Ahogy azt már a Lacrimosa esetében is említettem, a Devir az utóbbi időben talán még egy szintet lépett a téma és látványvilág kettősét tekintve, hiszen a Mozart utolsó nagy művét feldolgozó játék is több szempontból kiemelkedőnek bizonyult, az idén beharangozott Ierusalem Anno Domini pedig, ami rendkívül gyorsan, még az ünnepek előtt meg is érkezett, már csak a témája miatt is felkeltette a figyelmem. Ez pedig nem más, mint az utolsó vacsora, mielőtt Krisztust megfeszítették volna, és ehhez a rendkívül fontos és komoly történelmi eseményhez már első ránézésre is kapcsolódik a mechanika, a játékdizájn, ami egy különleges, központi elem köré összpontosul. Emiatt aztán egyből le is csaptam rá, még pont időben ahhoz, hogy az ünnepekre időzítve ne csak asztalra kerüljön, de a cikk is elkészülhessen róla.
„Vegyétek és egyétek, ez az én testem!... Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
Mt 26,20-29
Ierusalem Anno Domini
- Kiadó/Partner: Devir
- Tarsasjatekok.com
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,5/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 60 dollár, nagyjából 20 800 forint
Jeruzsálemben járunk, az aktuális éra 33. évében, mikor egy hirtelen felbukkanó férfi felmérhetetlen jelentőségű hatással bír nemcsak a társadalomra, de a kultúrára is. Akkor még ez persze nem látszódik egyértelműen. Mert miközben Jézus a követőit tanítja, megbocsátásról és szeretetről mesél, az uralkodói érdekeket szemben állítja Isten akaratával, a sötét fellegek már gyülekeznek, elvégre vannak, akik félnek a férfitól, aki földi hatalommal szemben látszólag nem ismeri ugyanezt az érzést, ezért pedig, érthető reakcióként, amitől félnek, az ellen fordulnak. Mindössze 30 ezüstbe kerül, hogy a nagytanács, avagy a Szanhedrin megvásárolja, kiváltsa Jézus egyik követőjének hűségét, így amikor az apostolok és a követők összegyűlnek, ez az este és példamutatása lesz az utolsó, mely úgy híresül el, mint az utolsó vacsora. És a Ierusalem Anno Domini pontosan ezt veszi alapul, méghozzá a követők egy-egy csoportosulásával, kik felajánásaikkal és áldozataikkal a lehető legközelebb szeretnének kerülni az apostolokhoz.
“...szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért…”
Mt 5,43-48
Harminc évnek tűnik három
A játék egyik különlegessége, hogy a tábla kétoldalas, ezek közül az egyik a szóló és kétszemélyes módhoz, míg a másik a három- és négyszemélyes változathoz való. Különlegességét pedig az adja, hogy szignifikáns különbségek találhatók a két változat között. Elvégre, míg egyiknél például van egy szívesség-sáv, számos jutalommal, a másiknál ez a mechanika egyáltalán nincs jelen a játékban, ami több kártyát és lehetőséget is kizár. Valamint a szóló és kétfős változatnál a nem használt frakciókhoz tartozó követők, avagy meeple-ök eleve egyből táblára kerülnek, az asztal körül, ahol számos helyet lefoglalnak a többiek elől. A tábla egyébként 5 fő akcióhelyszínt biztosít, valamint az apostolok kezdőhelyszínét, az utolsó vacsorát, illetve a megszerezhető példabeszédeket, valamint a pontozósávot, a Szanhedrin-sávot, és a többjátékos módnál még a szívesség-sávot. A játékosok kapnak egy kezdőkészletet (pénz, kő, kenyér, hal, felajánlás), egy kezdő kártyaszettet, magukat a frakcióhoz tartozó követőket, és már indulhat is a felkészülés az utolsó vacsorára.
