovagolni. Maga a rendszer komplexnek tűnik, de hihetetlenül egyszerű, logikusan felépített akciólehetőségeket kapunk, ami egy gyors szabálymagyarázat után egyértelmű mindenkinek, aki kicsit is otthon van a társasok világában. A két “legösszetettebb” feladat maga a húsfeldolgozás és az építkezés. Előbbinél a játékos leteszi egy munkását egy olyan karámba, ahol még van állat, ilyenkor azt lényegében levágja (visszakerül a készletbe), majd megkapja azt az összeget, amekkora a különbség az adott állatfaj piaci árát jelölő fekete meeple és a saját színben lévő meeple között. Egy állatfajtához egy játékosnak csak egy munkása kerülhet, így összességében csak akkor fogy el a levágható állat, ha abból a fajból túl kevés áll rendelkezésre (pl. 4 játékosnál 3 darabot lehet levágni). Persze akkor is van lehetőség más állatra, és mivel mindenki négy munkással rendelkezik, szinte soha nem fogjuk egy fordulóban minden dolgozónkat a vágóhídra küldeni.
Az építés egy kicsit más módon összetett: vehetünk földet, ilyenkor csak egy saját színű, hatkockányi földkártyát teszünk le valahova az építési területen. Ha viszont építeni akarunk, kiválasztunk egyet az elérhető három épületkártya közül, elvesszük a hozzá tartozó (fa) épületet, majd miután letettük, fizetünk a föld birtoklása alapján: ha saját földkártyánk van alatta, nem kell fizetnünk azokért a mezőkért, amiket már befoglaltunk; ha más földkártyája van az épület valamelyik mezője alatt, akkor a mezőért neki fizetünk; ha pedig üres mezőre építkezünk, a közös készletbe fizetünk. Igazából nagyon egyszerű ez is, csak ki kell ismerni. Ami még fontos: az épületeinknek össze kell érniük, így egy komplexumot alkotva, ha pedig egy vasúti tokenhez érünk, azt elvehetjük és letehetjük valahova a tábla jobb oldalán lévő városokhoz, ezzel elkezdve az adott helyszín ellátását. Az egyik akció is ehhez kötődik, hiszen raktárépületeinket egy-egy városba tehetjük. De csökkenthetjük a sztrájk-sávot, eldobhatunk alacsony morál-tokent, begyűjthetünk egy kis pénzt, megszerezhetjük a kezdőjátékos-jelölőt, ami mellé győzelmi pont és egy politikai kampány is jár, avagy a következő évben megváltoztathatjuk a politikai token oldalát, ami igen fontossá válhat, többek között a sztrájk-sáv csökkentésével. De reklámozhatunk is, amivel szimplán a reputáció-sávon haladunk. Bónusz egyébként szinte mindenért jár. A vasúti raktárházak azonnal kínálnak reputációt vagy éppen piaci áremelést, az épületek megépítése nemcsak a játék végén hoz győzelmi pontot, de szintén árakat változtat és reputációt hoz és a többi. Minden mindennel kapcsolódik, minden hoz valamilyen bevételt, vagy segíti a forrásainkat növelni.
Erre pedig szükség van, mert az adott kor/forduló végén jön az elszámolás, majd az új korszak kezdete, ami kellemetlen meglepetéseket szülhet. Egyfelől az állatok piaci ára aszerint nő vagy csökken, hogy mennyit hagytunk az adott fajokból. Amiből a legkevesebb van, annak nő az ára, így később kevesebb bevételünk van belőle. Amelyikből a legtöbb maradt, annak csökken a piaci ára, így több nyereséget húzhatunk be vele. Amelyiknek nagyon felmegy az ára, abból több érkezik a vágóhídra, így elvileg nagyobb az esélye, hogy több is marad, kivéve, ha az ára miatt mindenki ezt a típust akarja levágni. Emellett minden évkártya hoz valamilyen kellemetlenséget vagy lehetőséget. A száj- és körömfájás miatt le kell vágni az állatokat; az elégedetlenkedő munkások okán emelkedik a sztrájk-sávon a jelölő; a háborúba belépő Amerika konzervekkel látja el a hadsereget, így bizonyos húsfajták árait emelhetjük, sőt aki konvervüzemet épített, az még többet emelhet. Ahogy mondtam, minden mindennel összefügg, amit a játék legvégén látunk meg igazán. Ekkor ugyanis a győzelmi pontokhoz számolunk minden épületkártyán lévő extra pontot, minden pénzt, ami megmaradt a kasszában, emellett a reputációs sáv alapján is pont ütheti a markunkat. A vasúti hálózat kicsit komplexebb, hiszen a raktárépületeket és a tokeneket jó helyre rakva szép kombókat hozhatunk össze. A piacot is figyelni kell, mert a különbségeket megkapjuk, sőt ha mínuszban vagyunk, az levonással jár. Éppen úgy, mint az alacsony morál-jelző, amiből minél több van, annál nagyobb értéktől szabadít meg minket. Alaposan oda kell hát figyelni, de megéri. Mert ahogy mindig, akinek a legtöbb pont gyűlik össze a végére, az nyeri meg a játékot.
