Amit manapság már alapvetőnek veszünk, azért sokszor emberek milliói küzdöttek, akár évtizedeken keresztül. Az általános választójog pedig pontosan ilyen, hiszen ez nemcsak a 19., de még a 20. század politikai életét is nagyban meghatározta. Ennek katalizátora vitathatatlanul az az Egyesült Államok volt, melynek társadalmát az alapoktól rengette meg az 1861-ben kitört polgárháború, és ahol ezt követően lángra gyúlt az a polgárjogi mozgalom, amely aztán több mint egy évszázadon át igyekezett biztosítani az alapvető jogokat az állampolgároknak. Többek között a lakosság egy tetemes hányadát kitevő nőknek, akik 1869-ben ugyan szavazati jogot kaptak (a világon elsőként!) Wyomning-államban, ám az Egyesült Államok maradék részében egy olyan hosszú hadjáratot kellett folytatniuk, melynek gyümölcsei csak 1920-ra értek be teljesen.
Votes for Women
- Partner/kiadó: Fort Circle Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 60-75 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,42/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 75 dollár, körülbelül 26 000 forint
A Votes for Women pedig pontosan az általános női választójogot biztosító, 19. amerikai alkotmánykiegészítés 100. évfordulójához lett időzítve. Az első játékos szerző, Tory Brown alkotása az imént leírt küzdelmet mutatja be, méghozzá egy olyan kártyavezérelt, szupertematizált, wargame-jegyeket mutató stratégiai társas formájában, ahol a két oldal (a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom és az ezt megakadályozni igyekvő ellenzék) kötélhúzást idéző harcot vív minden egyes államban, megpróbálva kivívni a többséget, közben elgáncsolva mind a lokális, mind pedig az állami kezdeményezéseket. Ehhez mindösszesen hat forduló áll rendelkezésre: amennyiben ez idő alatt nem sikerül elfogadtatni a kongresszussal a 19. alkotmánykiegészítést, úgy az ellenzék automatikusan nyer. Ellenkező esetben viszont a ratifikációs folyamat mondja ki a végső szót: a választójogi oldalnak 36 államban kell sikerrel elfogadtatnia a javaslatot, míg az ellenzéknek 13. államban kell elutasítást kivívnia a végső győzelemhez.
A játékteret a teljes Egyesült Államok adja, amely hat nagy régióra oszlik, ezekhez pedig adott államok tartoznak. Az ellenzék narancssárga, a választójogi csoport lila és sárga kockákat (aktivistákat) rak le ezen államokra, így jelezvén a politikai erejüket az adott csatatéren. Az elsődleges cél egyébként nem csupán az egyes államokban való jelenlét: lehetőség szerint meg is kell "hódítani" azokat, a ratifikáció során ugyanis a többség (és a szerencse) dönt arról, hogy végül elutasításra vagy elfogadásra kerül-e az alkotmánykiegészítés.
Mindezt kártyák vezérlik, és mivel egy aszimmetrikus játékkal állunk szemben, így mind a két oldal teljesen egyedi, saját paklival rendelkezik, amely 52-52 lapot tartalmaz. Ezek mindegyike egy-egy történelmi eseménynek felel meg, amely az adott korszakban meghatározó szerepet töltött be a választójogi küzdelem során. A kártyák különböző érákra oszlanak: a játék elején a korai, majd a középső, végül pedig a kései lapok kerülnek elő, szimbolizálva az eltelt éveket és a mozgalmak lendületét. Bizonyos eseménykártyák kijátszása előfeltételhez van szabva (például, hogy egy adott kártya ki legyen játszva), míg néhányhoz sikeres kockadobás szükséges. A központi játéktábla ehhez remekül asszisztál, hiszen három mező található rajta: ide kell rakni a forduló vagy a játék végéig aktív lapokat, valamint azon kártyákat, melyek a ratifikáció szabályait írják felül.
A hat forduló mindegyike ugyanúgy, tehát négy fázist követve zajlik. Az első a tervezés, ilyenkor minden játékos hat lapot húz, hogy összesen héttel vágjon neki a fordulónak. Ezt követi a stratégiai fázis, melynek során a megszerzett kitűzőkkel (egyfajta valuta) tudunk licitálni a 3 rendelkezésre álló stratégiai kártyákra – ezek olyan, egyszeri bónuszt biztosító lapok, melyek komolyan meg tudják bolygatni az erőviszonyokat. A harmadik az operációs fázis, melyben minden egyes résztvevő hatszor jön egymás után. Ilyenkor kötelezően ki kell játszani egy kézben tartott lapot, és opcionálisan egy stratégia- vagy államkártyát – ez utóbbiakat a játék elején kell draftolni, és amint sikerül valakinek legalább négy aktivistát (azaz színes kockát) leraknia, övé a kártya, amely egyszeri, nagy jutalmat szokott eredményezni.