A játékmenet során, a saját körében mindenki egy kártyát játszik ki, végrehajtja annak akcióit, azután, ha tud, meglátogat egy apostolt, ha akar, vásárol egy Mahane-kártyát, majd ha nincs elég lap a kezében, ötre húz annyit, amennyi szükséges. A kezdő szetten kívül a Mahane- és a 33 A.D. kártyákkal gazdálkodhatunk, utóbbiakat egyből kézbe vesszük (így lehet, hogy a kör végén nem kell húznunk, sőt még el is kell esetleg dobnunk párat), kijátszásuk esetén pedig egyből a saját paklijuk aljára kerülnek vissza, nem a játékos dobópaklijába. De lássuk az akciókat. A lapok bal felső sarkában mindig van egy ikon, ami egy helyszínt takar. A sivatag, a hegy és a tó esetében ahány követője van a játékosnak az adott helyszínen, annyi követ, kenyeret vagy halat kap. A piacon vásárolni vagy eladni lehet a nyersanyagokat a megszabott áron, vagy akár két dénárért Mahane-kártyát is vehetünk; a templomból pedig adott összegért cserébe a saját táblánkon lévő táborunkból küldhetjük ki a követeket a különböző helyszínekre. Amennyiben ez megvolt, a kártya alján lévő akciólehetőségeket tudjuk érvényesíteni. Egyik sem kötelező, de mindig balról jobbra haladva kell eldöntenünk, melyikkel élünk.
A kezdő lapoknál értelemszerűen kevesebb lehetőséget kapunk, míg a többi pakli egyre jobb opciókat biztosít. Ilyenkor a helyszínekről követőt küldhetünk ki az utolsó vacsora asztalához, megfizetve az ottani, a követővel letakart mező árát, esetlegesen megkapva a jutalmat is, ami a mezőhöz tartozik. De van meghívás, aminél nem kell fizetnünk. Kiküldhetünk követőt a helyszínekhez akár ingyenesen is, megcserélhetjük az asztalnál lévő követőinket, lapokat húzhatunk, dénárt szerezhetünk vagy nyersanyagot, de a kártyáinkat is átrendezhetjük, valamint szívességet hajthatunk végre, aminél saját szívesség-lapkáink egyikét egy másik játékosnak adjuk, ezért cserébe pedig nemcsak a jutalmakat biztosító szívesség-sávon lépünk előre, de egy 33 A.D.-lapot is húzunk. Egyedül a Szanhedrin-akció kötelező, ekkor a jelölővel a megfelelő sávon haladunk, ami bizonyos követelményekkel nemcsak győzelmi pontokat eredményez, de idővel a játék végét is elhozhatja.
Amennyiben az akciókat végrehajtottuk, ha valamelyik apostol kívánalmait teljesítettük (három helyszín megfelelő kombinációja három lerakott kártyával), elvehetjük az adott sor aposoljainak egyikét, akit az asztal egy speciális pontjára helyezhetünk, ezzel azonnali jutalmat szerezve, behúzva a három kártya jobb felső sarkában lévő azonnali győzelmi pontokat, valamint lehetőleg bebiztosítva a játékvégi győzelmi pontokat. Ezek a fő akciók és lehetőségek, azonban ezekkel ügyesen kell játszani, kalkulálni, mert amint valaki minden követőjét az asztalhoz küldte, vagy az apostolok mind elfoglalták a helyüket, esetleg a Szanhedrin-jelző legfelülre, a golgotához ért, elérkezik a játék vége. Ekkor az apostolok követői, avagy a hozzájuk csatlakozó követők alapján a játékosok pontokat kapnak. Például Máté hat pontot ér, így a közvetlen mellette álló követő tulajdonosa hatot, a mögötte állóé már csak ötöt, míg a következőé négyet kap és így tovább. Júdás ellenben levonással jár, így őt érthető módon érdemes elkerülni. Ami kicsit megkavarja a dolgot, az a fehér apostolok sora, hiszen ők lehelyezéskor lehetővé teszik, hogy az egyik követőnket megcseréljük egy másik játékos követőjével, ami a nagyobb pontszámot biztosító és a Júdás mögötti helyek ismeretében elég nagy szemétség. Pontot ér még minden felajánlás-token, amiket akkor kapunk, ha valakit az asztalhoz küldünk, viszont ezzel egy-egy helyet foglalunk a raktárunkban (igen, erősen gazdálkodni kell a hellyel, ami a nyersanyagot és a tábort is takarja), valamint a megvilágosodás-lapka, amit a játék során mindenki csak egyszer használhat el, hogy ezzel az egyik apostol jutalmát aktiválja – ha azonban nem aktiválja, ez is 5 pontot ér a játék végén. És akkor még ott van a pontmennyiség, amit a játék során (apostolok meglátogatása, szívesség-sáv, kártyahatások) szereztünk, aki pedig a legtöbbet gyűjtötte, az a nyertes.
„Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!”
