Nem véletlen, hogy a lovecrafti horror-univerzum ennyire közkedvelt, elvégre számos módon lehetséges adaptálni, kifejezetten izgalmas és változatos formában, akár még viccesebb (Mountains of Madness) vagy lazább, filler (Tower of Madness) köntösben is, de azért csak az Arkham-vonal a legismertebb, ami mellé a CMON-féle A halandó halál is beúszott. Az Arkham-szériában pedig a fő felhozatal mellett ott az Eldritch Horror, ami ugyan magyarul, Magyarországon is kapható egy ideje, a Delta Vision idén ránk ömleszti az alapjátékot számos módon bővítő kiegészítőket, így kimondottan aktuális, hogy foglalkozzunk kicsit a lassan 10 esztendős, kifejezetten kooperatív nyomozással, amin a világ sorsa múlhat és múlik is.
Eldritch Horror
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-8
- Játékidő: átlagosan 120-240 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,32/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 17 991 forint
Szóval, ahogyan azt megszokhattuk az Arkham-játékoknál, a játékosok ezúttal is nyomozókat testesítenek meg, és a bőrükbe bújva próbálják megakadályozni egy Mérhetetlen Vén rémületes uralmát és világunk baljós végzetének beteljesülését, miközben nemcsak a választott ősi isten áll az utunkban, de annak számos kisebb-nagyobb szolgája is. Az Eldritch Horrorban nincs rejtett szerep, mint mondjuk, a zseniális Kifürkészhetetlenben, avagy abszolút csapatmunkáról van szó, amihez persze mindenkinek van egy különleges képessége. A nyomozók egyébként a világtérkép meghatározott pontjáról indulnak, némi kezdőfelszereléssel, majd a Föld számos pontján áthaladva utazgatnak, találkozásokat és képességpróbákat hajtanak végre, szóbeszédeket derítenek fel, feladatokat oldanak meg. A cél az adott számú rejtély megoldása, amit követően a Mérhetetlen Vén felébred, és így már őt is le lehet győzni. Ha ez sikerül, a játékosok győznek. De természetesen nincs egyszerű dolguk…
Akcióból soha nincs elég
Maga a játékmenet elsőre tipikus Arkham-koncepció, ami ismerős lehet, ha bármelyik, a Fantasy Flight Games más lovecrafti társasa már asztalra került, de különösen a Végső óra az, ami néhány eltérést eltekintve felrémlik az emberben. Ami rendkívül fontos, az a végzetsáv, illetve az ómenjelző, hiszen ezek határoznak meg számos dolgot, miközben haladunk végzetünk felé, illetve miközben kapuk nyílnak meg a világ különböző pontjain, amiken aztán szörnyek özönlenek át a valóságunkba, amit a kultisták eleve bemocskolnak jelenlétükkel. Ebben a nem éppen barátságos közegben kell úgy teljesíteni a rejtélyeket, közben számos esetben felderítve a szóbeszédeket (vagy akár kapukat bezárva és a többi), hogy nyomozóink életben maradjanak, a végzetsáv ne nullázódjon le, a mítosz-pakli pedig véletlenül se fogyjon ki. Igen, a szokásos nyomás megvan, soha nem fogunk fergeteges győzelmet aratni.
Pláne, hogy a saját körében minden játékosnak két akciója van, amit egymás után hajtanak végre a következő fázis előtt. Ilyenkor mozoghatnak, kutathatnak, kereskedhetnek vagy akár fel is készülhetnek. Kutatással tárgyakat szerezhetnek, a felkészüléssel pedig hajó- és vonatjegyeket szerezhetnek, ami majd mozgásnál segítség, hiszen a vasútvonalakon és hajóutakon a jegyek bedobásával “ingyen” haladhatnak. És természetesen a tárgyak szerzése is nagyon jó lehetőség, elvégre azok különböző hatásokat adhatnak, növelhetik a nyomozók képességeit, amik viszont a képességpróbáknál nélkülözhetetlenek. Mert szinte minden harc és egyéb próba arról szól, hogy az illető a képesség adott értékében, avagy megfelelő számú kockával dob, majd a sikereknek megfelelően alakul a történet. A sikeres dobás az 5-6, minden más bukta, de már egy is elég egy szimpla próba teljesítéséhez, míg a harcok összetettebbek, hiszen ott két szegmensre megy rá a kockadobás, az akaretrőre és erőre, amik aztán nemcsak az ellenfél leverését okozhatják, de vissza is sebezhetnek.
