Legyen szó társasokról, videojátékokról, filmekről vagy regékről, mindig van néhány olyan hős, aki a legveszedelmesebb szörnyekkel és gonosztevőkkel is szembeszáll, hogy így békét és nyugalmat hozzon el a meggyötört átlagembereknek. Az Utolsó Erőd című társasjátéknál egészen pontosan nyolc ilyen hős fog össze, vagyis inkább közülök négy, hogy a Rettegett királynőtől ellopják a számára rendkívül fontos ereklyéket, melyekből túlvilági erejét nyeri. Enek hála az uralkodónő gyengülni kezd, ezért legnagyobb erejű főmágusait küldi a hősök után, akik egy ősi erődben húzzák meg magukat, majd onnan szállnak szembe az életükre törő hadurakkal, akik megállíthatatlanul ostromolják búvóhelyüket. Ezúttal igazán komoly összefogás szükséges, mert ha a fellegvár és a kis csapat elesik, az a királynő erejének megnövekedésével együtt a világ pusztulását is jelenti, amit minden áron meg kell akadályozni. Félelmetes fantáziajáték… A főhős te vagy!
Az Utolsó Erőd (Last Bastion)
- Hazai kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2.54/5
- Ajánlott ár: 10 990 forint
A címoldalt díszítő artwork nem az a fajta, amire gondolkodás nélkül ugranék, így kimondottan meglepett az a minőség, ami a dobozon belül található. A jól kialakított gyári inzertben mindennek megvan a maga helye, egymáshoz passzolva érnek össze az elemek, átgondolt és rendezett formában kínálva így a tartalmat. Ami amúgy nem az a brutálisan sok összetevőt tartalmazó csomag, hiszen a néhány fajta jelzőn túl lényegében a modulárisan felépíthető erődöt, a hős- és hordatáblákat, a mindenféle miniket és egyéb figurákat, valamint egy rakat kártyát és összesen 5 dobókockát tartalmaz. Itt azonban abszolút él a “nem a mennyiség számít” szlogen, elvégre mindez elég ahhoz, hogy egy valódi várostrom sűrűjében találjuk magunkat.
A játékterület felépítése rendhagyó, de nagyon jópofa: a várfalakat összeillesztjük, közéjük véletlenszerűen lehelyezzük az erődlapkákat, majd az így kialakult helyszín köré tesszük a hordatáblákat, amikhez aztán a játékosok számának megfelelő hőstábla csatlakozik. Mindez nemcsak dizájnos és mutatós, de abszolút praktikus is. A hősöknek megfelelő minik az erőd közepére kerülnek, ha pedig a kegytárgyak és a különféle jelzők, valamint a kártyák el lettek rendezve, meg is indul az ostrom, ami először mindig a hordát juttatja lépéselőnyhöz, majd utána következik az éppen soros hős, hogy eztán ugyanígy kerüljön sor mindenkire. Avagy egy hordafázis, egy hősfázis váltja egymást, előbbinél pedig a felállított pakliból szó szerint a rémálmaink lépnek elő és elevenednek meg.
Merthogy az aktiválódó szörnyek és mágusok azonnali, folyamatos, visszatérő vagy éppen leköszönő hatással is bírhatnak, amik (többnyire) mind-mind más ocsmányságot jelentenek. A lények egyébként mindig a színüknek megfelelően kapnak helyet, amiért az aktív játékos felel, ha pedig egy táblán már nincs hely, akkor bárhol lehet üres slotot találni. Innentől még bonyolódik a helyzet: maguk a betelt táblák is rendelkeznek speciális hatással, sőt a lapok és táblák extra ellenfeleket és rontást is behozhatnak a csatába. Előbbi egy újabb lapot (az rosszabb esetben egy még újabbat) jelent, utóbbi pedig a gonosz befolyás figuráját, amiből három is elég az erődlapkákra ahhoz, hogy a harc rosszul végződjön. Nem mellesleg van egy fekete dobókocka, amit szintén a horda hatására kell eldobnunk, sajnos túl gyakran, ami ismét igen barátságtalan helyzeteket szül. És akkor még nem is beszéltünk a számos vezér közül random mód a pakliba kerülő egyetlen hadúrról, akinek legyőzése a végső cél, de természetesen éppen olyan szívós és szadista a dög, mint ahogy azt gondolnánk.
