Szóba került már oldalunkon a Lépten-nyomon Amszterdam, a Dixit és az abból kifejlődött Stella, valamint az alap Mysterium is, és a kiadón kívül bezony más is közös ezekben a címekben: ugyanis mindegyik a dedukcióra épít. Lényegében mindegyiknél szépen illusztrált kártyák vagy éppen lapkák szolgáltatják a játékmenet alapját, miszerint egy-egy képből kell valamire következtetni. Akár egy szóra, akár egy érzésre, akár csak összekapcsolva formákat, színeket vagy egy szimpla megérzést, illetve a Mysteriumban hallgatva az áldozat, avagy a kísértet által küldött látomásokra, amikkel megfejthető a bűntény. És a Mysterium Park ezen utóbbi receptet viszi tovább, kisebb és könnyedebb formában.
Mysterium Park
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,55/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8 990 forint
Mostanában sokszor kerül szóba a kisebb, könnyedebb, kompaktabb forma, ami fura, elvégre nem összetett eurókról beszélünk, mégis, olyan slágercímek kapnak tovább egyszerűsített formát, mint a Ticket to Ride, a Kingdomino, a 7 Csoda vagy éppen a Mysterium, ami azért már az alapváltozat esetében sem volt egy túlbonyolított, kifejezetten nehéz társas. De vegyük csak szimplán áramvonalasított variácóknak ezeket az újabb családtagokat, és annak bizony nagyon jók, hiszen a családoknak és a társasjátékok világával még csak ismerkedőknek is viszonylag gyors és nagyon is élvezhető, maradandó élményt biztosítanak. Hogy ez mennyire igaz a Mysterium Parkra? Nemsokára kiderül, ha a közöttünk lévő ismeretlen energia, vélhetőleg egykoron élő személy elárulja nekünk.
Nyomokat keresve
Az indítás némileg hasonló, mint a normál Mysterium esetében, csak ezúttal nem egy magánbirtokon, nem egy kastélyban járunk, hanem a szemkápráztató látványosságokról és lenyűgöző mutatványokról híres Mysterium Parkban. A hely azonban nemcsak emiatt hírhedt, hanem megmagyarázhatatlan és különös jelenségeiről is, miközben az egykori igazgató rejtélyes módon eltűnt. Nos, a játékosok médiumként ezt a rejtélyt szeretnék megoldani, így a helyszínre érve próbálnak kapcsolatot létesíteni az elhunyttal, aki aztán segíthet nekik a gyilkos és a gyilkossági helyszín leleplezésében.
Erre három konkrét fázis áll rendelkezésre, és ha ezek közül az első kettőt sikerül hat forduló alatt megoldani, akkor mehetünk a végső fázisra. De vissza az elejére: van egy játéktábla, amin 9 képnek van hely, az első fázisban erre húzunk szereplő-, a másodikban pedig helyszínkártyákat. A kísértet emellett kap egy rejtélykártyát minden fázisra, ami jelzi, milyen irányba kell terelni a médiumokat. Merthogy minden médiumhoz tartozik egy személy, akinek az ártatlanságát kell bizonyítani. A szellem közben látomásokat küld a játékosoknak, avagy képek formájában igyekszik támpontot adni azon három szereplő kapcsán, akiknek az ártatlansága nincs tisztázva, így potenciális elkövetőnek bizonyulnak. Amennyiben a médiumok választottak, jó választás esetén vége a fordulónak és a fázisnak, jöhet a következő, rossz választás esetén pedig ismét ugyanaz a fázis következik, csak egy újabb fordulóval. Ha ugyanez megvolt a helyszínnel, az utolsó fázisban már a három-három potenciális szereplő és helyszín kerül a táblára, tehát összesen hat kép, és ebből kell a megfelelő párost közösen kiválasztani. Ha sikerült megtalálni a gyilkost és a gyilkos helyszínt, a játékosok nyertek, a szellem pedig végre békében nyugodhat.
Hullámhossz
Az a szép a Libellud játékcsaládjában, hogy bár egy tőről fakadnak, mégis különálló azonossággal rendelkeznek. A Dixit a tipikus parti- és családi játék, szimplán a megérzésről és egymásra hangolódásról. A Lépten-nyomon Amszterdam egy könnyed nyomozós játék, amiben szintén a dedukció hozza a legfőbb elemet. És akkor ott a Mysterium, aminél a dedukciónak talán a legkomolyabb szerep jutott, hiszen több embert kell rávezetni arra, hogy kiderüljenek a gyilkosság részletei. Nos, ennek még az egyszerűsített verziójában is bőven akad buktató, és ez leginkább talán a kártyakapcsolatokban keresendő. Merthogy bár a látomáskártyák a megszokott minőséget képviselik, így nagyon jól néznek ki, de sajna nem minden esetben passzolnak a szereplőkhöz és helyszínekhez. Sőt, nem ritka, hogy a kézlimithez tartozó 7 lapból lényegében semmi nem igazodik azokhoz a kiszemeltekhez, amikre a figyelmet kéne felhívni. Persze, lehet cserélni a kártyákat, de a belépőkkel ez is limitált. És míg a Lépten-nyomon Amszterdamnál valahogy ez jobban adja magát, kellő intuícióval könnyen egymásra lehet hangolódni, miközben akár csak a szín vagy egy forma is támpont lehet, a színpadhoz és mondjuk, egy bajuszos, kalapos úriemberhez sem az égigérő paszuly, sem egy benzinkúton lévő kígyó nem vezet el.
Persze megvan annak is a szépsége, mikor a nemlétező haját tépő kísértet már a láncait rázza és az asztalt emelgeti, hogy ezzel jelezze, nem ért egyet az egyébként félrevezető látomásokból táplálkozó médiumok döntésével, de egyszerűbb lenne a helyzet, ha némileg az illusztrációk is kapcsolódnának egymáshoz. Jó, kicsit talán túlzó az állítás, mert vannak összeilleszthető dolgok, illetve egy-egy elemről egyből beugorhat a másik, de ez ugye agy- és érzelmi játék, ami miatt nem egyszerű. Minden más téren viszont nagyszerűen működik a kistestvér. A kisebb dobozban igényes inzertben helyezkedik el minden komponens, amik ráadásul átlagban jó minőségűek, illetve a dizájn szokás szerint pazar, abba nem lehet belekötni. A játékidő visszafogott, nálunk volt úgy, hogy a botladozások ellenére egy-egy fordulóban végeztünk a szereplőkkel és helyszínekkel is (jó, házszabályként a kísértet néha megszólalt, még ha nem is konkrét válaszokat adva), ráadásul a csomag ára sem vészes, hiába van szó bejáratott kiadóról és brandről. Aki szereti a dedukciós játékokat, annak ajánlott a felhozatalba, de azért 3-4 fő legalább ajánlott hozzá, hogy igazán mókás, néhol kifejezetten vicces, máskor akár bosszantó szeánszokon vegyünk részt.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
