A Fantasy Flight Gamesnek két dologtól nem kell félnie: az egyik, hogy az inzertek gyártási költsége miatt csődbe megy, a másik pedig, hogy a kiadónak nem lesz mivel bővítenie a repertoárját, hiszen ha más nem, akkor vagy újrahasznosítja egy korábbi címét, vagy tovább bővíti egy univerzumát, rosszabb esetben pedig kiegészítőkkel lepi el a rajongókat. Pont ahogy eddig. Viszont bármelyik is legyen, azt sem tagadhatjuk, hogy rajongóból van éppen elég, ami azért a remek játék-alapanyagoknak is köszönhető. Cthulhuból és Lovecraft hagyatékából például elég jól elvan a cég, legyen szó csak a Rettegés Arkhamban-kiadásairól és extra bővítéseiről, de ebbe az univerzumba már számos másik játék csatlakozott. Így most a Kifürkészhetetlen, leánykori nevén Unfathomable is, ami a kultikus Battlestar Galactica receptjét újraírva hozza el a hajózós rettegést, melynek természetesen számos rossz és kevés jó vége lehet.
Kifürkészhetetlen (Unfathomable)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 3-6
- Játékidő: átlagosan 120-240 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,85/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 23 992 forint
1913-ban az SS Atlantica gőzös az Atlanti-óceánon keresztül Bostonba tart, ám a jármű körül sötét hullámok, vagyis inkább a hullámok közt rejlő sötét alakok gyülekeznek. Az utasok közül egyre többen álmodnak fura, nem evilági helyszínekről, az emberiségnél is ősibb szörnyetegekről, melyek már látványukkal is az ép elmét veszélyeztetik. Aztán a harmadik nap az egyik utast holtan találják a hajó kápolnájában, ahol mintha valamiféle rituálét tartott volna éppen, mikor elhunyt… és bár az ábrákat és szavakat nem sikerült értelmezni, úgy tűnik, ezzel a helyzet még rosszabbra fordul, mikor a vízben lévő sötét alakok a fedélzetre másznak, a mélyben pedig valami óriási árny mozdul meg. Sőt, egyből kettő is...
Ne fordíts hátat!
A Kifürkészhetetlenben a játékosok a hajó személyzetét és utasait alakítják, maximum hatan, a feladatuk pedig jobb esetben az, hogy épségben eljussanak Bostonba, rosszabb esetben pedig akadályozzák ezt. Merthogy a társas fél-kooperatív, avagy alapvetően közös a cél, de a titkos lojalitáskártyák ebbe a felállásba igen hamar változást hozhatnak. Szó mi szó, a játék leírásában is javasolt elsőre a kooperatív menet, merthogy az embernek a titkos ellenségek kutatása nélkül is van elég baja, ha az Atlantica fedélzetére lép, hiszen az Arkham-franchise (vagy úgy en bloc a lovecrafti vonal) bármelyik darabjához hasonlóan ezúttal is örülhetünk, ha az aktuális, éppen megjelenő fenyegetéseket leküzdjük körről körre, nehogy már még árulókat is hakurásszunk a szabályrendszerrel történő ismerkedés során.
Ez a szabályrendszer amúgy nem olyan vészes, bár elég sok választást és stratégiát kínál. Alapból mindenki egy karaktert alakít, akinek van speciális megmozdulása, személyes tárgya, emellett egyedi jellemzőkkel bír, amik két-három képességből állnak össze, ezeket a képességeket pedig a 6 típusból, 5 lap képében gyűjtjük be, eltérő értékekkel és extra akciókkal. Ami megnehezíti a dolgot és komoly döntéseket követel meg: mindenkinek két akcióra van lehetősége a saját körében, így jól meg kell gondolni, mit teszünk, mivel élünk éppen, pláne, hogy a hajót jelképező játéktábla belső mezői is saját akciólehetőségekkel rendelkeznek. Persze az a jó, ha egy akció segítségével további akciókra teszünk szert, de ebből van kevesebb. És bizony, ha a saját körünknek vége, jön a szokásos szívás, a mítoszkártya, mely a képességpróbát, sokszor kemény döntéseket, valamint az ellenfelek aktiválását is jelent(het)i.
Képességpróbánál aztán mindenki tetszőlegesen ad be a saját képességlapjai közül, de úgy, hogy a típus egyezzen, az érték pedig aztán összesen megfeleljen a próbában meghatározottnak. Az áruló itt érezheti jól magát igazán, elvégre a többi képességtípus rontja az esélyeket, az anonimitásról pedig a mindegyik képességből bekevert káoszpakli két kötelező lapja és a bedobott kártyák összekeverése gondoskodik. Szóval, ha valaki rontja is az eredményeinket, az nehezen derül ki. Emellett támadnak és rongálnak a szörnyek, embereket és karaktereket sebeznek, illetve sokszor a hajón lévő erőforrásokból is veszíthetünk. Ha pedig valamelyik erőforrás a négy közül (élelem, üzemanyag, utasok, épelméjűség) nullára csökken, a csapat veszít. Éppen úgy, ha minden belső mezőt megrongáltak a mélységlakók, vagy ha újabb lényt kellene a táblára helyezni, de már nincs több mini.
