Úgy vetettem rá magam a Hippokratészra, mint gyöngytyúk a… szóval eléggé célirányosan, az pedig különösen vicces volt, hogy a Delta Vision bejelentése előtt két nappal néztem ki magamnak a Game Brewer játékát, ami mind külsejét, mind mechanikáját tekintve egyből levett a lábamról. Hogy decemberben konkrétan a semmiből érkezett a bejelentés, hogy “még idén befut”, méghozzá Deluxe változatban is, az kimondottan megdöbbentő, így le is csaptam a Troyes és a Black Angel alkotója, Alain Orban legújabb társasjátékára. És bár a Deluxe-ot ma már túlzásnak érzem, de a választást magát nem bántam meg.
Hippokratész (Hippocrates)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 90-120 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,92/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 22 491 forint, a 40 ezres Deluxe már nem kapható
De mi is a Hippokratész? Ha a címből nem derülne ki egyértelműen, az ókor egy-egy vezető orvoscsoportjának vezetői szerepkörébe bújva kell ellátni a sérülteket, meggyógyítani a különböző kórságban szenvedőket, miközben a lényeg, hogy a magas szakmai színvonal is tartva legyen, így kezdő orvosként megszerezve Hippokratész méltó utódjának rangját. Persze nehéz a dolgunk, hiszen Kószi Hippokratész volt az, aki a vallásos praktikák helyett a betegségeket a természetes okokat szem előtt tartva kezdte el gyógyítani, miközben gyógyszereket írt elő rájuk. Most pedig, hogy megöregedett, reméli, hogy utódja méltó lesz a hírnévre, amit maga képes volt megszerezni.
Nagy lépés az emberiség számára
A méretes dobozból méretes játéktábla kerül elő, de az igazi helyhiány akkor lép fel, ha a játékostáblákat is az asztalra raktuk. Ekkor ráadásul elképesztő mennyiségű játékelem kerül még képbe, hiszen a 72 beteglapka, a 30 doktor, a 24 tudás és a 24 gyógyszerkészlet egyaránt a fő játéktáblán kap helyet, miközben a közelben még a 90 gyógyszeres fiolát és a 60 érmét is el kell helyezni. A játékosok egy kezdőkészletet kapnak, aminek drachma, asszisztensjelző, egy-egy fiola, hírnév- és pontjelölő, foglalásjelző és fogadásjelölő, valamint egy általános doktor a része, majd ebből kell kiépíteni egy orvosi birodalmat, mely hírnév és győzelmi pontok terén a konkurencia fölé nőve válik Hippokratész méltó utódjává.
Ehhez azonban egy hosszú és igen komoly megmérettetésen kell túljutni, amely során doktorokat fogadunk, gyógyszereket veszünk, számos beteget gyógyítunk meg, reputációnk és vagyonunk pedig folyamatosan változásban van, mivel ezek is a beteggyógyítást viszik előbbre. Vagy éppen hátra. Mindez azt jelenti, hogy 4 körön át ismételünk el 5 fázist, újra és újra, az utolsó kör végéig. Ezek a fázisok a betegfogadás, fizetés, toborzás, kezelés, pontozás. És bizony már a betegfogadás is egy nagyon jól eltalált játékelem, aminél 3 fordulón át szerezzük meg a legjobb jutalommal kecsegtető betegeket, akik 6 régióból érkezve igyekeznek mindent megtenni a gyógyulás érdekében. Annyira mindent, hogy régiónként három beteg kerül a táblára, akik aztán egy-egy oszlopba rendeződve várják a kockadobást. A kockák pedig a színnek és számnak megfelelően jelölnek ki egyet-egyet az adott körben. A játékosok a fogadásjelölővel kiválasztják, melyik oszlopból várják a beteget, egy asszisztensjelölővel esetleg megváltoztatják az illető személyét, majd azt a táblájukon lévő vizsgálóba tessékelik, továbbá begyűjtik az értük járó dolgokat, esetleg fizetnek, ha levonással jár a betegfogadás. Ez mindig a táblán látszódik, a beteg alatt, de az is előfordulhat, hogy egy már elvitt beteget sikerül újra “megdobni”, ilyenkor a lapka helyén lévő jutalmat kell begyűjteni. Ezt kell háromszor eljátszani úgy, hogy közben nem töltjük fel a betegek oszlopait.
