Mintha csak összebeszélt volna a dlp games és a Pythagoras, úgy fonódik össze a 2020-as Monasterium és a 2022-es Moesteiro, bár tény, hogy némi zavar keletkezhetett az Erőben és az időben, elvégre a kolostor megépítésére csak idén került sor, miközben a novíciusok már 2 éve beköltöztek új otthonukba, hogy a noviciátus idejét letöltsék. Ha pedig már pár hete megépítettük azt a bizonyos kolostort, szinte adta magát, hogy kipróbáljuk a Monasteriumot, melyet sokan az utóbbi évek egyik különleges hidden gem társasaként jellemeznek, miközben témájával pedig eleve képes felhívni magára a figyelmet. Hogy kiderítsük, tényleg jogos-e a sok dicséret, a Kickstarter-kiadásokkal és különlegességekkel is foglalkozó Gamerna a segítségünkre sietett, mi pedig örömmel vetettük bele magunkat a kolostori életbe.
Monasterium
- Hazai partner: Gamerna
- Kiadó: dlp Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,22/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Gamernánál 18 990 forint
A korai középkorban, az egyházi hatalom csúcsán, nem kevesebb, mint öt kolostort alapítottak egy gyönyörű völgyben, méghozzá azzal a céllal, hogy terjesszék Isten igéjét. Egy székesegyházi iskola dékánjaként igyekszel elhelyezni a rád bízott novíciusokat a kolostorokban, ezzel komoly hírnevet szerezve. Tehetségüknek megfelelően küldöd a novíciusokat a főépületek adott szekcióiba, a kápolnába vagy magába a kolostorba. Eközben persze nem szabad alábecsülni a befolyásos személyiségek vagy más szerzetesek közbenjárását sem, hiszen ők leegyszerűsítik a procedúrát. A kolostorok különleges küldetéseit is teljesítheted, emellett katedrálisod ólomüveg ablakait is megépítheted, hogy iskolád hírnevét öregbítsd. A hároméves noviciátus után aztán kiderül, hogy segítőivel ki tudta a legtöbb hírnevet és dicsőséget szerezni.
Noviciátus
A Monasterium átlagosnál talán kisebb doboza nem kevés tartozékot rejt, hiszen a főtáblán, a két kisebb darabból összeállítható játékostáblákon és a számos célkártyán felül rengeteg karton- és faelem rejtőzik a fedél alatt. Egyfelől minden játékosnak van 3 saját színű kockája, egy adag jelölője, 24 novíciusa, egy hírvivője, másfelől kapunk még 10 közös kockát, nem utolsó sorban pedig ott vannak a tokenek, amik a nyersanyagokat, befektetéseket jelentik, mint például maguk a támogatók, a leves, a szerszám, a könyv, vagy éppen a rózsafűzér. Mindenki kap egy kis kezdő ellátmányt, a játéktáblát a játékosszám szerinti oldallal felfelé használatba vesszük, majd kezdődhet is a kolostor megtöltése élettel, étellel, elhivatottsággal és hittel.
A játékmenet lényege a kockadraftolás, ami egészen különleges: mindenki egy saját kockáját, valamint a játékosok számától függően adott mennyiségű közös kockát dob, majd egy bizonyos értékből minden egyes kockáját leteszi a főtábla megfelelő helyére. Ezután a következő játékos jön és így tovább, majd ismét az első játékos, aki a maradék kockáit újra dobja, és egy kapott értékben megint kockát tesz le. Ezzel a játékosok létrehoznak egy elérhető kínálatot, ahonnan az akciófázisban 1-3 kockát elvesznek, három fontos szabály betartásával: csak egy értékben lehet elvenni maximum 3 kockát; más egyedi, színes kockája nem használható fel; a hatos, avagy a dzsóker értékből egy körben csak egyet vehet el mindenki. Lényegében ennyit kell tudni, amúgy pedig a saját körében mindenki kockát vesz el, majd az értéknek megfelelően leteszi a saját táblája akciómezőjére, hogy végrehajtsa magát az akciót. Ez lehet valamilyen token begyűjtése, a hírvivő mozgatása a kolostorok között, vagy éppen egy-egy novícius kiküldése a saját tábláról valamelyik kolostorba. És bizony itt kerül képbe az a mindent behálózó kapcsolati rendszer, ami a felhasználható eszközök, a hírvivő szekere és a novíciusok között van, és amit muszáj valamennyire átlátni ahhoz, hogy pontok terén ne maradjunk le nagyon.
