Eljött a fagyos és kegyetlen tél ideje, azonban a városból kiszorult túlélőknek nemcsak a hideggel kell megküzdeniük. Az élelem szűkös mennyiségben áll rendelkezésre, a kolónián túl emberi húsra éhes, reanimált halottak csattogtatják éles fogaikat, a kommuna tagjainak pedig a felsoroltak mellett egy belső fenyegetéssel is meg kell küzdeniük, hiszen céljaik elérésében valamelyik társuk akadályozza őket. Hogy ki, azt egyelőre nem lehet tudni, de előbb-utóbb minden álca lekerül…
Holtak tele – Válaszúton (Dead of Winter: A Crossroads Game)
- Hazai kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3.01/5
- Ajánlott ár: 15 990 forint
Nem véletlen, hogy a The GiftForge termékeit bemutató cikkeink egyikében külön kiemeltem a Holtak tele inzertjét, ugyanis a társas dobozában rengeteg összetevő található, a millió kis jelzőtől és tokentől kezdve a számos figuráig és a hozzájuk tartozó talpakig, miközben kártyából is van egy hatalmas adag. Ezért a saját rendező mindenképpen jó szolgálatot tesz, ügyesen előkészíti a setupot és magát a játékot, majd sokkal könnyebb az elrakás is. És hogy ez a rengeteg összetevő mi célt szolgál egy zombis kooperatív játék esetében? Nos, megágyaz az alapjaiban könnyen megérthető, de részleteiben meglehetősen komplex játékmenetnek, ami a túlélésre, a mindennapos harcra, valamint a kimondottan komoly döntésekre összpontosít.
Legyen szó tetszőleges számú játékosról, a legfőbb közös cél egy véletlenszerűen húzott laptól függ, amely csak a körítés a túlélőhorrorokból és intrikákkal, csavarokkal teli sorozatokból táplálkozó történetszálhoz. A teljesítésére adott fordulónyi idő áll rendelkezésre, ezalatt kell sikerre vinni a csapatot, azonban a több túlélővel is rendelkező, egyet mindig vezérnek választó játékosok egyedi, személyes missziókkal rendelkeznek, amik nem is minden esetben egyeznek a többség által elképzelt irányvonallal. És ha ez nem lenne elég, muszáj különböző krízisikkel szembenézni, ami összefogást igényel, illetve rendre előkerülnek a válaszútkártyák, amik kis sztorikkal bolygatják meg az aktuális történéseket, egyben pedig döntési lehetőséget is adnak a játékosok kezébe. Ez jelentheti azt, hogy valaki már nem mozog többet, mert különben egy zombifalkába futna bele, továbbá szerelmesek a hangos veszekedéssel hívhatják fel magukra a figyelmet (vagy egy légyott erejéig kihagyják a saját fázisukat), de akár a túlélők gyengeségei is okozhatnak problémákat, mint amikor egy bélpoklos alak felfalja az ételkészletet.
Merthogy bizony az ellátmány véges, kell az élelem, sőt a krízishelyzetek és extra történések a fő feladaton túl mindenféle egyéb interakcióra kényszerítik a játékosokat. Mivel az idő mellett a közösség morálja is csökken, nem árt kézben tartani a dolgokat, amihez viszont rengeteg mozgás és akció szükséges. A kolónián kívüli helyszíneket (pl. rendőrség, kórház, könyvtár) rendszeresen látogatni kell, ha pedig terepen vagyunk, nem árt megtisztogatni a területet a zombiktól, illetve kutakodni, ami mind eltérő szabályok szerint történik. De van még csereberélgetés, zombimozgatás, találhatunk túlélőket, ügyelnünk kell a szemétre és élelmiszerre, továbbá száműzhetjük a gyanús alakokat. Mindezek végrehajtása részben kártyákkal és döntésekkel, részben pedig kockákkal történik, amikből rengeteg van, elvégre a kisebb, hagyományos hatoldalúból mindenki eggyel többet kap, mint ahány túlélője van, míg az egyetlen pirossal a zombikkal szembeni harcokat játszhatjuk le. Ilyenkor pedig összeszorítjuk a fogunkat, merthogy kegyetlen segédeszközről beszélünk, ami egyetlen oldalát nem tekintve csupa gonosz eredményt hoz. Az még a legjobb eset, ha szimplán sérülünk, hiszen akár egyből meg is halhat valaki, a fertőzés is terjedhet, ami csak ön- és karakterfeláldozással tartható kordában, hogy ne újra a szerencsére bízzuk magunkat. A döntés igencsak nehéz, amikor kimondottan kevés az esély a pozitív kimenetelű kockadobásra.
