Nem sokkal szabadulását követően, 1956 decemberében, Fidel Castro visszatért Kubába, hogy politikai háttérbázis és jelentős számú követő nélkül, mindössze egy tucat emberrel a háta mögött nekivágjon annak, amibe egyszer már belebukott: egy olyan forradalom elindításának, amely az alapjaitól képes megreformálni a diktatórikus Kubát. Két évvel később, parádés propaganda tevékenysége és számos akciója után Castro, testvére, Raúl és az ikonikus forradalmár, Che Guevara nemcsak, hogy sikeres szövetségbe tudták tömöríteni a gerillacsoportokat, de ügyesen ki is használták a Fulgencio Batista y Zaldívar diktátor rendszerével szembenálló ellenzék erejét is, lefektetve egy modern felkelés alapjait. A 20. század történelmének egyik legjelentősebb fejezete számos formában elevenedett már meg, 2013-ban azonban az egyik legmeghatározóbb történelemleckéjét kapta meg a korszak. Ez pedig nem más, mint a Cuba Libre, vagyis Jeff Grossman és Volko Ruhnke meghatározó társasjátéka.
Cuba Libre
- Kiadó/Partner: GMT Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,58/5
- Ajánlott fogyasztói ár: nagyjából 33 000 Ft
Az idén már a 10. születésnapját ünneplő alkotás ugyanis interaktív formában meséli el a felkelés történetét, méghozzá 1-4 játékos részvételével ábrázolva az 1957-58 között lezajlott eseményeket. A résztvevő felek mindegyike a konfliktus egy meghatározó frakcióját irányítja: a kormányt, a felkelést kirobbantó M26 csoportosulást, az antikommunista és anti-Batista DR (Directorio) mozgalmat, valamint az alvilágot tömörítő Szindikátust. A játékban katonai, politikai, gazdasági intézkedésekkel és különböző események kihasználásával kell felépíteniük egy olyan erőt, mellyel befolyásolhatjuk a lakosságot, valamint erőforrásokat szerezhetünk, így közelebb kerülve céljainak eléréséhez.
A Cuba Libre mindezt egy kifejezetten korszakalkotó keretbe foglalja, hiszen a játék alapját az a COIN-rendszer adja, amely mára már közel egy tucat játékot tudhat az esernyője alatt. Ezek olyan aszimmetrikus stratégiák/wargame-ek, melyekben felkelések, az irreguláris hadviselést kiaknázó történelmi események játsszák a főszerepet. Minden játékos egy egyedi, különleges képességekkel, erőforrásokkal és stílussal rendelkező frakciót irányít, az alapot pedig a központi játéktábla biztosítja – valamint egy nagy pakli kártya, amely meghatározza az aktív eseményeket, a körsorrendet, és gyakorlatilag minden mást. A hagyományos wargame-ektől eltérően a COIN-játékokban (így a Cuba Librében is) nem pakliépítés zajlik, a lapok ugyanis közösek, és egyenként kerülnek felfedésre. Minden eseménykártya mutatja, hogy milyen sorrendben hat ki a frakciókra, de maguk a játékosok döntenek arról, miként használják fel az adott kártyát (már ha egyáltalán ezt szeretnék tenni).
A Castro vezette M26 például a hegyvidékből igyekszik Havanna felé menetelni, míg az antikommunista diákokból, gerillákból álló DR úgy akarja destabilizálni Batista rezsimjét, hogy az így keletkező vákuumot ne egy új diktátor használja ki. Eközben kormány igyekszik megőrizni az ország stabilitását a két párhuzamosan futó felkelés árnyékában (megpróbálva megtartani az Egyesült Államok és a Szindikátus támogatását), a felkelés közepén álló a Szindikátus pedig a hatalom megtartására törekszik, elejét véve ezzel a gengszterparadicsom felbomlásának. Mindez egy, a többi COIN-játékhoz képest kicsinek mondható térképen elevenedik meg, amely tartományokra, városokra és gazdasági centrumokra oszlik. Mindegyik fél ezeken a területeken akciózik, megpróbálva úgy hasznosítani az erőit, hogy azzal többségi uralmat szerezzen az adott terület felett. Ehhez minden frakció gazdag eszköztárat kap, elsősorban persze az egyedi képességeik révén. A kormány például csapatokat mozgathat, légitámogatást hívhat vagy megtorlást indíthat, letörve az ellenállás erejét; az M26 lecserélheti a kormányerőket a sajátjaira, rajtaütéseket indíthat, vagy épp emberrablásba is kezdhet; a Directorio alááshatja az egyes provinciák státuszát vagy erőforrásokat zsákmányolhat, rajtaütést kezdeményezhet, és akár merényletet is elkövethet; a Szindikátus alapvetően a pénzmosással, a kormány- és a rendőrség bevetésével, illetve kenőpénzek felhasználásával akciózhat.
A speciális megmozdulásokon felül természetesen általános akciók is elérhetők, melyek kivitelezéséhez erőforrásra van szükség, és alapvetően ezek útján zajlik az a folyamatos kötélhúzás, amely az egyes csoportosulások harcára jellemző. A hangsúly ugyanis ezen, valamint az eseményekre való reagáláson van: a Cuba Libre alapvetően a várakozás, a csendes és lassú építkezés, majd a kirobbanóan erős akciók játéktere, ahol a látszólag passzív köröket hirtelen érkező cselekedetek forgatják fel. Ezeket egyébként hiába tudjuk előre megtervezni, a siker egyáltalán nem garantált, hiszen könnyedén összeroskadhatnak egy másik játékos akciója, vagy egy előre nem látott esemény következtében. Már csak azért is, mert a győzelmi feltételek frakciónként változnak: a kormánynak minden város támogatását meg kell szereznie (a teljes támogatottságának is el kell érnie legalább a 18-as szintet), az M26 pedig szintén a népszerűségért küzd, de emellett minimum 15 bázis is szükséges a győzelemhez. A Directorió legfőbb célkitűzése, hogy a maga oldalára állítsa a népesség egy jelentős részét, a Szindikátus ezzel szemben az erőforrásokért küzd, valamint a bázisául szolgáló kaszinók közül is több mint féltucatnak kell üzemelnie.
És bár ez csupán egy kivonatolt, felszínes összefoglalója a Cuba Librének, talán elegendő ahhoz, hogy megmutassa, mennyire jól kiaknázza témáját, és milyen nagyszerűen áramvonalasítja az alapvetően komplex, nehéz, és száraz wargame-ek műfaját. Félreértés ne essék: a Cuba Libre a legkevésbé sem egyszerű, vaskos szabálykönyve és extra útmutatást nyújtó játékoskönyve (na meg nem éppen kevéske jelölője) okán talán még kicsit rémisztő is lehet az első találkozás, mégis egy relatíve gyorsan tanulható, hatalmas flexibilitást kínáló stratégia. Nem csupán a COIN-játékok világába jelent tökéletes beugrót (a rendszer megtanulása után az új játékok elsajátítása szinte csak az azokra jellemző extra/egyedi szabályok memorizálására redukálódik), de egyúttal egy felejthetetlen és szinte kihagyhatatlan élményt is nyújt, miközben elmeséli a történelem hol közismert, hol viszont a feledés homályába vesző eseményeit.
(A játékot partnerünk, a GMT Games biztosította – köszönjük! A Cuba Libre erősen nyelvfüggő, de a kártyák és az akciólapok rendelkeznek magyar rajongói fordítással.)