Elbukni tehát bőven van mód, pláne az áruló(k)nak hála, aki, ha fel lett fedve a kiléte, akkor nyílt konfrontációba is ütközhet a többiekkel. A győzelem viszont meglehetősen nehéz, hiszen a mítoszkártyák közül elég sok a hajó haladását is jelzi, ami így egyet halad az utazássávon, ha pedig beérkezik a végére, akkor a kapitány két fordulópont kártya közül választ egyet, ami egy feladatot és némi pontot biztosít. A feladat teljesítésével a pontot megszerzi a csapat, a hajó újraindul a sávon, azután, ha így, több kártya és pont segítségével összegyűlik 12 pont, a hajó pedig ismért beérkezik a sáv végére, sikerül kikötni Bostonban, és az emberi játékosok megnyerik a küzdelmet. Ezt a számos további elemmel (raktérből gyűjthető tárgyak és fegyverek, emberek mentése, javítás, varázslatok, rituálé – amia hajón és környékén majdnem mindennel és mindenkivel végez), rendelkező mechanikát dobja fel az árulók jelenléte, és az emiatt kialakuló bizalmatlanság.
A BSG nyomában
A 2008-as Battlestar Galactica: The Board Game jelenleg a 28. helyen áll a BGG tematikus listáján, és a 84. helyen összesítésben, ami azt sejteti, hogy nagyszerű társasról van szó. Az egyetlen komolyabb gond vele, hogy sajnos már nem kapható, a használt játékok piacán pedig minimum 60 000 forint körüli összeget kérnek érte. Emellett maga a téma sem biztos, hogy mindenkihez szól, bár ez ugye egyéni szocproblem. Nos, a Kifürkészhetetlen lényegében egy felújított, javított kiadásnak is megfelel, miközben számos apró ponton megvariálja az eredetit, úgy, hogy annak jellemzői azért általánosságban megmaradjanak. Az űrhajó hajóra lett cserélve, az ellenséges egységek mélységlakókra és Dagon atya/Hydra mama párosára, akik meglett korukra édeskettesben járják a tengereket, hogy embereket vegzálva mulatozzanak a kannás boruk felett. És mindez baromi jól áll a játéknak. Eleve, már a recept is zseniális. Mármint a Battlestar Galactica-s alapoktól a hajós, lovecrafti átfestésig, a négy számlálóval rendelkező játéktábláig, képességekig, karakterekig, árulós játékelemig. És ez még csak az alap.
Mert szerencsére nagyjából minden más is a helyén van. A történet és a történeti elemek összessége, sokszor kemény döntéshelyzetekkel, amiknél a kisebbik rossz a lehető legjobb választás, és bizony, ha embert kell a vízbe hajítani a többség érdekében, akkor embert kell a vízbe hajítani, nincs mese. Sötét és nyomasztó utazás ez, aminél bármikor becsaphat a villám, és bizony be is csap. Mert, mint minden jó lovecrafti játéknál, csak görgetjük magunk előtt a problémákat, mindig egyre nagyobb súlyokat kapva, és lényegében a szerencse és kitartás utolsó szikráira is szükség van ahhoz, hogy túléljük a kalandot. Mert túl lehet élni, de már kooperatív módban is keményen meg kell érte dolgozni, árulóval a fedélzeten ez még inkább feladja a leckét. Nálunk például volt, hogy éppen csak nem került fel a hatodik rongálódás a hajóra, majd egyetlen utassal futottunk be a kikötőbe, miközben korábban tele volt a fedélzet – bár legalább a szeánsz megtisztogatta a hajót környékét (és emiatt senki nem tudott a gyengélkedőről egynél több képességet begyűjteni, yaay!). Ilyen a Kifürkészhetetlen élménye, ami szinte kihagyhatatlan, ráadásul nagyszerűen építkezik fel, és elemeire sem nagyon panaszkodhatunk. A mélységlakók ugyan egyformák (kis eltérés lehetne közöttük), a kiadó esetleg áldozhatott volna egy kis műanyag hajóra, hogy azzal kövessük nyomon a haladásunkat, de ezek csak apróságok, amik egy kicsit sem rontanak az élményen. Minden másban zseniális a társas, ami nagyon ajánlott mind Lovecraft rajongóinak, mind pedig azoknak, akik csak szeretnének egy nagyszerű játékmenettel megáldott, izgalmas és kellően sötét tematikájú társast, ami nagyobb létszámmal (4 főtől az igazi) hoz fél-kooperatív élményt.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