Zombirajongók előnyben
A Plaid Hat Games 2014-es társasjátéka rendkívül tematikus, aminél leginkább a szerencse dönt egy-egy pattanásig feszült helyzet végeredményéről, de mindez azt a célt szolgálja, hogy egy izgalmas és szórakoztató történet bontakozzon ki, melyben bizonyos szálak a rengeteg lehetőség közül érnek össze. Ez éppen úgy lerí a szabályfüzetben található, a főküldetésekhez tartozó kis minisztorikról, mint a válaszútkártyák leírásairól és választási lehetőségeiről, és ez a tematika a folyamatos fenyegetettségérzettel, a belső viszályokkal (hacsak nem akarunk egyértelműen kooperatív kalandot indítani, aminél kizárjuk az árulás lehetőségét) egyedi és rendkívül feszült játékot teremt meg. Aki szereti a zombifilmeket, például Romero 1968-as klasszikusát (Az élőhalottak éjszakája), vagy az olyan sorozatokat, mint amilyen a The Walking Dead, az jó eséllyel egy új kedvencre lel. Hozzám az élőhalottas téma eleve közel áll, próbálok is rámenni a zsánerre, a legtöbb, a témából merítő ismert címet (pl. Tiny Epic: Zombi vérfürdő, Zombicide, Last Night on Earth) pedig magasan lekörözi a Jonathan Gilmour-Isaac Vega páros alkotása.
A hangulat elképesztően erős, az atmoszféra nagyon gyorsan valóban fagyosba csap át, miközben mindig van valami olyan, előre nem kiszámítható esemény, ami némileg megkavarja a dolgokat. A válaszutakkal, a hirtelen döntési kényszerrel, a található túlélőkkel, az árulókkal és számkivetettekkel már zombik nélkül is lenne elénk dolgunk, azonban az i-re a pont velük együtt kerül fel. Figyelni kell a társak cselekedeteit, kicsit előre is kell gondolkodni, mi lesz a legjobb lépés a közös vagy a saját célok eléréséhez, sőt be is kell osztani a feladatokat, amihez csapatjátékra van szükség. Méghozzá felnőtt csapatra, mert bár az erősebb témájú és nyelvezetű kártyák egyedi jelölést kaptak, így bármikor eltávolíthatók a játékból, a Holtak tele abszolút nem gyerekeknek szól. Kőkemény döntések és helyzetek kerültek bele, így igazi felnőtt szórakozás, ami legjobban a horrorrajongóknak kedvez, már a csak a téma miatt is, de egy jó (lehetőleg 4-5 fős) társaság még a zsáner szeretetének hiánya mellett is belevághat.
Utoljára hagytam a dizájnvilágot, pedig az is megér egy misét. Jómagam nagyon szeretem a miniket, de a Holtak tele (is) bizonyítja, hogy egy társasjátékhoz nem kellenek miniatűrök, műanyag figurák, hiszen a kis lapka zombik és szereplők éppen úgy remekül mutatnak, ahogy a minőségi tábla és a nagyon jól megkülönböztethető jelzésekkel ellátott kártyák is. Az illusztrációk kimondottan szépek, megadják az alaphangulatot, illetve külön kiemelem a dobozra került artworköt, ami a lakkozott megoldással szinte életre kel, mikor a játékot levesszük a polcról. Mivel a szabályfüzet rendkívül egyértelmű és tartalmas, a játékmenet pedig kiforrott, nagyon jól megírt helyzetekkel és cselekménnyel, izgalmas mechanikai elemekkel, nekem zombirajongóként a Holtak tele simán a kedvencem lett a témában, így külön hála a Gémklubnak a remek magyar kiadásért, amihez rengeteg szöveget kellett lefordítani – nem mellesleg ez is jól sikerült. Kimondottan ajánlott, elérhető árú darab, aminél a BGG-s helyezés ezúttal sem hazudik, avagy ha egyetlen zombis társas kerülhet be a gyűjteménybe, az mindenképpen ez legyen (ha pedig kettő, akkor a másik a Zombie Kidz a gyerekeknek)!