Merthogy az alap akciókkal csak némi eszközt, ellátmányt kapunk, avagy támogatókkal, rózsafüzérrel, levessel gazdagodunk, míg a szekér mozgatása számos extra jutalmat biztosít. Egyfelől újabb akciót, értékesebb forrást, eszközeink közötti átváltást, ólomüveg ablakot eredményez, másfelől, ha az út végére ér, kapunk egy extra saját kockát (vagy győzelmi pontot), nem utolsó sorban pedig ahol éppen áll, amelyik kolostorral összeköttetésben van, alapesetben oda küldhetünk novíciusokat. Ehhez azonban megintcsak különböző követelményeket kell teljesíteni, elvégre a főépületbe a támogatón felül leves, munkaeszköz vagy könyv is szükséges, míg a kápolnákba csak támogató kell, de abból egyre több. Ha pedig valóban buzgó, hívő lélekkel akarjuk gazdagítani a kolostort, akkor rózsafüzérrel kell fizetnünk, és a belső területekre csak úgy küldhetünk ki egy újabb növendéket, ha már van egy képzett emberünk az épületben. Persze van létszámlimit is, de megéri foglalkozni az épületek feltöltésével, mert minden kiküldött tanuló után egy újabb akciólehetőséggel gazdagodunk a játékostáblánkon, sőt akár a felső ablakot is átfordíthatjuk rajta, ami mutatja az akciót, és innentől a fejlesztett akció állandó győzelmi pont-forrásként üzemel. Nem mellesleg az ólomüveg ablak-részletekből saját ablakot építünk, amik szintén számos extra jutalmat biztosíthatnak, ha pedig valamelyik célkártya egyik kihívását sikerül teljesíteni, az további pontokat eredményez, annak függvényében, melyik szemeszter alatt teljesítettük a követelményt. A három év mindegyike addig tart, míg a kezdőjátékos-jelölő körbe nem vándorolt, a legutolsó év végén pedig egy mindenre kiterjedő pontszámítás következik (kinek van több novíciusa az épületetkben és a többi), ami után az nyer, aki a legtöbb pontot begyűjtötte.
Évszázadok hagyatéka
Mindennek hazánkban is komoly hagyománya van, hiszen bár itthon a történelem viharai, a mindenféle gondolkodásmód-változások rövidebb időre megnyirbálták a kolostorokban élők életét, a testvérek azonban helytálltak és képesek voltak mindig újrakezdeni, így maga a noviciátus Magyarországon is évszázados hagyomány. Ennek köszönhetően a játékot nem is kell messzire képzelni, simán fantáziálhatunk annyit, hogy valamelyik gyönyörű völgyünk, hegyvidékünk egyik kívül eső, lakott területektől távoli részén áll a Monasterium helyszíne, ahol aztán helyt kell állnunk, és bizony a tematika nagyon szépen átjön a játékban is. Mindennek logikája van, szépen épül fel a rendszer, már onnan, hogy a novíciusok képzést kapnak, egészen odáig, hogy minél több épületet töltünk meg a növendékekkel, annál nagyobb hírnévre teszünk szert. Értelemszerű, hogy a rózsafüzér és a leves éppen olyan fontos, mint egy támogató, míg az olvasottság és a hit (ki tudja, mely könyv áll a középpontban) a kulturális fejlettséget növeli, ezzel együtt segítségükkel a művészetekre is jobban fókuszálhatunk. Egyedüli problémát talán az egyedi, alapvetően jó kockadraftolási rendszer okozhat: ezúttal ugye az érték nem növel vagy csökkent semmit, kizárólag az akciókat szabályozza, ami már eleve okozhat kellemetlenségeket a három elvehető kockával, pláne, hogy a színest mindig csak a saját tulajdonosa veheti el, így simán előfordulhat, hogy az utolsó köröket ugyanaz az ember viszi el, mert sikeresen behúzza az utolsó közös kockát, bent hagyja a sajátját/sajátjait, azt pedig más már nem foghatja meg.
Apróbb negatívum még, hogy míg az első játékok során elképesztően nagy a lehetőségek kínálata, ami alaposan leterheli az embert, előbb-utóbb kiderül, mely akciókat érdemes fejleszteni, és milyen formában, amire aztán mindenki rámegy, de ez lényegében a stratégia része, így kár lenne emiatt komolyabban belekötni a játékba, ami egyébiránt viszont nagyszerűen teljesít, és miközben BGG-n 3-as feletti a közösség által megszavazott nehézsége, mégis képes egy jól átlátható rendszert felmutatni, amit nagyjából gyorsan el lehet magyarázni. Nehézsége maximum abban rejlik, hogy rengeteg apró hatást érhetünk el, amik kapcsolódnak egymáshoz, de maga a fő mechanika pofon egyszerű, emiatt viszont hosszabb távon olyan nagy mélység sincs benne. A téma, mint említettem, remek és érdekes, ehhez a látvány is abszolút passzol, sőt egészen pazar az asztalkép, ami a játékosokat fogadja, így összességében valóban egy különleges, az átlagtól igen messze álló társast köszönthetünk a Monasterium képében. Érdekesség, hogy hála az égnek a téma ma is sokakat érdekel, a tematika továbbra is nyerő, elvégre pont a napokban esett be a Devir Games legújabb kiadványa, a Ierusalem Anno Domini, valamint éppen tart a vallásos témákat feldolgozó Funhill Games legújabb kampánya, a Kickstarteren futó Purim pedig szintén érdekesnek ígérkezik. Úgy tűnik, hinni mindig érdemes, pláne abban, hogy a vallási alapok is képesek igényes, különösképpen izgalmas társasjátékokat eredményezni (The Acts), és ehhez még a templomba sem muszáj bemenni, elég az asztalhoz leülni, hálát adva azért, hogy ilyen remek játékokkal tarthatjuk karban agyunkat és lelkünket.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gamernának! A Monasterium alapvetően ikonokkal kommunikál, teljesen nyelvfüggetlen, egyedül szabályfüzetéhez igényel angol vagy német nyelvtudást, de a facebookos, társasjátékos fordításokat tartalmazó zárt csoportban elérhető a rajongói fordítás.)
