Ritka a stratégiai jellegű, taktikázósabb társasjátékok között az a fajta, aminél mindössze 40-60 perc alatt levezényelhetünk egy játékot, márpedig a 2010-es 7 Wonders, avagy a korábban már bemutatott Az Utolsó Erőd által olvasóink számára is ismerős Antoine Bauza játéka pontosan ennek ígéretével csalogatja építő- és taktikai mestereit, akik aztán korokon át alkothatnak. Az pedig nem is véletlen, hogy miközben a Gémklub kiadásában megjelent 7 Csodát sokan “A” belépőnek tartják a stratégiai játékok világába, nehézsége éppen csak túlmegy a 2-es átlagon, miközben helyezése az 50. helyre emeli, míg családi játékokon belül a kiemelkedő harmadik pozíciót szerezte meg magának.
Közérthető, elsőre összetettnek tűnő, de igazából könnyű játékmenete nagyjából olyan, mintha az Everdellből kivennénk a figurákat, a különféle jelzőket, az állatos cukiságot és az egyébként feleslegesen nagy helyet foglaló, mégis rendkívül szerethető Örökfát, majd az így keletkezett űrt feltöltenénk a kártyadraftolás elmélyítésével, valamint történelmünk legnagyobb csodáival. Utóbbival pedig bármelyik érdeklődőt képes a 7 Csoda kilóra megvenni, hiszen hogyan lehetne ellenállni egy olyan gyors és pörgős kártyajátéknak, mely Alexandriát és Babilont egyszerre állítja csatasorba, hogy irányításával kedvünk szerint építkezzünk és háborúzzunk, méghozzá korokon át?
7 Csoda (7 Wonders)
- Hazai kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-7 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2.33/5
- Ajánlott ár: 11 490 forint
A 7 Csoda az európai kártyadraftolós stratégiázás remek mintája, aminél majdhogynem pillanatok alatt, minimális komponens segítségével zajlik le egész civilizációk felemelkedése, tündöklése és bukása. Kis túlzással persze, hiszen itt a civilizációkat a játékostáblák, avagy a különböző kultúrák jelentik, és ezeket kell összesen 18 kártyalap segítségével olyan szintre emelni, hogy konkurenseik véletlenül se rúgjanak mellettük labdába. Míg a dobozban az inzert már önmagában jól kialakított otthont nyújt a tartozékoknak, utóbbiak leginkább színek és az illusztrációk terén térnek el egymástól, hívják fel magukra a figyelmet. Az artwork letisztult, kellemes, semmi extra, viszont tökéletesen megfelel a célnak, legyen szó egy céhről vagy éppen valamifajta nyersanyagról, hadi szempontból fontos épületről.
Elsőként azonban a rendelkezésre álló források a legfontosabbak, hiszen a játékban igazából épületeket és termékeket biztosítunk népünk számára, ehhez azonban az kell, hogy ki is termelhessük az igényelt építményeket. Már ennek megoldása is jópofa: mindenki hét lappal indít, de csak egyet választhat ki magának, azt tarthatja meg, a többi kártyát átadja a mellette ülő játékosnak, miközben a többiek ugyanígy cselekednek. Emiatt teljesen változó, mi kerül hozzánk, mit választunk, melyik hat lap lesz végül a kezdő paklink, amiből közben begyűjtjük a szükséges nyersanyagokat, erősítjük védelmünket, elkezdjük termelésünket, legjobb esetben pedig megépítjük birodalmunk elsődleges csodáját, ami extrán fontos termelési folyamatot lát el, ami a későbbi korokban válik még fontosabbá.
Merthogy három kor van, mindegyik saját lapokkal, sőt van, ami az egyikben nem érhető el, míg a másikban igen, avagy alaposan át kell gondolni, mikor mit lépünk. Elvégre a legfőbb cél a három csoda megépítése, a győzelmi pontok megszerzése, miközben a korok között harcok is kialakulhatnak, noha ezek a legegyszerűbb módon zajlanak le: aki több hadi pontot szerez a mellette elhelyezkedő játékosnál, az nyer. Nincs kockadobás, nincsenek speciális képességek, alakulatok, megmozdulások, avagy kő-papír-olló szintű egyszerűség mellett a pontvadászat a lényeg. A taktikai mélységet és a stratégiai oldal kidomborodását onnan kapjuk meg, hogy minderre ugye igen kevés lehetőségünk van, nem mindegy, mire használjuk lapjaink limitált számát, visszafogott erőforrás-mennyiségünket.
Egyszerűen nagyszerű
Elsőre egyébként egészen összetettnek tűnik a játék, de egy-két menet után azért nagyon szépen át lehet látni, mire érdemes figyelni, hogy alakul ki a részben magától fejlődő mechanika, amihez leginkább az alapokat kell megteremteni. A körbe adogatós laposztás miatt azonban csak az elmélet lesz meg, maga a helyzet akár minden alkalommal teljesen másképp is alakulhat, ezért is fontos nagyjából kiismerni a receptet és a koncepciót, amivel aztán győzelemre vihetjük saját kultúránkat. Ez a dicsőséges menetelés pedig más és más módokon lehetséges. A szomszédoktól például némi pénzért cserébe kölcsönözhetjük is a nyersanyagot, ha azzal éppen szűkösen állunk, így hát a rendelkezésünkre álló pénzmag sem lényegtelen, ahogy a korábbiakban említett apropóból hadseregünk állapota is befolyásoló tényező. Hogy innentől milyen módon építjük csodáinkat, milyen lehetőségekre, inkább a kereskedelemre vagy a termelésre, esetleg bármi másra hajtunk-e rá, az már teljes egészében rajtunk múlik. Ez a szabadság és taktikai mélység pedig egy ilyen kevés összetevőből álló játéknál kifejezetten dícséretes.
Ahogy a teljes kialakítás, valamint a kiegészítők mennyisége is. A taktikai mélységet tovább növelhetjük a különböző expanziókkal, de a 7 Csoda már önmagában megvásárolva is számos partira nyújt lehetőséget, méghozzá változatos és gyors meccsek képében. 3-4 fővel a legjobb, azonban alatta és felette is remekül szórakozhatunk, csak ne felejtsük beindítani stratégiai gondolkodásunkat, odafigyelve a kezünkben lévő kártyák minden fontos tulajdonságára, mert a második és harmadik körben már nagyon nem mindegy, milyen alapokra húztuk fel társadalmunkat, hogyan képzeljük el csodákkal és csodás építményekkel teli civilizációnkat. Ráadásul úgy kapjuk meg ezt az egészet, hogy ha sikeresen elsajátítottuk a társashoz szükséges tudást, onnantól már elindulhatunk a komolyabb stratégiai társasjátékok felé. A kínálat természetesen igen széles, bőven van hova fejlődni, de indításként keresve sem találhatnánk jobb alanyt, mely a baráti társaságoknál és családoknál egyaránt működhet.
