Nemrég jelent meg a 7 Csoda modernizált változata, közben a Párbaj sem áll le a kiegészítők terén (Magyarországra legalábbis év végén jutott el az Agora), de máris itt a brand következő darabja, a családok és kezdők számára formatervezett és kompaktabb élményt biztosító Építészek. Az azonban, hogy valami könnyedebb, nem szükségszerűen rosszabb is, Antoine Bauza pedig már jól tudja, hogy mi kell a népnek, mire ugranak rá az emberek. Ezúttal mindenképpen a valóban felépíthető csodákra, ami a remek dizájnnal látszólag eleve nyerő párost alakít.
7 Csoda: Építészek (7 Wonders: Architects)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-7 fő
- Játékidő: átlagosan 25 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,42/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 12 990 forint
De a tökéletességre és minél több ember elérésére szorítkozó törekvés már a dobozon és azt felnyitva is látszódik. A dobozkép kifejezetten szép, mutatós és egyben mutatja, mi vár ránk, ha pedig leemeljük a fedelet, akkor bizony komoly meglepetés következik: a Repos Production játékához olyan komplett elrendezést és praktikus helykihasználást sikerült tervezni, ami játékosonként tárol mindent, egy-egy, matricával és így a tartalom feltüntetésével díszített inzerttel, amikhez még egy közös is csatlakozik, így mindenben passzolva és megkönnyítve mind a setupot, mind pedig az elpakolást. Emiatt aztán a játékidő is valós, hiszen sem előtte, sem utána nem kell sokat vacakolni, ráadásul maga a játékmenet sem lett túlbonyolítva.
Vár a 7 csoda
A setup egyébként annyi, hogy minden játékos választ magának egy csodát, annak a dobozát maga mellé, a balra lévő játékos és saját maga közé helyezi az asztalon, majd a csodát jelentő kartondarabokat kiveszi, azokat az építési felületükkel felfelé kirakja a megszabott forma szerint, a kártyapaklit pedig megkeverve a helyén hagyja. Középre kerül még a közös pakli, minden fejlődés-, konfliktus- és győzelem-jelző, valamint a macska-jelölő, és már mehet is a küzdelem, aminél a cél a saját csoda megépítése.
Ennek folyamata egyszerű, hiszen minden építési elemnél láthatjuk, hogy ahhoz hány nyersanyagra van szükség, illetve annak egyformának kell lennie, vagy esetleg lehet különböző is. A sárga dzsóker, az bármit helyettesíthet. Saját körében mindenki egy lapot húz, valamelyik mellette lévő pakliból, vagy a lefordított közösből, azután a kártyát maga elé helyezi, és vagy kihasználja annak hatását, vagy megtartja a játék végéig, hogy ezzel győzelmi pontokat szerezzen; vagy pedig, ha kellő nyersanyag van nála, akkor alulról felfelé megépíti a következő elemet a csodájához.
Az alap ennyi, és akkor ehhez tesz még hozzá a játékosszám függvényében változó mennyiségű kürt megjelenése utáni csatafázis, melynél mindenki győzelmi pontot kap, aki valamivel több harci kártyával rendelkezik, mint a szomszédja, valamint a fejlődéskártya, amiből kettő azonos vagy három különböző kell egy fejlődésjelző megszerzéséhez. A fejlődések, éppen ahogy a csodák, bizonyos extra lehetőségeket biztosítanak, így további kártyalapok megszerzésében segítenek, de akár harci erőt is biztosíthatnak. Ha valaki megépítette a csodáját, már jöhet is a játék vége és a pontok összeszámlálása.
Kisebb és látványosabb
Bár magam is elismerem a 7 Csoda minőségét és jelentőségét, és bár magáért a draftolásért sem vagyok oda, az mindig nagyon zavart, hogy egyszerűen nem sikerült átadni a csodák építésének élményét és egyáltalán magát az építkezést. Ez pedig sokkal jobban elvette a tematika lényegét, amit viszont az Építészek most abszolút hoz. Látjuk, mit akarunk építeni, látjuk azt is, ahogy készül, majd ha már végeztünk ott áll előttünk az elkészült mű. És ehhez igazából a draftolás sem hiányzik, miközben a külső is teljesen rendben van. Persze, nyersanyagaink itt nem folyamatos ellátást biztosítanak, kevésbé kell okoskodni és a kártyákkal “építkezni”, viszont ezzel együtt is jobban átérezni azt a tematikát, amit a játékcsalád szeretne megragadni.
Hogy ezért cserébe az összetettség, mechanikák és a játékidő oldalán kellett kivonni az eredeti elképzelésből, az szerintem elfogadható áldozat, pláne, hogy tovább nőtt a választható címek száma, amik a 7 Csoda-családból állnak rendelkezésre. Párosoknak a Párbaj, komolyabb játékosoknak a sima változat, családoknak és kezdőknek pedig az Építészek nyújtja a kívánt élményt. Mindenki megtalálja a magának való darabot, ami szerinte soha nem gond, emellett pedig ismételten kiemelném a remek inzerthasználatot, aminek manapság már lényegében sztenderdnek kellene lennie. Bár a 7 Csoda: Építészek nem olcsó, kifejezetten pörgős és szórakoztató darab, amit bátran lehet ajánlani a célközönségnek. A gamerek nem emellett találják meg számításaikat, de szerintem jó, hogy ez a változat is választható, ha valaki valami könnyedebb és látványában is a témához igazodó verzióra vágyna.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