Az Eldritch Horror már itt is kimutatja a foga fehérjét, aminek köszönhetően nem kifejezetten vágyunk a harcokra, de a szokásos szívatós kártya-halom, avagy a Mítosz-pakli pláne tesz a nyomasztó hangulatért. Ezekkel ugyanis szinte mindig történik valami kellemetlenség, aminek hála az ómenjelző mozog, kapuk nyílnak, szörnyek jönnek, bizonyos kártyák esetében következményekkel számolhatunk és hasonlók, aminek eredménye, hogy biztonságban szinte soha nem lehetünk, sőt általában elég komolyan csökkennek az esélyeink a győzelemre. Ha mégsem, mert éppen jól teljesítünk, akkor ezután többnyire érkezik egy nagyobb pofon, ami aztán padlóra küldi a csapatot. Emiatt az Eldritch Horror nem éppen sétagalopp, és bár nem nehéz, de számos dologra oda kell figyelni, akár a saját oldalunkon, akár a játék negatív történéseit és hatásait tekintve. Viszont pont ettől olyan szép és pont emiatt olyan édes a győzelem, ha mégis összejön, miközben érezhetően ott vannak a gonosz erők a világunkban, hogy egyre zabolátlanabbul nehezítsék dolgunkat, egyre reménytelenebbé téve a helyzetet, ami ellen közös erővel, minden téren összefogva kell cselekedni, lehetőleg minél hamarabb. Mert a folyamatos tisztogatás és kicsit előre kalkulálás/taktikázás nélkül szinte esély sincs.
Még mindig őrületes
Az a helyzet, hogy a szokásos Fantasy Flight Games-problémáimtól eltekintve (inzert hiánya, apró kártyák sok szöveggel) az Eldritch Horror-t is éppen úgy tudom imádni, mint sok más, igényesen összerakott, lovecrafti társasjátékot. Persze, ezúttal is ott a szerencse a kockadobásokkal és előkerülő kártyákkal, de ez is a játék része, nincs ezzel semmi baj, hiszen alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez. És a Mérhetetlen Vének elleni küzdelemben eleve nem tudom, ki gondolja azt, hogy előre megtervezhet mindent, majd a világ és a szörnyűséges lények hada egyaránt úgy viselkedik-változik-reagál, ahogy azt elképzelte. Ráadásul tényleg nagy szükség van a csapatmunkára, ami sokaknak kellemetlen lehet, hiszen nem kap teljes szabadságot. Elvégre nálunk volt olyan, aki több körön át passzívan segítette a csapatot: mivel messzebb volt az aktív és fontos területektől, különleges képességével a saját akcióit adta át a többieknek, hogy még többet tehessenek a győzelemért. Lehet, hogy ez adott személyiségnél nem izgalmas, de összességében tekintve nagyon megy a játékhoz, emellett a különböző eszközökkel és más kártyákkal, képességekkel, hatásokkal is fantasztikus módon lehet egymást támogatni, akár összekapcsolva a lehetőségeket, hogy még hatékonyabb legyen az a néhány akció, amire esélyünk van.
Ez a nagy szépsége az Eldritch Horrornak, miközben egyszerű, de nagyszerű külsejével az asztalon is jól mutat. A világtérkép mutatós, ahogy a karakterek és ellenfelek megjelennek/mozognak rajta, a diájn átjön, miközben a különböző kategóriájú találkozások (helyszíntől függő) kialakítása is remek. Elég sok minden van a dobozban, a setup sem pár perc, sőt a játék is kellően elhúzódhat, de ez egyáltalán nem gond, nem is mondanám negatívumnak. Természetesen lehetnének akár minik, akár más kialakítású és minőségű komponensek, de ezért az összegért abszolút rendben van az alapcsomag, ami hamarosan számos extrával bővíthető. Így nemcsak a piramisok árnyékába, de még az őrület hegyei közé is elvezetve a játékosokat, akik fizikai létezésükön felül elméjük épségét is kockára teszik a világ megmentéséért. De megéri! És ha egyszer Cthulhu felébred, akkor az őrület is új erőre kap, legalább egy újabb játék erejéig.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
