A Charioteer különösen meglepő megjelenése az évnek (legalábbis számomra), hiszen a GMT Games általában a komoly, leginkább politikai és háborús témával ellátott, főleg wargame- és kifejezetten nehéz társasjáték-felhozataláról híres, a kezdőnek számító Matt Calkins azonban abszolút nem ebben a közegben utazik, pláne nem azon a lovaskocsin ülve, mellyel tavasszal befutott hozzánk is, hogy alaposan feldobja a húsvéti felhozatalt. Hiszen a téma adott, a klasszikus Ben-Hurral párhuzamot vonva a játékot a Devir Ierusalem Anno Dominijével is párba lehet állítani, így megteremtve az ünnepi hangulatot. A fogatversenyes társasjáték ráadásul megoldásait tekintve sem egy rossz gondolat, elvégre mind jól tudjuk, hogy a játékosok különböző színekben képviseltetik magukat, ami rezonál az ókori róma kocsiversenyeinek működésével, hiszen a factióknak nevezett szerveződések erős szenvedéllyel kötődtek az egy-egy színnel azonosított egyesületekhez. És bár a kései császárkorban a korábbi négy factio kettőre redukálódott, így a vörösök a kékekhez, a fehérek a zöldekhez csatlakoztak (az arisztokrácia tagjai inkább a kékekért lelkesedtek, míg az alsóbb néprétegek a zöldekkel rokonszenveztek), az talán nem okoz akkora anomáliát, ha a Charioteer-t az asztalra helyezve összesen hat színt keltünk életre, már persze maximális játékosszám mellett.
Charioteer
- Kiadó/Partner: GMT Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,2/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 85 dollár, nagyjából 29 500 forint, itthon is hasonló árban van
Az egészen nagy, de inkább hosszú és mély, nem pedig széles doboz fedelén nagyon látványos grafika díszeleg, ami egyből sejteti a játék lényegét, ezzel pedig meg is hozza a hangulatot: a már említett fogatversenyek elevenednek meg az asztalon. Ehhez egy két részből összeállítható fő játéktáblát kapunk a verseny helyszínével, valamint három kártya-hellyel, illetve egy üres mezővel a kockának, emellé pedig jár még 147 kártya, 6 darab játékoslap, valamint képességjelzők, játékosjelzők, különböző tokenek, minden színben és mennyiségben. A kártyákon kívül minden elem fából készült, így a kis fogatok és a különböző tokenek és jelzők is, ami azért ad egy komoly minőségi érzetet, mindamellett pedig jól is mutatnak. Sőt, ennek hála a setup is egyszerű, mivel a táblára megy a kártyapakli (három lap külön, felfordítva láthatóvá válik, a játékosokhoz pedig 8-8 lap kerül), a császár kockája, a startvonalra a játékosokat jelképező összes fogat, valamint van egy közös token-készlet, ami húzózsákban kap helyet. Ezenkívül pedig már csak a játékosok saját készlete kerül elő. Utóbbi a lapon felül négy képességjelzőt, 5 alap tokent jelent. Vannak még sérülésjelzők, de azok egyelőre nem kerülnek felhasználásra. Amint kész a felkészülés, a tömeg felmorajlik és a lovaskocsik megindulnak, hogy három kör után kihirdessük a győztest.
A császár kedvére
A Charioteer egy viszonylag egyszerű versenyjáték, aminél nem kockadobással, hanem kártyákkal és az azokon lévő szimbólumokkal és értékekkel zajlik a viadal. A kártyákon ugyanis számos szimbólumot látni (legalább kettőt, de akár többet is), amik négy fő lehetőséget takarnak. A zöld a sebesség, a fekete a kanyarodás, a piros a támadás/sebzés, a narancssárga pedig a gyógyulás jelképe. Ezen belül is különböző értékek vannak (szimbólumonként három), és bizony itt jön a csavar: amikor maximum 3 lapot kijátszunk, akkor azokon egy szimbólumnak és értéknek mindenképpen szerepelnie kell, majd az érték és az azonos szimbólumok száma együttesen adja azt a mennyiséget, amennyit léphetünk a saját fogattal. Tehát, ha három kártyán 1, 2, 2 hatos szerepel, akkor az 5+6, avagy 11, mivel ötször szerepelt a zöld hatos érték, vagyis ennyit lépünk előre. Ezt még kicsit megkavarja a mindig jobb szélső közönség-lap, amit véletlenszerűen húzunk a pakliból, és kicsit előre tervezve mindig látjuk a következő két forduló lapjait is. Ez ugyanis, ha szintén tartalmazza ugyanazt az értéket és szimbólumot, amit választottunk, szintén hozzáadódik a lapjaink nyújtotta értékhez. Az előbbi példához visszanyúlva, ha emellé van egy 2 zöld hatost tartalmazó közönség-lap, akkor összesen 13-at lépünk, hiszen 7+6-ra változik az eredmény.
