Politikai témájú társast találni a legkevésbé sem nehéz: a BGG toplistáján már a 14. hely magasságában feltűnik az a Twilight Struggle, amely 2005-ös megjelenése óta kínál relatíve közérthető, kártyavezérelt wargame-élményt a Hidegháború idejébe ágyazva, de a folyamatos újranyomás alatt álló Cuba Libre, valamint a mögötte található COIN-család is kiváló belépőt nyújt a politika fűtötte stratégiázásba. A közelmúltban viszont inkább a közérthetőbb, populárisabb darabok terén erősödött ez a téma. Talán a Kicktarteren indult, 2021-es SHASN az egyik legjobb példa erre, amely nem csak tetszetős, de rendkívül áramvonalas formában mutatta be a választások és a mögöttük álló ideológiai csoportosulások működését. A szintén Kickstarterről származó Hegemony azonban sokkal tovább megy ennél: egy egész állam működését igyekszik elénk tárni.
Hegemony: Lead Your Class to Victory
- Kiadó/partner: Hegemonic Project Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 90-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,99/5
- Ára: körülbelül 30 000 forint
Ehhez az egyszerűnek éppenséggel nem nevezhető feladathoz pedig meglehetősen komplex keretet választottak az alkotók: a Hegemony egy száz százalékosan aszimmetrikus, kompetitív stratégia, melyben egy leszálló ívű gazdasággal rendelkező, fiktív ország növekvő elégedetlenséggel megtámogatott kalamajkájából kell visszafordítani a hajót a megfelelő irányba, méghozzá a négy társadalmi réteg/csoportosulás egyikét irányítva. A kapitalisták (értelemszerűen) a vállalatokban hisznek: cégeik állítják elő azokat a javakat és szolgáltatásokat, melyeket aztán profitért értékesíthetnek – ebből kifolyólag a profit maximalizálása a legfőbb célkitűzésük. A középosztály szintén tud vállalkozásokat üzemeltetni, de fő célja az, hogy megtalálja az egyensúlyt a termelés, az eladás és a fogyasztás között, kiszolgálva ezzel a munkásai igényeit. A munkásosztály ezzel szemben nem futtat vállalkozásokat, csupán aktív részese azoknak a munkaerő biztosításával – az így megszerzett javait fordíthatja az alapvető szükségletei (élelem, egészségügy, oktatás, szórakozás) kielégítésére. Feladata a munkásai jólétének növelése és stabilitásának megalapozása. A sort záró állam a saját legitimitását szeretné biztosítani, amihez megpróbálja teljesíteni az összes osztály követeléseit és elvárásait, miközben a felmerülő társadalmi problémákkal is igyekszik megbirkózni.
A Hegemony pedig büszkén viseli a mellkasán a különböző társadalmi osztályokból eredő különbségeket, méghozzá azáltal, hogy drasztikusan eltérő feladatokat, szabályokat ruház rájuk. Az egyes csoportok – és így maguk a játékosok – nem csupán egyedi játéktáblával, de saját kártyapaklival is rendelkeznek: a kettő kombinációjával hajthatunk végre alapvető- és speciális akciókat a kifejezetten gigantikus, maximálisan asztalfaló központi játéktáblán. Ez egyébként több szekcióra oszlik: a politikatáblán az éppen hatályban levő politikai irányvonalak tekinthetők meg, melyek folyamatosan változnak a játék során, ahogy az egyes csoportosulások igyekeznek a nekik kedvező irányba (szocializmus, neoliberalizmus, nacionalizmus, globalizmus) terelni az államot, ennek érdekében javaslatokat terjesztve elő, megpróbálva azokat megszavaztatni a többiekkel. A kereskedelmi területen az export és az import jut fontos szerephez, melynek során élelem, luxustermékek, szolgáltatások kerülnek értékesítésre. A privát szektor a vállalkozások helye: a kapitalista és a középosztályt irányító játékos ide telepíti vállalkozásait, a munkásosztály pedig ide küldi dolgozóit. A publikus szektor ezzel szemben a publikus cégeknek ad otthont, emellett szoros kapcsolatot ápol az államkincstárral, illetve az állam által nyújtott szolgáltatásokkal. A tábla jobb alsó sarka a bevándorlóké, akik képzett vagy képzetlen dolgozókkal keresik a boldogulásukat a munkaerőpiacon.
Az, hogy az egyes játékosok mely frakciókat irányíthatják, a társaság létszámától függ: két fő esetében csak a munkásosztály és a kapitalisták érhetők el, három résztvevő esetén csatlakozik a középosztály, négynél pedig maga az állam is. És bár alapvetően teljesen máshogy kell játszani mindegyikükkel, céljaik, akcióik drasztikusan kihatnak egymásra, ezért a játékosok közti interakció kifejezetten magas, ennek azonban megvan az ára. A Hegemony szabályrendszere ugyanis rendkívül komplex, már az egyes frakciók megértése is nagy kihívást jelent, a köztük levő kapcsolat átlátása pedig nem kevés tapasztalatot igényel. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ehhez minden létező eszközt megad az alkotás: az elsősorban ikonográfiára, és nem szövegre épülő tálalásmódot letisztult dizájnú paklik, valamint hatalmas, információval teli, frakció-specifikus játékossegédletek, melyek minden létező akciót és fázist részletesen bemutatnak, nélkülözhetetlen támaszt nyújtva ezzel a token- és kártyatengerben. Márpedig a Hegemony alapvetően ezekre épül, a szó szerint többszáz jelölő miatt pedig az el- és kipakolás is bő 30-30 percet vesz igénybe, ami a 3-4 órás játékmenetével párosítva egyértelműsíti, hogy ez bizony nem egy egydélutános kaland. Rendkívül sokat követel tehát a játék (pláne az ismerkedési szakaszban), de cserébe rendkívül sokat is ad: témáját kellő eleganciával és áramvonalassággal dolgozza fel, ideológiák terjesztése helyett inkább az állam működésének gyakorlati oldalára koncentrálva.
(A játékot partnerünk, a Hegemonic Project Games biztosította – köszönjük! A Hegemony angol nyelven érhető el, és relatíve sok szöveget használ, magyar nyelvű rajongói szabálykönyvről viszont nincs tudomásunk.)
