Ha valaki kellő mennyiségű órát és energiát beleölt már a Fantasy Flight Games Cthulhu-társasjátékaiba, avagy az Eldritch Horrorba és a Rettegés Arkhamban valamelyik változatába, esetleg a kiegészítőket is próbálta, annak talán nem kell nagyon sokat mesélni arról, miért jók ezek a játékok, illetve mennyit dob rajtuk egy-egy extra csomag, ami további tartalmakkal bővíti az ameri trash akciózást. Bár nálam 2021-ben a Kifürkészhetetlen átvette a “kedvenc lovecrafti játék” kategória győztesének járó díjat, azért a borzongató hajóút és a CMON-féle Halandó halál mellett is bőven maradt élet Arkham más kerületeiben, a kártyajáték pedig már régóta felkeltette az érdeklődésemet. És most végre magyarul is elérhetővé vált.
Rettegés Arkhamban – A kártyajáték (Arkham Horror: TCG)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 45-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,54/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 26 991 forint
És hogy alapvetően mi a jó az Arkham-családban? Nos, már azon kívül, hogy mindegyik játék nagyszerűen hozza a lovecrafti hangulatot, a kozmikus horrort és a rettegést az idegen lényekkel, kultistákkal szemben, ráadásul ehhez rengeteg szöveget, szépen megírt leírást vet be, nagyszerűen épít az elme-fizikum párosra, amely az életben maradáshoz szükséges. Egyfelől döntéseket hozunk, képességpróbákat teszünk, amikhez nem árt fejlődni vagy mindenféle tárgyat és egyéb segítséget gyűjteni, másfelől pedig nemcsak a fizikumra kell odafigyelni, de az épelméjűségre is, ami eléggé sarkalatos pont lehet egy-egy megmérettetésnél. És ha már a Kifürkészhetetlen szóba került, ott ugye a Battlestar Galactica mintájára arra is oda kell figyelni, hogy társaink miképpen viselkednek és cselekszenek, mert könnyen előfordulhat, hogy akiről azt hittük, hogy barát, az a még dobogó szívünket kínálná fel valamely Mérhetetlen Vén kedvéért. Nos, hasonló élményeket kínál a Rettegés Arkhamban – A kártyajáték is, csak éppen titkos identitás és moduláris vagy bármilyen tábla, továbbá dobókockák és figurák nélkül, kizárólag kártyákkal és tokenekkel. Valamint három, egyre sötétebb és izgalmasabb kalanddal.
Arkhamban még mindig nehéz az élet
Arkham felett szokás szerint sötét fellegek gyülekeznek, a rejtélyeket pedig 5 nyomozó próbálja megoldani, akik először kicsiben, egy épületen belül kezdik el a történetet, majd pedig kimerészkednek a városba, hogy számos ikonikus helyszínre, intézménybe látogassanak. Mindehhez pedig csak kártyákra van szükség, egészen pontosan 361 darabra, amibe a nyomozók alap és fejlesztett, sőt a kalandok lapjai is beletartoznak. Minden történetszál saját paklit jelent, különböző cselekményekkel és felvonásokkal, amik sorban követik egymást, valamint egy megkevert találkozás-paklival, ami a megszokott szívást jelenti, avagy a későbbiekben onnan kerülnek elő a különböző szörnyűségek, nehezítések, megoldandó problémák. De visszatérve a kezdésre: a cselekmény és a felvonás együtt, egyfajta könyvként kínálja az alapot, amit részben meg kell oldani, ha pedig “lapozunk”, avagy tovább haladunk, újabb feladatokat kapunk.
Érdekesség a kártyákból felépülő helyszín, ami a házon belül szobákat, folyosót, pincét és padlást jelent, de később, ahogy megnyílik a világ, egyre nagyobb terep válik elérhetővé. Ez minden esetben ismeretlen, majd ha valaki már odalépett, megfordítjuk a kártyát, illetve megtudjuk, mivel állunk szemben, mennyi nyomra lelhetünk. A mozgás természetesen akciópontot vesz igénybe, amiből összesen hárommal rendelkezünk: ezzel húzhatunk új kártyát a kezünkbe, szerezhetünk erőforrást, aktiválhatunk képességet, harcolhatunk, nyomozhatunk, egészen addig, míg el nem használtuk mindet, vagy úgy nem érezzük, hogy minden további lépés felesleges. És ha már harc, akkor érdemes megjegyezni, hogy természetesen ellenfelekkel is bőven találkozunk, aminél az eszközökre nagy szükségünk van, ahogy később a fejlesztésekre is, de akár az elkerüléssel is próbálkozhatunk, mintegy vészmegoldásként. Emellett persze nem hiányozhat a mítosz-fázis sem, ami szintén nem a segítségünkre szolgál, és ami akár a cselekményt is előre hajtja, amiben általában nincs köszönet.
