A dél-amerikai dzsungel a mai napig rejteget titkokat, a fák sűrű lombkoronája alatt megannyi még felfedezetlen élőlény várja, hogy megtalálják. A Föld e vad tája hemzseg az élettől, megannyi gyönyörű és legalább annyira veszélyes állat- és növényfaj tölti meg az erdőt. Itt az egyik legnagyobb kincs a napfény, melyből azoknak jut a legtöbb, akik a legmagasabbra törnek; a talajszinten levőknek meg kell elégednie a szűrt félhomállyal. A gyakorta szélsőséges időjárás és a villámlás okozta erdőtüzek pusztítása nyomán megritkuló rengeteg pedig új helyet ad, új versenyzők törhetnek a magasba, a túlélésért. A dzsungel e tulajdonságaitól megihletve készült el a Lombkorona, melyben a rétegekben egymásra épülő, bonyolult és összetett ökoszisztémát állítjuk össze egy gyors, szettépítős kártyajáték formájában.
Lombkorona
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 7490 forint
Az előkészületek során eldönthetjük, hogy mely lapokkal kívánunk játszani, a kezdőknek például egy egyszerűbb összetétellel érdemes ismerkedni a játékkal. Itt és most a kétszemélyes játék szabályait részletezzük alaposabban, egyrészt azért, mert a „fő” játékmód ez lenne, másrészt a többjátékos mód sem sokban különbözik ettől, az alapkoncepció ugyanaz (az évszakok száma és a növekedés-mezők kezelése változik, bonyolódik egy picit).
Erdőgazdálkodás
A játékba kerülő lapok közül véletlenszerűen tízet kiveszünk, hogy mindenki számára ismeretlen legyen a pontos összetételük, majd három, nagyjából egyforma paklira osztjuk szét őket, ezek lesznek az évszakpaklik – mindig az aktuális évszakból töltjük fel a három növekedésmezőt, mindig képpel lefelé. Az évszakok mellé kerülnek a magkártyák, melyből csak az évszak végén húzhatunk, ha erdőnket tűzvész is sújtotta; illetve mindketten kapunk egy-egy kezdő fatörzskártyát.
A játékmenet roppant egyszerű: körünkben sorban megnézhetjük a növekedésmezőkön levő lapokat, és eldönthetjük, hogy az erdőnkhöz adjuk-e valamelyiket. Ha nem kell az adott sor, akkor az aktuális évszakból egy kártyát húzunk hozzá, majd lépünk tovább; ha viszont kell, akkor azonnal az erdőnkbe rakjuk az egészet. Ha egyik sem kellett, az évszakpakliból húzunk egy lapot. A húzások célja minél több szettet építeni, melyek között roppant trükkös darabok is vannak: páfrányért például csak páratlan szett után kapunk pontot, vagy ha túl sok a broméliánk, akár pontlevonás is járhat. Más lapok viszont lehetővé teszik a szükségtelen lapok eldobását, vagy egyéb módon állnak szimbiózisban egymással, miközben a 140 esőerdőkártya bőségesen kínál trükköket.
Mindez addig zajlik, míg el nem fogynak az évszak lapjai és a növekedéspaklik is. Ekkor kerül sor a részpontozásra: egyes kártyákat az évszak végén értékesítünk, másokat a játék végén, ezek a kártyákon egyértelműen jelölve vannak. Szintén pontok járnak a fák után, melyekkel minél magasabbra törünk, annál több pontot zsákolhatunk be értük. Ez mindhárom évszak után megtörténik, az élővilág viszont csak a játék végén kerül lepontozásra, ahogy a legnagyobb (legtöbb befejezett fát tartalmazó) erdőért is ekkor jár jutalompont.
Tarka vadvilág
A kártyák illusztrációi szépek, igényesek, az ikonoknak köszönhetően pedig első ránézésre tudni lehet a tulajdonságaikat, képességeiket. Emellett egy kis „ízelítő” ismeretterjesztő szöveg rövid érdekességeket tudat a rajtuk látható flóráról vagy faunáról. Egyetlen bánatom, hogy a lapok anyaga és vastagsága miatt kifejezetten nehézkes a keverésük (már ha „szabályosan”, egymásba csúsztatva szeretnénk ezt elvégezni), márpedig egy szettépítős kártyajátéknál kiemelten fontos egy-egy parti után a sorrend lehető legalaposabb átvariálása.
Az eredetileg kifejezetten két játékosra szabott verseny éppoly szórakoztató hárman-négyen vagy akár szólóban, pasziánszként játszva is. De hozzátenném, hogy több játékosnál a „kétfrontos” növekedéspaklival való taktikázás jelentősen megnehezíti minden résztvevő dolgát, míg a szólózás nem kifejezetten kedvelt módja annak, hogy társasjátékot játsszak, szóval nálam eleve kudarcra van ítélve. Pároknak viszont kifejezetten ajánlott, igazi „randijáték”, ami egyszerű és gyors filler jellegének köszönhetően egy fáradtabb, rövid estébe is simán belefér.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