A lapokat többféleképpen is felhasználhatjuk. Első körben eseményként, melynek során a rajtuk szereplő hatás érvényesül, és ezt követően kerülnek csak a dobópakliba. Használhatók továbbá kampányoláshoz, melynek keretében minden, a játékban aktív kampányoló után egy 4 oldalú kockával kell dobni, majd a dobott összeggel megfelelő mennyiségű kockával (azaz aktivistával) fel kell tölteni azon államokat, melyek a kampányolók régiójába esnek. Bevethetők emellett szervezéshez, ami remek alkalom arra, hogy feltankoljunk a korábban említett jelvényekből, végül pedig ott van a lobbizás, amikor is egy 6 oldalú kockával kell dobni (annyival, ahány kampányoló aktív), és minden sikeres hatos dobás után eggyel növelhető – ellenzék esetén értelemszerűen csökkenthető – a kongresszus támogatása. Hat ilyen kör után a műveleti fázis véget ér, a rövid takarítás után pedig már indulhat is a következő forduló.
Ez a kiélezett küzdelem leginkább a ratifikációs fázisban csúcsosodik ki, amennyiben még a 6. forduló előtt sikerült megszavaztatni az alkotmánykiegészítést. Ahogy azt már említettük, az ellenzéknek 13 államban kell kivívnia a visszautasítást, míg a mozgalomnak 36 támogatót kell maga mellé állítania. A művelet során államonként kell haladni: mind a két fél dob egy 6 oldalú kockával, majd a dobott értékhez adódik hozzá az államban található kockák mennyisége (államonként csak egy oldal rendelkezhet ilyennel), a végösszeg pedig eldönti, hogy az adott lokáció támogatja vagy elutasítja-e az alkotmánykiegészítést. Döntetlen esetén mindig az ellenzék nyer – legalábbis alapjáraton, mivel egy specifikus kártya segítségével a mozgalom ezt permanensen megfordíthatja. Ez a fázis a játék egyik legizgalmasabb része, mivel a kockadobásokból eredő teljes randomitás csak közepesen kompenzálható az előző fordulókban vívott terjeszkedéssel és kötélhúzással, így rengetegszer tényleg csak a vakszerencse dönt.
A zárásig vezető út pedig túlzás nélkül briliáns. Bár a Votes for Women hivatalosan nem két főre lett szabva, mégis messze így működik a legjobban – túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elmúlt évek egyik legjobb kétfős játékával, A Watergate-üggyel említhető egy lapon, hiszen izgalmas, érdekes és maximálisan tematikus. Emellett akad egy alternatív kooperatív mód és egy olyan kompetitív variáns is, ahol akár két-két ellenzéki és aktivista játékos is küzdhet, ám ez kissé el tudja nyújtani a játékidőt, így tompítva a küzdelem élét. A társas tálalása egyenesen elsőrangú: egyszerű és letisztult játéktábláját valósággal megkoronázzák az elképesztően jól kinéző, rendkívül hangulatos, és történelmi információkat is tartalmazó kártyalapok, ahogy az egyszerű, de funkcióikat tökéletesen ellátó fafigurák és kockák is remekelnek.
Az i-re a pontot mégis az a tucatnyi extra kordokumentum teszi fel, melyeknek a játékmenet szempontjából abszolúte semmi szerepük nincs, és csupán azért kerültek a dobozba, hogy kontextust biztosítsanak a választójogi harchoz, egy újsággal, egy levéllel, egy választócédulával mutatva be pár érdekes és rendkívül fontos lenyomatot. Ez (ahogy a játék egésze) is csak arról árulkodik, hogy szerzője a lehető leghitelesebben és a legszórakoztatóbban igyekezett bemutatni egy történelmi jelentőségű eseménysorozatot, annak minden pozitívumával és árnyoldalával együtt – bár ez csak a témára igaz, mivel a Votes for Women kapcsán nagyon nehéz lenne bármire is árnyoldalként hivatkozni. Nem olyan forradalmi, mint anno a 19. alkotmánykiegészítés volt, de műfajának egyik legjobb, legszórakoztatóbb, és leggyönyörűbb játéka.
(A játékot partnerünk, a Fort Circle Games biztosította – köszönjük! A Votes for Women erősen nyelvfüggő, magyar nyelvű szabálykönyvről nincs tudomásunk.)
