Egy ez idáig közel 20 évet felölelő karrier alatt nehéz nem maradandót alkotni, Stefan Feld azonban ennél is többre vitte: valóságos intézménnyé vált. Neve nem csupán olyan ikonikus, megkerülhetetlen klasszikusokkal forrt egybe, mint a Trajan, a Bora Bora, vagy épp a legendás The Castles of Burgundy, de egy specifikus tervezési elvvel is, hiszen a Feld-játékok egy jelentős része egy olyan pontsaláta, ahol láncba fűzött, egymástól esetenként drasztikusan különböző játékmechanikák juttatnak el a végső értékeléshez, kötelezővé téve a mindig kevéskének tűnő körök maximalizálását. Ez alól pedig az a Bonfire sem kivétel, amely kifejezetten nagy hullámok hátán érkezett meg 2020-ban.
Bonefire
- Hazai partner: Gamerna
- Kiadó: Pegasus Spiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 70-100 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,62/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Gamernánál 12 490 forint
Már csak azért is, mert világa számára egyáltalán nem ismeretlenek a vizek: miután a városok tornyainak tetején kihunytak a máglyák, az erdőlakó gnómok felkerekednek, hogy a szent szigeteket bejárva segítséget kérjenek az Őrzőktől, az általuk kijelölt feladatok elvégzésével gyújtva meg újra a máglyákat – lehetőleg úgy, hogy brillírozzanak ezen a téren, hiszen a rivális gnómok is ugyanezt próbálják megkísérelni.
A meglehetősen furcsa téma pedig egy meglehetősen furcsa játéknak ágyaz meg, mivel a Bonfire nem szimplán egy stratégia, hanem egy valóságos stíluskavalkád: a szettgyűjtés, a mintaépítés, a pontról pontra való mozgás és a lapkalehelyezés egyaránt rendkívül hangsúlyos benne, amihez nem csak hatalmas figyelmet, türelmet követel meg, de elég sok helyet is. Az alkotás játékosonként egy saját táblából, illetve egy központi, két nagyobb szekcióra osztott játéktáblából áll. Utóbbin találhatók azok a szigetek, melyekről feladatokat és őrzőket kell gyűjteni – ezek sikeres teljesítésével gyújthatók meg a sajátunkon található máglyák. Emellett innen vándorolnak el azok a növendékek, akik adott darabszámmal kiváltják a játék végét, miután beköltöztek a központi tábla azon máglyaterületére, ahonnan erőforrások, akciólapkák és portálok zsákmányolhatók.
Az említett akciólapkák pedig a Bonfire egyik legfontosabb mozgatórugói, hiszen szinte minden létező akcióhoz valamilyen lapka befizetésére van szükség. Minden játékos három teendő közül választhat a körében: lerakhat egy úgynevezett sorslapkát a saját játékostáblájára, feltöltve annak üres mezőit, hogy így akciólapkához jusson; egy akciót hajthat végre egy már korábban megszerzett akciólapka használatával; meggyújthat egy máglyát és elküldhet egy növendéket a Főtanácsba. Az akciólehetőségek száma így tehát meglehetősen magas: a lapkákkal tudunk elhajózni az egyes szigetekhez, ott feladatokat szerezni, őrzőket visszahozni, gnómot toborozni a saját városba, ellátogatni a Nagy máglyához, vagy épp ösvényt építeni. Utóbbi az egyik legfontosabb lapkalerakási metódus, a saját játékostábla köré ugyanis egy komplett útvonalat kell felhúzni: az Őrzők ezeken vonulnak át (erőforrásokat biztosítva), a játék végi pontozásnál pedig a máglyák és a kristályok színének kombinálásával van lehetőségünk brillírozni.
A Bonfire, bár nem teljesen unortodox, de azért mindenképp szokatlan módon nem menet közben jutalmaz pontokkal (pár kivételtől eltekintve), hanem a végső kiértékelés során. Emiatt nem egy-kettő, sokkal inkább négy-öt körre kell mindig előre tervezni, és rendkívül céltudatosan haladni, mivel az esetleges a hibákat, a rosszul meghozott döntéseket nagyon nehezen tolerálja a játék. Éppen ezért szinte minden téren helyt kell állni: az őrzők megszerzése, a máglyák meggyújtása, a kristályok és a máglyák színének összehangolása, a teljesített közös feladatok mind hatalmasat nyomnak a latba.
Ennek köszönhetően a Bonfire még a kevés interakció ellenére is extrémen kompetitív, és első látásra kissé nyomasztóan komplex is. Szélsőséges mechanikái mégis fantasztikusan jól simulnak egymáshoz, szabályrendszere pedig – a masszív mennyiségű ikon ellenére – kifejezetten áramvonalas és jól tanulható. Egy igazi Feld-pontsaláta, amely ugyan nem tudja maradéktalanul kiaknázni a témáját (tálalása pedig erősen egyéni ízlés kérdése), de a belefektetett időt kamatostul meghálálja, és játékról játékra mutatja meg egy újabb rétegét.
(A játékot partnerünk, a Gamerna biztosította – köszönjük! A Bonfire nem nyelvfüggő: rajongói magyar szabálykönyvvel rendelkezik, amit a Gamerna nyomtatott formában kínál a játék mellé.)