De még egy kicsit térjünk vissza a harcra és ezzel együtt minden próbára, ami ezúttal nem a szokványos módon, kockákkal zajlik, hanem saját képességeink, tárgyaink és segítőink értékeit számoljuk össze, valamint van egy káosz-zsák, amiből a képességpróbákhoz káoszjelzőt húzunk. A káoszjelzők különböző értékbefolyásoló hatásokkal rendelkeznek, a zsákba pedig a játék elején a meghatározott nehézségi szintnek megfelelően kerülnek bele. Emiatt megmarad a szerencsefaktor, de egészen új érzés azzal küzdeni, hogy most vajon milyen tokent sikerül húzni, ahelyett, hogy “na, a kocka már megint az egyes-kettes értéket dobta, bárhogy bűvölöm és bárhogy fohászkodom Fortuna Asszonyhoz”. Persze, ez attól még ugyanúgy hazárdjáték, viszont könnyebb fokozaton többnyire minimális a módosítási érték, így nem kell azt érezni, hogy megállíthatatlan erőkkel próbálunk szélmalomharcot vívni, ehelyett inkább csak van némi kihívás a dologban, és soha nem szabad úgy gondolni, hogy nyert ügyünk van. Mert ahogy általában, itt sincs így.
Ismerős és közeli helyeken
De akár nyert ügyünk van, akár vesztett, akár van szerencse, akár nincs, a lovecrafti hangulat megvan itt is, méghozzá nem is akárhogyan. Ahogy szépen haladunk előre, úgy nyílik ki a világ, úgy nyílik meg a játék, a pakliépítésre, a fejlesztésekre pedig egyre inkább szükség van. Mert nem véletlenül rendelkezünk egy egész paklival, hiszen állandó szükség van az eltérő hatásokra, amikhez nagyon jó megoldás, hogy limitált férőhelyet kapunk a használatban lévő tárgyakra és társakra. Bár jó megoldásokból egyébként sincs hiány, legyen szó a cselekmény és felvonás összekapcsolódásáról, a helyszínek felfedéséről és felfedezéséről, vagy bármilyen összetevőről, ami a történetet viszi tovább, mélyíti a kalandot. Illetve de, egyetlen komoly problémába bele lehet kötni, mégpedig a műfaji sajátosságnak hála a tartalmi mennyiségbe. Elvégre az alapcsomag három missziója nem túl sok, nagyon sokáig nem tart ki, így okkal elégedetlenkedhet mindenki emiatt és ezzel együtt a komponensekhez képest kicsit magas ár miatt. Azonban öröm az ürömben, hogy a kiegészítők komolyan hozzáadnak az élményhez, történeti szálakkal, karakterekkel, mindenféle hasznos kiegészítéssel, és az már biztos, hogy a Delta Vision sem áll meg a sima alapdoboznál, avagy a The Dunwitch Legacy például már biztosan becsatlakozik majd a felhozatalba, természetesen magyarul.
És bizony magyarul nekiállni ezeknek a játékoknak továbbra is élményszámba megy, a legtöbben sokáig csak álmodozhattak erről. Ez az élmény ráadásul nemcsak hangulatos és izgalmas, de látványos is. A kártyákon nagyon szép illusztrációkkal tálalják a történéseket és hozzávalókat, ami a társasjátéknál problémám volt (pl. apró kártyák), annak itt szerencsére nyoma sincs, és tényleg élvezet ránézni a lapokra, nem a szöveg van túlsúlyban, hogy mellette szinte semmit ne lássál (eleve nehezen kiolvasva az apróbb betűs részeket), hanem esztétikusan, de a tényleges tartalmat sem háttérbe szorítva kapunk meg mindent. A Dunwitch kiegészítővel már megéri belevágni ebbe a játékba, ami egyedül és társakkal is kimondottan izgalmas lehet (főleg, hogy még a kommunikáció is korlátozva van, ezzel is a hangulatot erősítve), avagy a beígért kiegészítő miatt az alapjátékot is nyugodtan lehet ajánlani, ha pedig később további extra csomagok érkeznek, akkor alaposan kibővülhet ez a világ, ami a téma és a stílus kedvelőinek, a társasjátékokon felül vagy éppen azok mellett, sok-sok izgalmas órát okozhatnak. Persze azért mértékkel fogyasztva a kalandokat, mert az őrület, ahogy a játékban, úgy a valóságban is elragadhatja a megszállottakat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