Egy ronda téma gyönyörű adaptációja
Mindig vadászom a különleges témákra, a United Stockyards pedig minden téren az. Egyfelől komolyan veszi a gazdasági oldalt, ráadásul olyan szépen leegyszerűsítve mutatja be az iparág működését, hogy az még teljes inkompetencia mellett is gyorsan megérthető. Mindemellett ami talán a legfontosabb: úgy mutat be egy időszakot és egy piaci szegmenst, hogy az a téma kifejezetten ocsmány mivolta mellett is kifejezetten érdekes, sőt kimondottan izgalmas és érdekes. És bár Duane Wulf kezdőnek mondható a társasjáték-fejlesztésben, ez a végeredményen egyáltalán nem látszik, inkább az jön át, hogy tényleg ért a témához, ami nem véletlen, hiszen PhD-ja van, emellett pedig az Arizóniai egyetemen professzor, így ahhoz is ért, hogyan adja át a tudását. Ebben segítségére volt Andrew Bosley, aki olyan játékokkal bizonyított már, mint az Everdell, a Citadella, vagy a Ducks in Tow, panasz pedig ezúttal sem érheti az illusztrációkat. A United Stockyardsnak már a dobozképe is fantasztikus, belül pedig minden komponensen érződik a szeretet, amivel készült, ahogy a rengeteg odaadás is. A kártyákon valódi fényképek szerepelnek, persze csak olyanok, amik senki kedvét nem veszik el a játéktól, mindemellett pedig olyan korabeli reklámok és történelmi információk kerültek a lapokra, hogy lényegében játék közben is folyamatosan tanulunk.
Tanulunk a korszakról, az iparágról, a gazdaság menetéről és jellemzőiről, de tényleg úgy, hogy a játék marad előtérben. A játék maga pedig egy fantasztikus munkáslehelyezős euró, ami elsőre összetettnek látszik, de kifejezetten egyszerű, vagyis inkább logikus, jól átlátható, illetve minden része kapcsolódik valamihez, amivel előbbre tudunk haladni, így soha nem érezzük magunkat elveszettnek. Építünk, húst termelünk, fejlesztünk, kiépítjük az infrastruktúrát és terjeszkedünk, miközben folyamatosan változik a kereslet és a kínálat. Nagyobb játékosszám mellett persze jobban működik a játékmenet, ráadásul jobban eloszlik az, hogy ki tartja kordában a sztrájk-sáv állapotát, de kétfős módban is nagyszerű a játék, ilyenkor ugyanis kisebb az építkezési terület. Amire pedig fel kell készülni: bár soknak tűnhet a hat év, minden alkalommal, mindenféle játékosszám mellett kevésnek éreztük, tudtunk volna még mit tenni, avagy kicsit szűk a játékidő, jól meg kell gondolni a lépéseinket. De egy jó eurónál ez nem meglepő, a Union Stockyards pedig remek euró, egyik barátunk a próbajátéka után odáig merészkedett, hogy az egyik legjobb munkáslehelyezős társas, amivel eddig játszott. De ha nem is az egyik legjobb, abban mindenképpen egyetértek, hogy nagyszerű társasjáték, amire büszkék lehetnek az alkotói, így ez is az idei különlegességek és kevésbé ismert remekművek sorát gazdagítja. Emiatt a beszerzése is ajánlott, pláne, hogy még az ára sem szállt el, miközben komponensei jó minőségűek, a vizuális upgrade-ek pedig különösen mutatósak, mégis visszafogott számban vannak jelen. Mindenképpen ajánlom vele az ismerkedést, eleinte akármennyire is idegenkedik valaki a témától, hiszen a Solid Rock Games játéka kifejezetten a történelmi tényekre szorítkozik és állít emléket ennek a korszaknak.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Solid Rock Gamesnek! A United Stockyards nem nyelvfüggetlen, kártyáinak és szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