Mindehhez még egy kis csavar, hogy mik az akciók. A zöld az ugye szimplán gyorsaságot eredményez, viszont ettől függetlenül a kanyaroknál lelassulunk, ott nem véletlenül vannak a mezők pepitában. Ha ugyanis valaki kanyarba ér, akkor ide-oda lépked a külső és belső mezők között, míg ki nem jut a kanyarból, kivétel ez alól a fekete, kanyarodási akció, akkor ugyanis a belső részen haladhat végig, ezzel egyszerűsítve a dolgot. A piros a támadás, ekkor az adott fordulóban mindenki sérülésjelzőt kap, egyelőre a beérkező sérülések sávba, majd a forduló végén, ha addig nem sikerül eltávolítani, a jelzők átkerülnek a valós sérülések közé, amik egyenként -1 pontot jelentenek a saját körben. A narancssárga gyógyulás pedig pontosan ezeket, vagyis a valós sérülések felét gyógyítja, ahogy a pihenés is, ami a fordulóra egy akciólehetőség, ilyenkor bármilyen kártyát eldobhatunk, nem haladunk, viszont gyógyulunk. Fontos még, hogy mindig, amilyen szimbólumot használunk az adott fordulóban, az azzal egyező színű képességjelző egyet halad előre a képességsávon, ezzel idővel +1, majd egyre több extra mozgást biztosítva. Sőt, ha az adott fordulóban a császári kocka ugyanazt a színt adja, ami a saját kártyás mozgást biztosítja, akkor az plusz egy lépést jelent a képességsávon, így érdemes ezt is figyelni.
Ahogy sok minden mást is. Merthogy vannak egyéb ikonok. A pajzs például az adott fordulóban megvéd minden támadástól (sőt, ha abban a fordulóban kaptunk egy sérülésjelzőt, az sem jut el a tényleges sebzésekig), az ostor plusz öt mozgáspontot ad, de csak akkor, ha hátul vagyunk, sőt akadnak különböző tokenek is, amik egyfelől alapból járnak, másfelől, ha valamiből hatot rakunk a készletbe (a közönség-lappal együtt), akkor a húzózsákból egy extra tokent is szerezhetünk. Ezek is plusz mozgást, extra képességet, valamint más egyszeri jutalmakat biztosítanak, így bőven van lehetőségünk befolyásolni a verseny menetét. Ha egy fordulóban mindenki egyszerre kitette a saját lapját, lapjait, akkor sorban lépnek, majd megint 8-ra húznak lapot, hogy következzen az újabb forduló, újabb kockadobással, újabb közönség-lappal. Három kör után pedig, ha valaki átjut a célvonalon, akkor még mindenki befejezi az adott fordulót, és az nyer, aki a legtovább jutott.
Hazárdjáték szekereken
Bármennyire is befolyásolható a küzdelem, azért a társas meglehetősen hazárdjáték, aminél nagyon nagy jelentősége van a szerencsének és a jól megkevert paklinak. Mert hiába nem dobunk kockával, nem egy dobok-megyek típusú társasról van szó, a legfontosabb az, hogy éppen milyen lapjaink vannak, és rosszabb kínálattal nehezen haladunk, valamint a kanyarokban nagyon lemaradhatunk, ha nincsenek fekete kártyáink. Ettől függetlenül viszont egy nagyon szórakoztató, igazán négy főtől izgalmassá váló társasjátékot adott ki a GMT Games, ami ráadásul nagyon minőségi elemeket kínál, kezdve a kártyalapoktól a különféle tokenekig. Két dolgot sajnálok: az egyik a játékoslap, ami tényleg csak egy lap, ez a sérülésjelzők és képességek miatt nyugodtan lehetett volna egy rétegelt tábla; a másik pedig a táblán lévő illusztráció, mivel az kicsit gyengébb a dobozképhez képest. Így sem rossz, a dizájn rendben van, a maga egyszerű módján jó ránézni az összképre, de a közönség bármi más is lehetne, akár egy F1-es tömeg, annyira színes és nem annyira passzol a látványvilághoz.
Ha még negatívumot kellene mondanom, akkor az az ár. Az itthon 30 ezer feletti társasjátéknak igencsak megkérik az árát, ami valahol érthető, de pont emiatt fájó a néhány felsorolt hiányosság. Azt gondolom, hogy a rétegelt játékostábla bőven belefért volna a csomagba. Ettől függetlenül viszont egy nagyon jól működő, nagyon jópofa, ötletes és élvezetes versenyjátékkal gazdagodunk, amennyiben beruházunk rá, aminél a téma is kifejezetten átjön, és érdekesek azok az apró kis ötletek, amik feldobják az összképet. Azt például mondtam már, hogy amikor valakit utolérünk, akkor nemcsak egyszerűen elhagyjuk, hanem az adott mezőn, alulról felfelé haladva meg is kell előznünk? Tehát, ha egy mezőn már ketten állnak, akkor, miután odaértünk, egy-egy lépéssel beelőzzük őket, majd csak utána haladhatunk tovább a következő mezőre. Szóval több mindenre kell figyelni, van egy csomó lehetőségünk, némileg még matekozunk és “harcolunk” is, alapvetően azonban ez egy egyszerű verseny, ami nagyon jól hozza az ókori fogatversenyek hangulatát. És ha már Ben-Hur szóba került, ugye ő is erre az útra lépett, hogy győzedelmeskedjen, valamint Jézus tanaival gazdagodva híressé váljon, de erről majd legközelebb (igen hamar), hiszen húsvéti társasjátékos bemutatóink kötődnek egymáshoz, hamarosan pedig jelen leszünk az utolsó vacsorán. Addig azért még futunk néhány kört, amíg a lovak bírják.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a GMT Gamesnek! A Charioteer alapvetően nyelvfüggetlen, ám szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