Mt 26,36-46
Szegezz fához, végy magadhoz!
Elsőre, valamint olvasva talán fura lehet egy-egy mechanizmus, esetleg nem tiszta minden lépés, de ha már elkezdődik a játék, alapvetően szépen épülnek egymásra a rétegek, az akciók és a lehetőségek, gyorsan átlátni a teljes rendszert. A kétszemélyes módnál ugye kiesnek a szívességek, itt 33 A.D.-kártyát csak az asztal körüli helyekkel lehet szerezni, valamint képbe kerülnek a barátságos követők, akik nemcsak rengeteget befoglalnak az asztal körüli helyek közül, de új akciót is jelentenek, hiszen például mozgathatjuk is őket, ilyenkor pedig győzelmi pontokat biztosítanak az adott szín egymással szomszédos tagjaival. A szívességgel és ezzel a barátságos követő-témával egyszerre két játékot kapunk, avagy eléggé eltér egymástól a többjátékos és a kétfős verzió (kártyák terén is), és akkor még a szóló mód nem is került szóba, ami a kétfős verzióhoz hasonló, az automa pedig saját paklival rendelkezik, ami az akcióit biztosítja, emellett viszont a Szanhedrin-sávon haladva komplett sorokat töröl az asztalnál, ezzel eléggé megnehezítve és kiszámíthatatlanná téve a történéseket. Változatosság tehát van bőven, minden módon érdemes nekiesni a társasnak, persze a legizgalmasabb és legváltozatosabb a 3-4 fős játék, ami a teljes mechanikát biztosítja, ezzel egy különleges történelmi eseménynek emléket állítva.
Ráadásul micsoda emlékkel… az ezzel a játékkal bemutatkozó Carmen García Jiménez nagyon izgalmas elegyet alkot, amely számos egyedi ötletet felvonultat, legalábbis abban a formában, ahogy azok itt megvalósulnak. Mindehhez pedig a szintén most debütáló La Draws, valamint a Lacrimosa és a Polis esetében már bizonyító Enrique Corominas asszisztál, így egy olyan végeredményt produkálva, ami többszöri játék és játékmód után is tartogat meglepetéseket, újdonságot, nem mellesleg minden variáció másfajta stílust és stratégiát követel meg, amibe a többi játékos is beleszólhat. Egyfelől fél-pakliépítés folyik az akciók során, másfelől fél-szettgyűjtés is, valamint ne feledkezzünk meg a fél-területfoglalásról sem. Azért “fél” minden esetben, mert ahogy már említettem, minden egy kicsit másképpen zajlik, eltérően a megszokottól, ami mindenképpen különlegessé varázsolja az élményt, melynél talán csak a nyersanyaggyűjtés az, ami hagyományos, jól ismert módon történik. Ezzel együtt pedig ez a különleges élmény még különlegesebbé válik a témától, amit sikerült a lehető legjobbkor, az ünnepekre prezentálni, a legtisztább, legszebb formában. Noha nem minden döntést értek (miért van a követőkhöz csak egy matica, míg a nyersanyagnál és az apostoloknál mindkét oldalt elfedjük stb.), néhol a szabályfüzet sem egyértelmű, de összességében egy nagyon jól összerakott, nagyon mutatós és ötletes, szép témát feldolgozó társasról van szó. Az Everdell: The Complete Collection után a matricákra vonatkozóan maradt némi ellenérzésem (ügyetlen vagyok, nálam ezek most szakadtak, néha nem illeszkedtek rendesen), a játékostáblák esetén most is kaphattunk volna rétegelt, masszívabb darabokat, mint a Lacrimosánál, de igazából ennyi az, amibe bele tudnék kötni. A Ierusalem Anno Domini egy nagyon különleges, nagyon egyedi, nagyon szép játék, ami azoknak is kellemes élményeket nyújthat, akiket maga a vallás egyáltalán nem izgat. Ha viszont valaki eleve érdekelt a teológiában, esetleg hisz benne, mélyen érintett a témában, annak szinte már ajándék. Így vagy úgy, de ha a Devir társasjátéka asztalra kerül, jobban járunk, ha se nem egyszer, se nem háromszor nem tagadjuk meg Jézust, hanem inkább beállunk mögé, ezzel beteljesítve a doktrinát.
„Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
Mt 26,26-39
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Devirnek! A Ierusalem Anno Domini alapvetően nyelvfüggetlen, ám szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