Ezután jön a fizetés, amikor az aktuális reputációnk (hírnévsáv) alapján kell fizetni minden nálunk lévő doktor után. Na, ez az, amit ne felejtsünk el a harmadik fázisnál, ami a toborzás. Itt ugyanis dokikat fogadhatunk magunkhoz, akik mind szerződésekkel rendelkeznek a lapkájuk különböző oldalain, amik gyógyszereket takarnak. A betegeknél is látszódik, milyen gyógyszert igényelnek, a lapkáik pedig két csatlakozási ponttal rendelkeznek, így ideális esetben egy, maximum két doktorral meggyógyíthatók. De speciális esetekben extra gyógyszereket helyezhetünk a lapkájukra, amivel már minden kívánalomnak megfelelhetünk. Tehát, egyszerűsítve: a betegek gógyszerigénnyel rendelkeznek, ezt egy vagy két orvossal teljesítjük, de ha még szükséges, további gyógyszert vetünk be. Éppen ezért fontos, hogy milyen betegeket fogadunk, mennyi pénzünk van és abból mit vásárolunk. Utóbbinál dokit vagy gyógyszert, de akár a kettőt tartalmazó csomagot is elvihetünk a piacolásnál, sőt ebben az esetben egy egyszer használatos tudáslapkát kapunk ajándékba. A gyógyítás után pontozunk, nő a hírnevünk, győzelmi pontokat kapunk a teljesített orvosi szerződésekkel és a többi, illetve feltöltjük a megüresedett helyeket a következő körhöz. Ilyenkor a megmaradt betegekre még kenőpénz is kerül, hátha a következő körben nagyobb sikerrel várnak a rendelőben. A negyedik kör után pedig vége a dalnak. A meg nem gyógyított betegek pontlevonással átkerülnek Hadész csarnokába, a játékosok közül pedig az kerül ki győztesen, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte.
Hatásos kezelés
Azt nem lehet mondani, hogy a Hippokratész megreformálja a stratégiai eurók világát, hiszen vesz innen és onnan is, viszont kimondottan szépen illeszti össze a mechanikákat, jól építi fel az alapokra a tematikát, ami a fantasztikus asztalképpel abszolút elviszi a hátán a játékot. Nem mindenkihez szól, nem mindenkinek fog tetszeni, de ha érdekel a korszak és a téma, akkor szerintem elkap a megvalósítás, ráadásul az tökéletesen passzol is a Game Brewer portfóliójába, ami a középnehéz eurók asztalát tömi roskadásig tele a legizgalmasabb módokon. Más kérdés, hogy ezúttal inkább a számos útban, lehetséges választásban rejlik a társas középnehéz mivolta, mivel a munkáslehelyezős engine még az azt színesítő adalékok mellett sem túl összetett. Viszont rendkívül jól működik, főleg 4 fővel, amikor aztán mindenkit ember irányít (ezúttal már 2 és 3 főnél is muszáj bevetni az AI-t). Maga a foglalás nagyon jól működik, mindig van opció, mindig lehet variálni az asszisztensekkel, ha pedig jó a stratégiánk, akkor a betegek gyógyítása sem lehet gond. Más kérdés, hogy ha valamit benézünk, akkor nagyon gyorsan szűkössé válik a pénzkeret, így iparkodni kell, ügyesen felkészülve minden egyes gyógyításra, mert a végén Hadész könyörtelenül viszi a kezeletlen betegeket.
Azt már említettem, hogy az asztalkép fantasztikus, és ebben nincs semmi túlzás. A Laura Bevon illusztrációival díszített játéktér éppen olyan látványos (az a háttér!), mint a karakterek és ikonok kinézete, illetve a különböző elemek (jelölők, kiemelten a gyógyszerekkel) is csak emelnek az összkép minőségén, miközben a szabályfüzet is abszolút igényesen lett összerakva. Ami azonban erős túlzás, az a Deluxe Edition. Sajnos nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy míg a kampány során ez volt az egyedüli, a normál bolti áron választható opció, addig a boltokba kerülve már az összeg duplájáért lehetett behúzni (mostanra elvileg kifogyott). Ezért azonban igen szélsőséges a tartalom, amit kapunk: egy megkérdőjelezhető minőségű inzert, aminek a vékony kartonlapjai sok esetben már szállítás közben sérültek; nagyobb és részletesebb játéktábla; festett ikonok az egyébként azonos hírnév- és pontjelölőkön; sima papír helyett karton játékostáblák. És ennyi! Ezért extra költségként több mint 20 000 forintot fizetett ki az, aki azt gondolta, hogy a Deluxe valóban minőséget jelent, ami úgy gondolom, hogy pofátlanság, és ennyiért a minimum lett volna a drachmákat a kampány során is kapható fémpénzekre lecserélni. Ez persze nem a hazai kiadáshoz kapcsolható probléma, egyáltalán örülhetünk, hogy hozzánk is eljutnak a Deluxe kiadások, de ha a renoméról van szó, a Game Brewer elgondolkozhatna a szó jelentésén, és azon, hogy ebbe mi fér bele és mi nem. Elég megnézni a Sztroganov Delluxe verzióját, ami megérte a többletet. Persze, lehet, hogy a magas összeg már hazánkban született, de az biztos, hogy ez a kiadvány maximum 30 ezret ért volna meg, nagyjából 5-10 ezer forinttal többet, mint a normál kiadás. Utóbbi azonban minden ellenérzésem és neheztelésem ellenére abszolút megéri az árát, mert egy tematikáját és látványát tekintve nagyon erős középnehéz eurót kapunk, egy olyan témában, ami megérdemli a figyelmet. Olyan asztalképpel, ami pedig meg is ragadja azt, ahogy tekintetünket is, hogy a betegekkel ellentétben mi ne akarjunk egyhamar szabadulni.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
