A Heat: Padlógáz a korai Formula One-versenyek világát tárja elénk, mikor még szivar alakú autókkal, szinte nulla bizonsági berendezéssel és padlógázzal száguldottak végig a pályákon. Bár autóversenyeket régebben is tartottak már, az első hivatalos F1 bajnokságra 1950-ben került sor, és azóta nem telt el gy év, hogy ne került volna megrendezésre. Ha a társasjátékunkat nézzük, akkor 1961-ben csatlakozunk a motosportok non plus ultrájához, ahol nagyjából ekkortájt vették át az uralmat a középmotoros járgányok. Bár nyilvánvaló okok miatt a sportot uraló igazi gyártókkal nem találkozunk, a hangulat abszolút a helyén van. Vajon a játék is?
Heat: Padlógáz
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,16/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 25 990 forint
A játék előkészületei mindössze a négy versenypálya egyikének, továbbá egy szimpatikus szín és tartozékainak (játékostábla, autó, sebváltó és pakli) kiválasztására, valamint a rajtrácsra sorakozásra szorítkoznak. De nem okoznak fejfájást még akkor sem, ha a rendelkezésre álló összes, tetszés szerint és szabadon kombinálható kiegészítő modult szeretnénk az asztalon tudni. Persze az első játékot ezek nélkül ajánlott elkezdeni, de ha már így szóba kerültek, összesen négy közül válogathatunk: ott a garázs-modul, melynél némi draftolás után aszimmetrikus paklikkal játszhatunk; a legendák-modul, mely nagyon egyszerűen kezelhető, nem-játékos ellenfelekkel bővíti a rajtrácsot; az időjárás-modul, mely mindenféle módosítókat ad a pálya egyes szakaszaihoz; és a bajnokság, mely eseményekkel és négy versenyen át tartó rivalizálással teszi teljessé a játékot.
Száguldó Cirkusz
A játék kilenc fázisból áll, de nem mindegyikre van minden esetben szükségünk. Alapvetően két fontos lépésből, ellenőrzésekből és némi adminisztrációból áll egy kör. No, meg egy sor döntést is meg kell hoznunk, mérlegelnünk, kockáztatnunk, és legalább egy lépéssel előre terveznünk – magyarán azért nem olyan egyszerű a dolog, mint elsőre tűnik. De lássuk a két alapvető lépést: először meghatározzuk a sebességfokozatot, melyet legfeljebb kettővel állíthatunk fel vagy le; az éppen aktuális fokozat pedig meghatározza, hogy hány kártyát vagyunk kötelesek kijátszani a kezünkből. A kijátszott kártyák összege pedig megadja, hogy hány mezőt haladhatunk pöttöm autónkkal a pályán. Csakhogy a versenypálya ugye nem csupán egy szál egyenes, akadnak kanyarok is. Az ezeket jelölő kanyarhatárt csak meghatározott sebességgel léphetjük át, vagy a különbözet után a játékostábla motor-részéből hőkártyákat kell eldobnunk. Ha nem tudjuk kifizetni a különbözetet, akkor autónk kipördül, és erre a fordulóra a kanyarban ragadunk.
És elsőre fel sem tűnik, de itt van elrejtve a játék egyik nagy csavarja: az eldobott kártyákat ugyanis először a paklinkba, majd onnan a kezünkbe húzhatjuk. Ám a motorba a soron következő reakció-fázisban, a kijátszott kártyákon és a játékostáblán szereplő ikonok után járó, esetleges extra lépésekkel tehetjük csak vissza. Magyarán be kell osztanunk a hőkártyákat, csak a megfelelő pillanatban bevetve őket, majd a későbbiekben kijátszott kártyával, vagy sebességváltással visszapakolni a motorba. Közben stressz-kártyák is a kezünkbe kerülnek a pakliból, melyek kijátszásával némi véletlenszerűséggel is számolnunk kell, ugyanis learakásuk után addig húzunk lapokat, míg egy sebességkártyát nem fedünk fel, és ezt a módosítót kötelesek vagyunk alkalmazni is.
Ezt a képletet tovább fűszerezi a szélárnyék kihasználásának lehetősége, illetve a már emlegetett fejlesztések jelenléte. Ezekkel nemcsak alakíthatjuk kicsit a paklit, hanem stílusunkhoz szabhatjuk az autót: a kanyarokra szeretnénk több lehetőséget, vagy az egyenesben száguldanánk, esetleg többfunkciós kártyákkal bővítenénk? Akárhogy is döntsünk, a következő kanyarnak, a következő szakasznak mindig megfelelő kártyákkal a kézben kell nekivágnunk, mert a könnyen szerzett előnyt könnyen el is lehet veszíteni. És bár nem száz százalékosan tervezhető a verseny minden lépése, paklink ismeretében könnyen tudunk előre gondolkozni, esélyeket latolgatni.
Hová tűnt Damon Hill?
A Heat: Padlógáz prezentációból jeles, a kártyák és a táblák illusztrációi ízlésesek, részletgazdagok, mégis könnyen olvashatók és értelmezhetők. A szabálykönyv szintén egyértelműen fogalmaz, összeszedett, átgondolt. A kisautók jópofák, élvezet őket a táblán tologatni, és a játék végeztével mindezt egy teljesen jól használható (esélyesen kiegészítőknek is helyet biztosító) inzertbe pakolhatjuk el. Panaszt egyedül a játékostáblák minőségére tudok tenni, malyek elég vékonykák, jobban örültem volna vastagabb kartontáblának.
De ezek felett könnyen szemet hunyhatunk, mert összességében szerintem minden forintot megér a játék, és ha eddig még egyáltalán nem lett volna versenyjáték a gyűjteményedben, ennek mindenképpen ott a helye. Mert egyszerű, mégis számos lehetőséget rejt, és asztalra kerülhet akkor is, ha fél óra vagy éppen három áll rendelkezésre. Kis segítséggel a kisebbek is könnyen belerázódhatnak, a “gépi” ellenfelekkel pedig akár ketten is izgalmas versenyben vehetnek részt. Nálunk gyakorlatilag azonnal abszolút favorit lett, ami részben talán a kilencéves gyerek autómániájának is köszönhető.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
