Stefan Feld neve talán ismerősen csenghet, elég a The Castles of Burgundy vagy a City-sorozat (Hamburg, Amsterdam, New York, Marrakesh) címét megemlíteni, de nálunk a Kokopelli és a régebbi Bora Bora társasjáték szabályait újragondoló Cuzco is megfordult már. Az biztos, hogy a játéktervező nagyon szereti a városokat, ezt támasztja alá cikkünk alanya, a Carpe Diem is – az először 2018-ban megjelent játékban ugyanis római patríciusokat alakítunk, és a feladatunk a legnagyszerűbb város megépítése.
Carpe Diem
- Hazai partner: Gamewiz
- Kiadó: Alea
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-75 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,54/5
- Ára: a Gamewiznél 13 990 forintért kapható
A legnagyszerűbb város megalapításához pedig először is egy várostáblát és annak a játék végi pontozáskor fontos szerepet betöltő, négy darabból felépített keretét kell kiosztanunk mindenkinek. Emellett előkészítjük a központi játéktáblát is, a közepén található hét „piacteret” négy-négy épületlapkával és patríciusainkkal, oldalt pedig a „fórumot” a célkártyákkal töltjük fel. Végezetül a játékossorrend szerint meghatározott kezdő győzelmi pontkészletet is kiosztjuk, amit itt szokatlannak nevezhető módon kártyákkal tartjuk számon. A győzelemhez eme lapokból kell a legtöbbet begyűjtenünk, összesen négy körön és körönként hét fordulón át.
Egy fordulónk során az első a piac fázis, ekkor kezdésnek mindig patríciusunkkal mozgunk egy szomszédos piacmezőre, utána annak kínálatából kiválasztunk egy épületlapkát, amit a táblájukra helyezünk. Ügyelve közben arra, hogy a lapkákat mindig érintőlegesen helyezhetjük csak le, és természetesen egy épületkezdeménynek a neki megfelelő folytatással kell találkoznia. Az esetlegesen elkészült egy, kettő vagy négy mezőből álló házakért és termőföldekért terményt, kenyeret, pénzt vagy egyéb előnyöket zsebelhetünk be, a villákon pedig a kémények száma fontos. Mindezt a kör végén válthatjuk győzelmi pontra, oly módon, hogy a fórumon két kártya közös oldalára helyezzük egy jelölőnket, ezzel vállalva azt, hogy az azok felső felében látható feltételeket teljesíteni tudjuk. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig sikerül, ekkor négy győzelmi pontunknak inthetünk búcsút. A negyedik, utolsó kör fórum fázisa után jön a végső pontozás, ahol megmaradt terményeink, szökőkutakkal szerzett és teljesített célkártyáink, valamint a városunk keretén meghatározott épületek még pontot hoznak a konyhára.
Romanes eunt domus
Nem lenne teljesen igaz, ha azt állítanám, hogy a Carpe Diem ugyanúgy működik két játékossal, mint néggyel. Egy apró szabálymódosításnak köszönhetően – amint két lapkára csökken egy piacmező készlete, a maradékot el kell dobni – másképpen kell előre gondolkodni, mint négy játékos esetében. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet „csiki-csukizni” két roppant szimpatikus mező között, így ugyan a szó szoros értelmében a szabály elvesz a lehetőségeinkből, de véleményem szerint valójában hozzáad a játékélményhez, taktikázáshoz. A játékosszám növekedésével pedig egészen megváltozik az élmény, többet vagyunk útban egymásnak, nyilvánvalóan nő az emberi tényező jelentősége és kiszámíthatatlansága. A pontgyűjtés is taktikázást igényel, ha ugyanis két kártyát „lefoglaltunk” a fórumon, a jelölő kettejük közül nem távozik, ezzel azt a kombinációt még egyszer már nem pontozhatjuk le.
Sajnos azonban nem csak jókat tudok mondani a játékról, amin nagyon látszik, hogy a gazdaságos kivitelezés magas prioritást élvezett: inzert nincs, a kartonelemek (beleértve a dobozt is) a lehető legvékonyabbak, úgyhogy már meg sem lepődöm azon, hogy az épületlapkáknak nem jutott húzózsák. De legalább kaptunk segédletet a játékostábla mellé, csak győzzük kibogarászni az apró ikonokat. Ugyanez jellemző a termelő épületekre is. Az illusztrációk fantasztikusak, a baromfiudvaron például apró csirkék látszanak, a tóban halak úszkálnak, a zöldségeskert és a szőlő is eszméletlenül aprólékosan kidolgozott, de főleg utóbbi kettő viszonylatában elsőre mindig bizonytalan voltam, hogy tulajdonképpen mit is látok, és kell-e ez nekem. Apróság, de a lapkák sarkában egy egyértelmű ikonnal nagyon gyorsan rövidre lehetett volna zárni a hezitálást. A fa nyersanyagtokenek viszont igényesek, ám több játékosnál előfordulhat, hogy mennyiségben kevésnek bizonyulnak.
A minőségi nyűgjeimet félretéve viszont a Carpe Diem ötletes keveréke a lapkalehelyezésnek, és az előre tervezés mellett időzítést is igényel, hogy terményeinket a megfelelő pillanatban tudjuk beváltani zsíros győzelmi pontokra. A Stefan Feld-játékok kedvelői garantáltan nem csalódnak, a szabályok könnyedsége miatt pedig a hamar elsajátítható, gyorsan lejátszható, ám egy fillernél jóval többet tartogató társasjátékot bátran tudom ajánlani minden eurojáték-kedvelőnek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gamewiznek! Maga a játék nyelvfüggetlen, szabályainak megértéséhez azonban angol, német, francia, vagy spanyol nyelvtudás szükséges, rajongó fordítás innen érhető el.)