Nem mellesleg akkor is buktuk a játékot, ha minden hős elbukik, ahogy akkor is, ha a hordakártyák elfogynak, netán a hadúr úgy kerül ki a játékból, hogy előtte bármelyik táblára felkerült volna (ezt az egyik hordatábla hatása teszi lehetővé). És ha azt gondolnád, hogy mindez csak enyhe túlzás, ahogy az is, hogy a játék abszolút próbára teszi a türelmed és a kitartásod, akkor tévedsz. De hozzá kell tenni, hogy az ellenálláshoz és a győzelemhez még így is megad minden lehetőséget. Merthogy a jól kitalált rendszerben a mindig egy mezőnyit mozgatható hősök is különleges képességekkel rendelkeznek, ahogy maguk az erődlapkák (és ezzel együtt kegytárgyak) is segítik harcunkat. Az egyik eltávolít egy lapot valamelyik tábláról, a másik életerőt ad vissza, sőt egyszer az elhullott társak is feléleszthetőki, míg van, amelyik arra jó, hogy gyengítse adott színű ellenfeleinket. Általában a hősök melletti szörnyeket lehet legyőzni, de van olyan karakter, aki akár messzebbről is harcolhat, megint más extra kockát hoz a csatákba, amiknek egyébként ezúttal a színei számítanak. Emiatt és a még ennél is sokkal több lehetőség miatt válik ez a társas igazán komplex háborúvá, valamint amiatt, hogy jó előre kell tervezni, mert ha valami balul sül el, onnantól már senki nem állítja meg a lavinát, ami a karakterekre borul.
Vannak rossz napok
A hadurakkal és kompániájukkal harcolni pont olyan, amilyet elképzelnétek egy igazán rossz napot illetően. Van olyan, hogy indulás után egy darabig tök jól működik a kitalált stratégia, majd egyszer csak beesik egy olyan lény, ami hoz magával egy másikat, az pedig szintén kártyahúzást kér, majd még gonosz befolyásból vagy kockadobásból is kijut. Ilyenkor pedig Isten óvja gyarló lelked, mert a szörnysereg bedarál egy perc alatt. Bárhogy taktikáztok, a táblák könnyen betelnek, illetve a vég is könnyen jön, ami miatt teljesen jogos az az általános arány, miszerint 10 játékból talán sikerül kettőt megnyerni, de akkor is érdemes megnézni, hogy mindent szabályt sikerült-e betartani. Mert lehet, a győzelem amiatt van, hogy valami felett elsiklottunk.
Ezzel azonban senki kedvét nem akarom venni, ugyanis Az Utolsó Erőd rendkívül dinamikus és élvezetes. Minden összetevője különleges, engem pedig már a játékterület felépítésével levett a lábamról, nem beszélve az illusztrációkról, az átlagos minőségű, de nagyon mutatós minikről és figurákról, valamint magáról az okos mechanikáról. Tudom, hogy a játék a 2008-as Ghost Stories könnyített (Jézus!) és felújított verziójának van csúfolva, de az a helyzet, hogy témája miatt előbbivel soha nem találkoztam volna, a 2019-es változat azonban már a fantasy setting miatt is közelebb áll hozzám, ami változás érte, az pedig (szerintem legalábbis) előnyére vált. Merthogy eredetileg például sokkal kötöttebb volt a hősök használata, amivel szemben a mostani nyolc választható karakter a szavatosságot is kitolta.
Antoine Bauza játéka nálam abszolút kellemes meglepetés, az a fajta pozitív csalódás, aminél eredetileg semmi extrára nem számít az ember, majd lényegében minél többet foglalkozik vele, annál jobban bele is szeret. Ez nem az a könnyed kis családi játék, türelem és kitartás kell hozzá (a kudarcot pedig nem kell olyan komolyan venni), de látványával, hangulatával, elemeivel és mechanikájával számos remek csatát kínál, amit egyedül vagy társakkal egyaránt megvívhatunk, attól függően, mennyire áll rendelkezésre egy négy vagy kevesebb főből álló csapat. Az ára a tartalmához képest egyáltalán nem vészes, a szabályfüzet meglepően egyértelmű, logikus és felhasználóbarát, ezzel pedig megadja a kezdőlökést is a további lépésekhez. Jópofák a mellékletek grafikái, de az egészen érezni, hogy rendesen össze van rakva, minden szempontból alaposan át lett gondolva. Egyáltalán nem kíméli a játékosokat, de ha átlátjuk a működését, egyre jobb és nagyobb élményt biztosít. Számomra az egyik legpozitívabb csalódás, így kifejezetten ajánlom, a Gémklubnak pedig köszönöm a remek hazai kiadást, amit magamtól lehet, soha nem próbáltam volna ki.
